Az alábbi cikkből csak a szokásos derül ki. A tegnapelőtt idézett (ennyit arról, hogy mekkora az ilyen híradások gyakorisága) hajdúhadházi eset, sajnos, egyáltalán nem egyedi – már a bevezető is kiemeli, hogy az egész megye általános iskoláiban mindennapos az ilyen. Nesze neked Drazsé/MSZP-sikerpropaganda (“minden nagyon szép, minden nagyon jó, a bűnözés soha nem látott mértékben csökkent, Magyarország sokkal biztonságosabb, mint bármelyik nyugati ország” stb.)…
Figyeljük meg az írás utolsó szekcióját (Megoldás lehet a speciális iskola?). A szakember egyenesen cigány-szegregációt akar, mert, ahogy azt pl. a mórás deviánscigányok integrációja kapcsán is láttuk, osztályonként már valóban 2-3 ork is képes teljesen tönkretenni az oktatást. Lehet fogadást kötni, mekkora hangerővel esnek majd neki a cigányfajvédők…
Az eredeti anyag:
Csendes terror az iskolában - verés, zsarolás, megfélemlítés
Agresszió | Zsarolás, megfélemlítés, lopás, uzsorakölcsön – mindenki azt hiszi ezután, a felsorolás után, hogy ezek egy bűnszövetkezethez köthetőek, azonban téved. A megye általános iskoláiban sajnálatos módon mindennaposak a hasonló esetek.
A közelmúltban nagy vihart kavart az, az eset, ami az egyik szolnoki általános iskolában történt. Itt két idősebb fiú orális szexre kényszerített egy kisfiút a vécében.
Az ügy kapcsán utánajártunk, egyedi esetről van-e szó.
— Sokáig félve mentem az iskolába, mert az egyik idősebb srác valahogy megtalált és elkezdett zsarolni – emlékezik vissza Zoltán. — Az udvaron mindig kiskirálynak képzelte magát, és mindenki félt is tőle mert két évvel idősebb volt nálunk. Gyakran rászállt a kisebbekre, elszedte a rágót, csokit, ami megtetszett neki. Az udvaron ettem meg mindig a szendvicseimet, amit vittem magammal, gondolom ez feltűnt neki is. Tél volt, amikor egyszer csak két másig sráccal elém állt a folyosón és kijelentette, hogy elkapnak az idősebb testvéreivel – akik szintén odajártak – és a bokros területen jól megvernek mindaddig, amíg nem kapnak ennivalót, és ha szólok valakinek, akkor is. Nem szóltam három hétig, mindig odaadtam az ennivalóm. Azonban otthon édesanyám észrevette és faggatni kezdett, mire elmondtam a dolgot. Egyből szólt édesapámnak, aki felkereste másnap az igazgatót. Szembesítettek a gyerekkel, aki be is ismerte a tettét, és kijelentette, hogy éhes volt, mert neki nem csomagolnak reggelente ennivalót. Kapott egy beírást, állítólag a szüleit is behívták. Néhány nap múlva megállított és kijelentette ezt még megbánom. A szüleim felháborodtak és szóltak az iskolavezetőnek, aki csak annyit mondott, nem tud mit kezdeni a helyzettel, problémás gyerek. A szüleim döntöttek és egy másik iskolába írattak. Azóta sem sikerül elfelejtenem, és talán soha nem is fogom azt, a három hétnyi rettegést – tette hozzá a fiatalember.
Szintén a megye egyik iskolájában esett meg, hogy egy fiút azért fenyegettek meg, mert farmerkabátja volt.
Horváth Attila elmesélte, hogy akkor kapta meg az új dzsekijét és első nap ment abban az iskolába. Az ebéd utáni szünetben az udvaron odalépett hozzá néhány felsőbb éves és egy – nagy valószínűséggel az étkezőből ellopott lekerekített végű kést nyomtak az oldalába. Ezután a fiút egy fa mögé rángatta a négy gyerek és azt mondták neki megölik azzal a késsel, ha nem adja oda a kabátot. Ebben a pillanatban odaszaladt néhány lány, akik valószínűleg mit sem tudtak a dologról, és a nagy zűrzavarban elszaladt a megfélemlített fiú. Egyből az ügyeletben lévő tanítók felé vette az irányt, akik a közelben beszélgettek. Elmondta a történteket, mire az egyik tanító elsétált vele a helyszín felé, de a támadók már nem voltak ott. Erre a nevelő azt mondta, hogy ha meglátja őket, akkor szóljon, hogy azonosítani tudják a tetteseket.
A fiú elmondta otthon az esetet, mire a szülők jelezték a dolgot, de mivel látták az iskola nem tudta rendezni a kérdést, átíratták egy másik településre. A most már családos fiatalember elmondta, ott sem volt nagyobb szerencséje, mivel az első héten belekötöttek az udvaron, mivel újfiú volt, és jól helybenhagyták.
A témával kapcsolatban megkérdeztünk egy gyermekvédelemben dolgozó szakembert is, aki elmondása szerint naponta találkozik hasonló esetekkel.
