Bizony, ezen megszólalás is azt igazolja, hogy cigányságnak nem csupán az iWiW-re, C-Press-re írogató alja gyűlöl, néz le és tart alsóbbrendűnek bennünket (ahogy az pl. az ITTENI szíííp megnyilvánulásaikból is látszik), hanem a vezetőik, fő ideológusaik is. Nem csupán a mi áldott jó Balogh Artúrunk, hanem a többi sz@rkeverő is.

A Magyar Nemzet tegnapi, az Interneten csak és kizárólag nálunk olvasható (saját szkennelésű) cikke:

Saját lelkiismeretem védelmében...
Válasz Pokol Bélának, aki szerint módosítani kellene az egyenlő bánásmódról szóló törvényt

Sokat gondolkodtam azon, hogy valóban vitapartnere lehetek-e én Pokol Bélának és mindazoknak, akik az utóbbi időben hozzá hasonló stílusban beszélnek Magyarországon. Nem amiatt kellett ezen elgondolkodnom, mert nem tartom magam elég értelmesnek egy velük való vitához. Éppen ellenkezőleg: őket, és azt, alpit képviselnek, tartom magamhoz méltatlannak. Ennek ellenére úgy döntöttem, bemocskolom a kezem, mert úgy érzem, nem hagyhatom abban a tévhitben a régi- új éra rétorait, miszerint a cigányokat nem érdekli, ahogyan beszélnek róluk.

Pokol Béla például legutóbb egy javaslatot terjesztett elő a Magyar Nemzet hasábjain. A 2003-as, egyenlő bánásmódról szóló törvényt kívánná módosítani. Egészen pontosan a következőképpen fogalmazott:

„Ha az adott településen az előzetes tapasztalatok alapján a közvéleményben meghatározott nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozók esetében fokozott bűnelkövetés valószínűsége vált bevetté, a magánfelek közötti viszonyban e kisebbséghez tartozók vonatkozásában az egyenlő bánásmód követelményeiről az (1) bekezdés alá tartozó viszonyokban el lehet tekinteni. Amennyiben a későbbi tapasztalatok alapján a közvéleményben már nem állapítható meg a jelzett kivétel indoka, az egyenlő bánásmód követelményeitől való eltérést azonnal meg kell szüntetni. Az Egyenlő Bánásmód Hatóságnak az etnikai kisebbséghez tartozás esetén a panaszok elbírálásánál mindig az érintett település közvéleményének előzetes tapasztalataiból kell kiindulnia."

Értelmezzük pontról pontra Pokol Béla javaslatát.

Az egyenlő bánásmódról szóló törvény alóli kivételt tehát „előzetes tapasztalatok" indokolhatják egy adott településen akkor, ha a „közvélemény" által meghatározott nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozók nagyobb arányban követnek el bűncselekményt. Vagyis ha körökben „fokozott bűnelkövetés valószínűsége vált bevetté".

Pokol szerint tehát egy nemzeti vagy etnikai csoporthoz - cikkében a kollektíva szót használja - tartozásról a közvélemény dönt, amint az is a közvélemény előzetes (időhatár nincs meghatározva) tapasztalataitól függ, hogy a kollektíva esetében fokozott bűnelkövetés valószínűsége vált-e bevetté. A kollektíva tagjainak tehát semmibe nincs beleszólásuk. (Kuruc.info: megint megkérdeznénk: megkérdezik a tetveket a véleményükről tetűirtás előtt? A szúnyogokat a mocsár lecsapolásakor? Nem? Akkor meg – miről beszélünk?) Mivel Pokol csak a nemzeti és etnikai kitételt alkalmazza, esélyt sem ad az olvasónak, hogy másfajta csoportokra gondolhasson, holott a törvény preambuluniában a következő olvasható:

„Az Országgyűlés, elismerve minden ember jogát ahhoz, hogy egyenlő méltóságú személyként élhessen, azon szándékától vezérelve, hogy hatékony jogvédelmet biztosítson a hátrányos megkülönböztetést elszenvedők számára, kinyilvánítva azt, hogy az esélyegyenlőség előmozdítása elsősorban állami kötelezettség, tekintettel az Alkotmány 54. § (I) bekezdésére, 70/A. 4-ára, valamint a Köztársaság nemzetközi kötelezettségeire és az európai közösségi jog vívmányaira a következő törvényt alkotja..." A törvény húsz védett tulajdonságot sorol fel, amelyek fordított logikával segítenek a hátrányos megkülönböztetés fogalmának meghatározásában is. Ezek az alábbiak: nem, faji hovatartozás, bőrszín, nemzetiség, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozás, anyanyelv, fogyatékosság, egészségi állapot, vallási vagy világnézeti meggyőződés, politikai vagy más vélemény, családi állapot, anyaság (terhesség) vagy apaság, szexuális irányultság, nemi identitás, életkor, társadalmi származás, vagyoni helyzet, foglalkoztatási jogviszony vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony részmunkaidős jellege, illetve határozott időtartama, érdekképviselethez való tartozása, egyéb helyzete tulajdonsága vagy jellemzője.

