A kamatgyarmati (lét)helyzet megnyilvánulása a jelképek szintjén - olvasónk képei és írása.
Egy érdekes fényképsorozatot szeretnék megmutatni. A felvételek a Magyar Rádió egykori főbejáratánál készültek.
 |
 |
Vajon mi olyan különös ezeken a fotókon, amit elsőre talán nem is veszünk észre? Hát csak az az apróság, hogy az Európai Birodalom (bocsánat, az Európai Unió...) zászlaja alig kétszer akkora, mint a magyar lobogó.
És éppen október 23-án, a szabadságharc évfordulóján, valamint március 15-én, azaz a nemzeti ünnepeinken. És véletlenül évek óta. Nem, kérem, nem Brüsszelben, hanem Budapest szívében, az 1956-os forradalom egyik magyar vérrel megszentelt helyén!
De azért az is beszédes, hogy ennek a magyar adófizetők pénzén (és nem EU-s támogatásból) fenntartott épületnek az udvarán tartották fogva és verték az azonosítószám nélküli rendőrállatok az utcákon elfogott hazafiakat, sőt még a járókelőket is, amelynek máig nem volt következménye, mert nem történt meg a valódi bűnösök tényleges elszámoltatása.
Elsőre nem is találtam rá szavakat, de azután néhány egyszerű gondolat merült fel bennem.
Vajon ilyen nagy a helytartótanács (bocsánat, kormány) megfelelési kényszere? Vagy talán az ország valódi urainak ("Usrael" & IMF & EU & Mazsihisz) az elvárása lenne ilyen nagymértékű?
 |
Szerintem mindkettő! A szolgalelkűség és a hatalomvágy érdekes keveréke.
Ott rúgnak bele a magyar nemzeti jelképeinkbe, ahol csak tudnak. Ott alázzák meg a magyar embereket, sértik meg őket az önérzetükben, ahol csak lehet. Ez egy módszeres eljárás része, amellyel a megfelelő mértékben tudják rombolni az egészséges nemzettudatot. Hiszen egy meggyengített lelkületű országot még könnyebben tudnak kifosztani, felvásárolni és megszállni, mert nem lesz akkora az ellenállás. Ehhez asszisztál a mindenkori helytartótanács, függetlenül attól, hogy az szegfűszagú, vagy éppen narancsízű.
Tegyünk róla, hogy ez többé ne így legyen!
Árnyék