— Egyre többször keresik fel a szakrendeléseket olyan gyermekek, akiket az iskolában inzultálnak — kezdi mondandóját egy gyermekvédelemmel foglalkozó szakember. — Az őket ért sérelmek listája hosszú, a megfélemlítéstől, a zsaroláson át, egészen a szexuális erőszakig terjed. Az is megfigyelhető, hogy a támadásokat sohasem egyének, hanem csoportok követik el, és általában ezek a bandák idősebb, túlkoros fiúkból állnak.
— A lányoknál is előfordulnak hasonló esetek, de ott általában a tettlegességben kimerül a dolog – hangos veszekedések, ruhatépés, a másik nem képviselői azonban sokkal brutálisabb eszközöket vesznek igénybe - folytatta a szakember. A kiszemelt áldozatot nyíltan megalázzák, megfélemlítik, megverik, kisebb testvérének bántalmazásával riogatják, a családja kiirtásával fenyegetik. Legtöbben, hogy ezt elkerüljék inkább megteszik azt, amit a banda követel tőlük – pénzt fizetnek, odaadják a telefonjaikat, uzsonnájukat, cigarettával, édességgel látja el a gang-et. Azonban ezt hosszabb távon nem bírják elviselni az áldozatok, romlik az iskolai teljesítményük, bevizelnek éjszakánként, agresszívvá válnak a családjukkal szemben.
A rehabilitáció csak hosszas kezelésekkel lehetséges, de minden hatástalan, ha a kiváltó okot nem szüntetik meg, azaz, ugyanabba a közösségben marad. Sőt, miután elárulja a bandát még több kegyetlenség várhat rá. Legtöbb esetben egy új iskola a megoldás. Az, azonban sajnálatos, hogy a támadók soha, vagy csak nagyon ritkán kerülnek szakemberekhez – általában iskolai, hatósági rendelkezés miatt, hogy esetlegesen kezeljék az agressziójukat. Ilyenkor a terápia hamar zátonyra fut a család passzív, nemtörődöm hozzáállásának köszönhetően. Az agresszorokról tudni kell, hogy általában hátrányos helyzetű családok gyermekei, és a banda többi tagja is ilyen emberekből áll össze.
Megoldás lehet a speciális iskola?
A szakember szerint egy általános igényű húsz-, harmincfős közösségben két-három speciális gyerek bomlasztólag hathat, akadályozva a többi gyerek, és a nevelő munkáját . A speciális igényű fiataloknak olyan oktatási tematikára, közösségre, oktatóra van szüksége, amelyek kielégítik az ő igényeit. A kiscsoportos foglalkozások és a külön, ilyen tanulók számára kifejlesztett módszerek mellett szép eredmények érhető el, és a későbbi, felnőtt társadalomba való beilleszkedést is elősegítheti.
Figyeljük meg az írás utolsó szekcióját (Megoldás lehet a speciális iskola?). A szakember egyenesen cigány-szegregációt akar, mert, ahogy azt pl. a mórás deviánscigányok integrációja kapcsán is láttuk, osztályonként már valóban 2-3 ork is képes teljesen tönkretenni az oktatást. Lehet fogadást kötni, mekkora hangerővel esnek majd neki a cigányfajvédők…
Az eredeti anyag:
Csendes terror az iskolában - verés, zsarolás, megfélemlítés
Agresszió | Zsarolás, megfélemlítés, lopás, uzsorakölcsön – mindenki azt hiszi ezután, a felsorolás után, hogy ezek egy bűnszövetkezethez köthetőek, azonban téved. A megye általános iskoláiban sajnálatos módon mindennaposak a hasonló esetek.
A közelmúltban nagy vihart kavart az, az eset, ami az egyik szolnoki általános iskolában történt. Itt két idősebb fiú orális szexre kényszerített egy kisfiút a vécében.
Az ügy kapcsán utánajártunk, egyedi esetről van-e szó.
— Sokáig félve mentem az iskolába, mert az egyik idősebb srác valahogy megtalált és elkezdett zsarolni – emlékezik vissza Zoltán. — Az udvaron mindig kiskirálynak képzelte magát, és mindenki félt is tőle mert két évvel idősebb volt nálunk. Gyakran rászállt a kisebbekre, elszedte a rágót, csokit, ami megtetszett neki. Az udvaron ettem meg mindig a szendvicseimet, amit vittem magammal, gondolom ez feltűnt neki is. Tél volt, amikor egyszer csak két másig sráccal elém állt a folyosón és kijelentette, hogy elkapnak az idősebb testvéreivel – akik szintén odajártak – és a bokros területen jól megvernek mindaddig, amíg nem kapnak ennivalót, és ha szólok valakinek, akkor is. Nem szóltam három hétig, mindig odaadtam az ennivalóm. Azonban otthon édesanyám észrevette és faggatni kezdett, mire elmondtam a dolgot. Egyből szólt édesapámnak, aki felkereste másnap az igazgatót. Szembesítettek a gyerekkel, aki be is ismerte a tettét, és kijelentette, hogy éhes volt, mert neki nem csomagolnak reggelente ennivalót. Kapott egy beírást, állítólag a szüleit is behívták. Néhány nap múlva megállított és kijelentette ezt még megbánom. A szüleim felháborodtak és szóltak az iskolavezetőnek, aki csak annyit mondott, nem tud mit kezdeni a helyzettel, problémás gyerek. A szüleim döntöttek és egy másik iskolába írattak. Azóta sem sikerül elfelejtenem, és talán soha nem is fogom azt, a három hétnyi rettegést – tette hozzá a fiatalember.
