"Szlovákia" története a finn külügyminisztérium szerint
Szlovákia területét már az 5. században szlávok lakták. Az első nyugati szláv államalakulat a 7. században jött létre (Szamo Birodalom) a területen. A 8. században pedig a Nyitrai Fejedelemség és Morvaország egyesülésével létrejött a Nagymorva Fejedelemség, melyet az első szlovák államalakulatnak tekintenek.
Az első nyitrai fejedelem, Pribina felépítette az első római katolikus templomot Nyitrán 828-ban, majd az egyházi szláv (nyelv) fejlődésére nagy hatással voltak a Thesszalonikiből Nagymoráviába érkező Cirill és Metód.
Nagymorávia azonban a 10. századtól magyar elnyomás, iga alá került, mely egészen Csekszlovákia megszületéséig tartott. Először Magyarország, majd az Osztrák-Magyar Monarchia tartománya volt Felső-Magyarország néven. Az 1526-os török támadás utáni időkben Szlovákia egy része török uralom alá került.
A török támadás(ok) idején a magyar országgyűlés Bratislavában gyűlt össze, melyet 1920-ig szlovákul Presporoknak, magyarul Pozsonynak, németül Pressburgnak hívtak. Napjaink Bratislavája volt 11 magyarországi uralkodó koronázóvárosa. A város csak a második világháború után lett többségében szlovák nyelvű.
A szlovák nemzeti ébredés az 1800-as évek második felében kezdődött, részben válaszként a magyarosításokra. A nemzeti identitás megszületésére hatással volt a papság, mely a népi műveltetés mellett a szlovák nyelv fejlesztésére is törekedett.
A szlovák nemzeti mozgalom vezetője, L'udovít Stur író 1843-ban kodifikálta a szlovák nyelvet a középszlovák nyelvjárás alapján. A szlovákok első politikai programja az 1861-ben kiadott "Memorandum slovenského národa" volt, melyben követelték a szlovák mint saját nemzet elismerését és annak hivatali és iskolai bevezetését. Az 1800-as évek végén elkezdték bezárni a szlovák nyelvű iskolákat, 1907-ben pedig az iskolai oktatás nyelve a magyar lett. Mivel nem létezett általános választójog, a szlovákoknak nem volt valódi erejük, hogy hatással legyenek a politikai életre. A magyar politikába és a saját létükben elégedetlen szlovákok kivándoroltak Észak-Amerikába, Pittsburg lett a központjuk.
Az első világháború lehetőséget adott a szlovákoknak, hogy kiváljanak az Osztrák-Magyar Monarchiából, és megalakítsák a bohém-morva egységállam Csehszlovákiát (1918. október 28-án kiáltották ki az államot).
Államalapítónak tekintik a két első elnökön (Tomás Garrigue Masaryk, Eduard Benes) kívül M. Rastislav Stefánikot is. Magyarország (azonban) nem volt készen (lelkileg), hogy lemondjon Szlovákiáról, ahogy a versaillesi békekonferencia elrendelte, ezért 1919-ben rátámadt Szlovákiára. 1920-ban a trianoni békében húzták meg a két ország közti határokat.
Csehszlovákiának 1921-ben 13,6 millió lakosa volt, ebből 51% csehnek, 23% németnek és 14% szlováknak mondta magát (magyar meg egy sem, ugye - a szerk.).
A magyar és a finn nép közti kapcsolatokról
A magyarok és a finnek közti kapcsolatok az 1800-as évek végi (finn) nemzeti ébredés idején kezdődtek, mikor a nyelv és a nemzeti tudományok történelmi okokból új jelentőséget nyertek. A nyelvészek között szoros együttműködés kezdődött meg, mely más tudományágakba is beférkőzött.
A második világháború utáni európai politikai helyzet új lehetőséget teremtett az országok közti kapcsolatnak, mely megerősítette a korábbi különleges viszonyt. Finnország volt hosszú ideig az egyetlen nyugati ország, ahova a magyaroknak nem kellett vízum. A vízumkényszer 1970-ben szűnt meg.
Forrás:
http://formin.finland.fi/public/default.aspx?nodeid=42895&contentlan=1&culture=fi-FI
http://formin.finland.fi/public/default.aspx?nodeid=43354&contentlan=1&culture=fi-FI
(Mervi)
