De más ügyekben is jellemző ez. Nem állunk ki nyíltan a kommunisták ellen, mert akkor kevesebb pénzt adnak, nem tudunk fenntartani annyi iskolát, szociális otthont, végső soron tehát a gyerekek, öregek, betegek "érdekében" hazudunk, leszünk árulók, vagy egyszerűen csak hallgatjuk el az igazságot. Manapság is megy ez a nóta: az egyház nem léphet fel bizonyos "kényes" ügyekben, nem állhat ki az igazság mellett pl. holoügyben, vagy épp a gázai mészárlás ügyében, mert akkor a világ hatalmasai megharagszanak, az egyházakat megszorongatják, és akkor nem tudják "küldetésüket teljesíteni". Mindez azt jelenti persze, hogy a "küldetés teljesítése" fontosabb mint az igazság! Más szavakkal: a szeretet fontosabb mint az igazság!

Hasonlóképpen van ez a magánéletben is. Például ha egyik rokonom, barátom halálosan beteg, a szeretet esetleg azt parancsolja, ne mondjuk el neki, mert akkor még egy ideig boldogan élhet. Az igazság kimondása esetleg depresszióba döntené. Vagy: megmondjam az igazat a főnökömnek, ha ezért esetleg kirúgnak, és a családomat ezzel nyomorba döntöm? Ebben az esetben is szembe kerül egymással a szeretet és az igazság /no meg esetleg a saját önzésem is, de ezt most hagyjuk./

Tényleg, mi fontosabb? Az igazság vagy a szeretet? Szembeállítható a kettő? Bizonyos esetekben igen, máskor nem? A magánéletben olykor igen, a közéletben soha? Érdekes kérdések, amelyekre papoktól még nem kaptam választ. Viszont úgy tűnik nekem, a muzulmánok sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az igazságnak, míg a kereszténység mai vezetői mintha a szeretet nevében bármiféle hazugságra sőt árulásra is hajlandók volnának.