Szintén a megye egyik iskolájában esett meg, hogy egy fiút azért fenyegettek meg, mert farmerkabátja volt.
Horváth Attila elmesélte, hogy akkor kapta meg az új dzsekijét és első nap ment abban az iskolába. Az ebéd utáni szünetben az udvaron odalépett hozzá néhány felsőbb éves és egy – nagy valószínűséggel az étkezőből ellopott lekerekített végű kést nyomtak az oldalába. Ezután a fiút egy fa mögé rángatta a négy gyerek és azt mondták neki megölik azzal a késsel, ha nem adja oda a kabátot. Ebben a pillanatban odaszaladt néhány lány, akik valószínűleg mit sem tudtak a dologról, és a nagy zűrzavarban elszaladt a megfélemlített fiú. Egyből az ügyeletben lévő tanítók felé vette az irányt, akik a közelben beszélgettek. Elmondta a történteket, mire az egyik tanító elsétált vele a helyszín felé, de a támadók már nem voltak ott. Erre a nevelő azt mondta, hogy ha meglátja őket, akkor szóljon, hogy azonosítani tudják a tetteseket.
A fiú elmondta otthon az esetet, mire a szülők jelezték a dolgot, de mivel látták az iskola nem tudta rendezni a kérdést, átíratták egy másik településre. A most már családos fiatalember elmondta, ott sem volt nagyobb szerencséje, mivel az első héten belekötöttek az udvaron, mivel újfiú volt, és jól helybenhagyták.
A témával kapcsolatban megkérdeztünk egy gyermekvédelemben dolgozó szakembert is, aki elmondása szerint naponta találkozik hasonló esetekkel.
— Egyre többször keresik fel a szakrendeléseket olyan gyermekek, akiket az iskolában inzultálnak — kezdi mondandóját egy gyermekvédelemmel foglalkozó szakember. — Az őket ért sérelmek listája hosszú, a megfélemlítéstől, a zsaroláson át, egészen a szexuális erőszakig terjed. Az is megfigyelhető, hogy a támadásokat sohasem egyének, hanem csoportok követik el, és általában ezek a bandák idősebb, túlkoros fiúkból állnak.
— A lányoknál is előfordulnak hasonló esetek, de ott általában a tettlegességben kimerül a dolog – hangos veszekedések, ruhatépés, a másik nem képviselői azonban sokkal brutálisabb eszközöket vesznek igénybe - folytatta a szakember. A kiszemelt áldozatot nyíltan megalázzák, megfélemlítik, megverik, kisebb testvérének bántalmazásával riogatják, a családja kiirtásával fenyegetik. Legtöbben, hogy ezt elkerüljék inkább megteszik azt, amit a banda követel tőlük – pénzt fizetnek, odaadják a telefonjaikat, uzsonnájukat, cigarettával, édességgel látja el a gang-et. Azonban ezt hosszabb távon nem bírják elviselni az áldozatok, romlik az iskolai teljesítményük, bevizelnek éjszakánként, agresszívvá válnak a családjukkal szemben.
A rehabilitáció csak hosszas kezelésekkel lehetséges, de minden hatástalan, ha a kiváltó okot nem szüntetik meg, azaz, ugyanabba a közösségben marad. Sőt, miután elárulja a bandát még több kegyetlenség várhat rá. Legtöbb esetben egy új iskola a megoldás. Az, azonban sajnálatos, hogy a támadók soha, vagy csak nagyon ritkán kerülnek szakemberekhez – általában iskolai, hatósági rendelkezés miatt, hogy esetlegesen kezeljék az agressziójukat. Ilyenkor a terápia hamar zátonyra fut a család passzív, nemtörődöm hozzáállásának köszönhetően. Az agresszorokról tudni kell, hogy általában hátrányos helyzetű családok gyermekei, és a banda többi tagja is ilyen emberekből áll össze.
Megoldás lehet a speciális iskola?
A szakember szerint egy általános igényű húsz-, harmincfős közösségben két-három speciális gyerek bomlasztólag hathat, akadályozva a többi gyerek, és a nevelő munkáját . A speciális igényű fiataloknak olyan oktatási tematikára, közösségre, oktatóra van szüksége, amelyek kielégítik az ő igényeit. A kiscsoportos foglalkozások és a külön, ilyen tanulók számára kifejlesztett módszerek mellett szép eredmények érhető el, és a későbbi, felnőtt társadalomba való beilleszkedést is elősegítheti.
(SZOLJON)
