Jellemző módon nem a rendőrségtől, hanem a Szóljon. hu honlaptól kért segítséget a tiszaszentimrei Fűtő Tibor. Mint meséli, tudta nélkül a felesége hónapokkal ezelőtt néhány ezer forintos kölcsönt vett fel két helyi uzsorástól, egy méretes asszonyságtól és egy nagydarab férfitől — meg is nevesíti őket —, akik azóta pokollá teszik az életüket. Fűtőék, elmondásuk szerint már többszörösen visszafizették a kölcsönt, de az uzsorások mindenféle indokokkal újra és újra követelik tőlük az írott szerződés nélkül létrejött, havi száz százalékos kamattal megállapíttatott törlesztőrészleteket.

Persze a pénzügyi tranzakcióról nem készült semmilyen szerződés: a hitelezők az első alkalommal megértően jószándékukról biztosították őket — sőt, szinte rájuk erőszakolták a kölcsönt —, ám azóta, mind gyakrabban, fenyegetésekkel csikarják ki utolsó fillérjeiket is. Állításuk szerint nem volt más választásuk, bankoktól kényszerültek hitelre, hogy lerendezzék végre szerény mértékűen indult tartozásukat. A néhány ezer forintos uzsorakölcsönből mára négy és félmilliós pénzintézeti adósságuk van, mindeközben a szolgáltató kikapcsolta már a villanyt is, mert a közüzemi díjakat sem tudják fizetni, s most már a házat is viszi a végrehajtó.

— A mi házasságunk is ebbe ment tönkre, az én életem már nem sokat számít — közli Fűtő Tibor. — De van három lánygyermekem is, és most már őket fenyegetik az uzsorások. Más adósoknak is mondják ezek, ha nem fizetnek, az asszonyt vagy a lányaikat kiviszik a 4-es főútra pénzt keresni. És úgy tudom voltak, akivel ezt meg is tették! Mások elhagyták a falut, csapot-papot itthagyva, de beszélnek a falusiak különös, öngyilkosságnak tűnő halálesetekről is.

A szerencsétlenül járt férfi elmondja, nagyon sokan vannak Szentimrén, akik hasonló cipőben járnak. De senki nem mer a rendőrségen feljelentést tenni, mert rettentően félnek. A rendőrség ugyanis vizsgálódott, de bizonyítékok hiányában mindig lezárta az ügyeket, s minden ment tovább a maga útján. Hogyisne, majd a békés bodzagyűjtőket fogja zaklatni a nemzeti radikálisok szemkilövésére szakosodott rendőrség.

— Azt hallottam, hogy az uzsorás asszonyság más tőrbecsalt családok „szocpoljából” építtetett palotákat saját gyerekeinek, a férfi pedig a tettlegességtől sem riad vissza! — folytatja Fűtő Tibor. — Népes a családjuk, így mindig többen járnak az általuk vélt jussukat beszedni. Többmilliós autókkal járnak, s számos értékes házuk is van. Ja, és azt is mondják, hogy mindeközben egyikük sorban is áll a szociális segélyért. Még mielőtt magukhoz fordultam, írtam egy levelet az APEH-nek is, mert az Új Néplapban azt olvastam, hogy az adóhatóság nyomozást indít az ilyen ügyekben — sírta el magát Fűtő Tibor.

Egy helyi értelmiségi ember az eltékozolt „szocpolokkal” kapcsolatban annyit fűzött Fűtő úr mondatához, hogy a hazánkban ügyködő uzsorások nem kiművelt emberfők, ezért mások segítik hozzá őket a jogkövető magatartáshoz. NA, vajon kik? Biztos, hogy zugügyvédekről lehet szó, ami felveti a kérdést, miért nem lép ezügyben az ügyvédi kamara?

— Nem vagyok tanult jogász, de az talán másoknak is szembeötlő: ezekhez az ügyletekhez, a „szocpol-lakások” tulajdoni átírásához, az okiratok „tisztára mosásához” — csakúgy, mint a lakásmaffia kapcsán — bizony zugügyvédek kellenek. Továbbá szerepük lehet a fekete üzletekben egyes banki alkalmazottaknak, illetve földhivatali dolgozóknak is — állította mindezt a neve elhallgatását kérő férfi.
Megkerestük a tiszaszentimrei polgármestert, vajon a községvezetésnek van-e tudomása a helyi lakosság uzsorásokkal szemben fennálló gondjáról? Koczúrné Tóth Ibolya készségesen felelt érdeklődésünkre, s örömmel vette, hogy a magunk módján próbálunk segíteni a problémamegoldásban.

— Sajnos Tiszaszentimrét sem kerülte el az az országos gond, hogy az igen nehéz anyagi körülmények között élő, könnyen megtéveszthető embereket kihasználják az uzsorások — kezdte Koczúrné Tóth Ibolya. — Ez idáig ketten fordultak az önkormányzathoz segítségért, ám sajnos érdemben csak akkor tudtunk volna segíteni számukra, ha felvállalják, uzsorások hálójába kerültek. Felvettük a kapcsolatot az Abádszalóki Rendőrörs parancsnokával, valamint a Kisebbségi Jogvédő Egyesület jogászával, miként tudnának segíteni. Mindketten azt válaszolták, ha a sértettek nem tesznek feljelentést, akkor ők tehetetlenek. Fűtő Tibor esetével kapcsolatban a férj és a feleség is megkeresett bennünket nehéz anyagi körülményük miatt. Mindkét alkalommal segítettünk nekik, de egyikük sem említette, hogy uzsorakölcsön miatt kerültek ilyen helyzetbe.
Számos családnak adtunk már ilyen-olyan támogatást, hogy ne kelljen uzsorásokhoz fordulniuk, de hivatalos bejelentés formájában tulajdonképpen csak most jutott a tudomásunkra az egyébként ismert probléma. Ez úton is kérnénk, hogy aki ilyen helyzetbe került, jelezze felénk, hiszen mi csak akkor tudunk segíteni, ha az adott személy, vagy család felvállalja, hogy az uzsorások kiszolgáltatottjai lettek. Mi védelmet biztosítunk számukra! — válaszolt kérdéseinkre a polgármester. Mégis miféle védelmet – kérdezhetnénk. Hisz eddig még nem volt példa rá, hogy a magyar hatóságok megvédjék a cigányok kezébe került magyart. ilyen körülmények között, nem csoda, ha az állampolgár nem vállalja fel helyzetét a hatóságok előtt. Talán több szolidaritás kellene a polgármester asszony részéről.
Koczúrné Tóth Ibolya azt is elmondta, a helyi körzeti megbízottal és a szentimrei polgárőrséggel is felvette a kapcsolatot, akik, miután Fűtőék nyilvánosságra hozták az ellehetetlenülésük okát, vigyázzák a családot az esetleges atrocitásoktól.

Volt olyan tiszaszentimrei család, amely — Koczúrné közbenjárásának köszönhetően — Tomajmonostorára tudott áttelepülni, mert miután az uzsorások kisajátították a házukat, csak a szomszéd községben tudtak számukra szálláshelyet biztosítani.
Felkerestük a tomaji polgármestert is, mondja el, községükben járnak-e uzsorások? Fazekas Szabolcs elöljáróban leszögezte, a rendvédelem határozott, a közbiztonságra nincs panasz, ezért is kért bebocsájtást Tomajra több szerencsétlen család is a szentimrei uzsorások bosszúja elől. A két polgármester között példás az együttműködés, ezért tudnak ebben, s más ügyekben is a másiknak segíteni.
Egy nevét és arcát érthetően nem vállaló fiatal, 17 éves lány a községházán arról beszélt, hogy édesanyja kölcsöne révén őt is megfenyegette a két uzsorás banda. Prostitúcióra akarták kényszeríteni, de a lány feljelentette a pénzt követelőző férfit. A rendőrségen szembesítették is őket, ami eredménytelen maradt, így az ügyet bűncselekmény hiányában lezárták. Miért maradt eredménytelen? Az elkövetők cigányok, senkinek ne legyen kétsége efelől, mint ahogy afelől sem, hogy hosszú bűnlajstrommal rendelkeznek már. Ilyen esetben, ismerve a magyarországi általános helyzetet, biztos, hogy lehetne megoldást találni egy jó kis előzetesre, hisz hazafiakat minden ok nélkül tartanak bent hónapokig.

Egy másik, a polgármesteri hivatalhoz a községvezető által behívott nő, Balogh Ferencné azonban nyilvánosság előtt felvállalta, hogy őszintén elmondja, mi is történt családjával, hogyan váltak földönfutóvá. Férjével, miután a családfő egy baleset után rokkanttá vált, s elveszítette állását, négy gyermekük felnevelése és egyéb pénzügyi zavarok miatt uzsorakölcsönt vettek fel. Annak kamatait többszörösen, s végül a tőkét is rendezték, de ez az uzsorások szerint a tartozás még „él”. Mindezért a szentimrei banda a kiszolgáltatott családot a „szocpol” felvételére kényszerítette. A pénzintézettől felvett 2,3 millió forintból a méretes uzsorás asszonyság a felépíttetett házba viszont — az állítólagosan elmaradt kamatok fejében — saját fiát költöztette. Cserébe egy rozzant vályogviskóba költöztette őket, amely nem olyan régen összedőlt. Ezt követően, mivel Szentimrén nem volt már önkormányzati bérlakás, Koczúrné kérésére a tomaji polgármester befogadta falujába Baloghékat.

A faluvezető saját pénzéből biztosított számukra házat, amelyben jelenleg is laknak. A kisemmizett asszony azt mondja, még mindig fél az uzsorások haragjától, de már nincs mit odaadniuk nekik. Ám Tomajon mégiscsak biztonságban érzi magát, nagyon nem is szeretne kimozdulni a faluból.

— Nálunk nincsen uzsorázás — hangsúlyozza Fazekas Szabolcs. — Ide nem mernek átjönni, mert tudják, nem szívesen látott vendégek, s mi határozottan lépünk fel ellenük. A probléma azonban ismert, s addig, amíg az ilyen emberek a törvények szolgáltatta „kiskapukat” kihasználva magabiztosan önkényeskedhetnek, addig bizony a probléma fenn is áll. Az a legszomorúbb az egészben, hogy olyan embereket juttatnak kilátástalan helyzetbe, akik egyébként is a létminimum környékén élnek. Sajnos, ezeket az uzsorás ügyeket a butaság is generálja — tette hozzá a tomaji polgármester, majd megemlítette, hogy vannak kölcsönöket rettentő magas kamattal szolgáltató hivatalosan bejegyzett pénzintézetek is, melyek hasonló rombolást végeznek, mint az illegálisan uzsorázók. Talán nem ártana a két polgármesternek egyeztetni ezügyben. Miként fordulhat elő az, hogy míg egyik településre be sem teszik a lábukat az uzsorások, mert „határozottan fellépnek” ellenük, addig a szomszédos településen tucatjával fordul elő az uzsorások miatt bekövetkező leszegényedés, illetve a fiatalkorúak prostitúcióra történő kényszerítése. Mindeközben a tiszaszentimrei polgármester asszony az állampolgárokra hárítja a hibát, mondván, ők nem akarják felvállalni bajukat a nyilvánosság vagy a hatóságok előtt. Kedves polgármester asszony, sétáljon át a szomszédos településre és kérdezze meg az ottani elöljárót, mit tesznek ők, hogy náluk nincs ilyen probléma!