A hosszú felsorolással és idézettel világossá akartam tenni, hogy az egyenlő bánásmód törvény nem „cigányokat védő" törvény. Pokol Béla szövegében a kisebbségekre vonatkozó „nemzeti" jelző csak az illem kedvéért szerepel, ugyanis a javaslat utolsó mondatában teljesen egyértelműen különbséget tesz a nemzeti kisebbségek és Magyarország egyetlen etnikai kisebbsége - a cigányság - között. (Kuruc.info: a cigányság ezt önmaga teszi meg, amikor számarányához képest nagyságrendekkel többet, agresszívebben, brutálisabban bűnözik. Hadd utaljunk arra, hogy a gyilkosságok 80-90%-át ők követik el és vannak olyan maffia-formák [emberkereskedelem, rabszolgatartás, lakásmaffia, drogkereskedelem, lányfuttatás, uzsora, „fakitermelés” stb.], amelyben 100%-ig ők a vezetők. Miért kéne pl. a svábokat, tótokat vagy rácokat Pokolnak a tollhegyére tűzni, amikor ők nem „büszkélkedhetnek” ilyen arányokkal? Igen, korcsaink rászolgáltak arra, hogy őket külön kiemeljük, disznóságaikkal külön foglalkozzunk.) A cigányság esetében ugyanis Pokol Béla szerint az Egyenlő Bánásmód Hatóságnak a panaszok elbírálásánál mindig az érintett település tapasztalataiból kellene kiindulnia.

Ha tehát a településen élők által cigányoknak tartott személyek szintén a településen élők - vagyis a „közvélemény" - szerint bűncselekményt követnek el, akkor velük szemben az egyenlő bánásmód törvény nem alkalmazható, hanem mindig a „közvélemény előzetes tapasztalatai" mérvadók.

A nemzeti kisebbségek esetében Pokol tesz egy engedményt, miszerint a „közvélemény" döntése, hogy mikor hagy fel ezzel a joggyakorlattal, vagyis mikor véli úgy, hogy már kevésbé fokozott és bevett a nemzeti kisebbség körében a bűnelkövetés. Az etnikai csoporttal, vagyis a cigánysággal kapcsolatban nem ennyire nagylelkű. (Kuruc.info: ahogy a cigányság se nagylelkű akkor, amikor arról van szó, hogy kirabolt áldozatukat még jól meg is verjék, esetleg meg is öljék, csupán a hecc kedvéért, meg azért, mert náluk, a „kultúrájukban” nem hogy nem bűn, hanem egyenesen érdem a nemcigányok megalázása vagy egyenesen meggyilkolása. Vajon ez ellen Orsós nagyasszony [haha... vacak egyetemi hallgató] mikor lép fel? Mikor magyarázza el a népének, hogy ez így nem kóser, és ha így folytatják, akkor még csak véletlenül sem kizárt, hogy minimum úgy fognak járni, mint a francia- vagy olaszországi korcsok?)

Véleményem szerint ez a törvénymódosító javaslat a cigánybűnözés-fogalom jogi legitimációja mellett nyíltan teret enged az önbíráskodásnak. (Kuruc.info: ez a Pokol által ajánlott „önbíráskodás” kimerülne abban, hogy egy korcsot nem enged be a kocsmájába az ember. Ezzel szemben áll azok a gyakorlatban napi szinten ellenünk alkalmazott, tettleges önbíráskodása, pl. a gyilkosságok, a rabszolgatartás. „Összehasonlítható” a kettő, igen...) Pokol Béla azonban ezt másként látja. A magánszemélyek kiszolgáltatottságával érvel: „Az államapparátussal ellentétben a magánszemélyek nem rendelkeznek elegendő eszközzel ahhoz, hogy mindenkit egyénileg bíráljanak el, és zárójelbe tegyék az egyes kollektívákhoz tartozásból eredő előzetes tapasztalataikat."

Pokol emel a mondattal több dologra is rávilágít. Először is, hogy mennyire egyszerű gondolkodásmódúaknak tartja az átlagembereket. Olyanoknak, akik nem képesek elvonatkoztatni. Valamint, szerinte pusztán egy kollektívához „tartozásból" erednek az előzetes tapasztalatok. A kollektívához tartozásról - mint azt lentebb már bemutattam - Pokol szerint a „közvélemény" dönt.

Meglep Pokol Béla következetlensége: egyfelől bizalmat szavazna az átlagembereknek, a „közvéleménynek", hiszen a joggyakorlatot az ő „előzetes tapasztalataikra", nemzeti kisebbségekre vonatkozóan alkalmazásának időtartamát az ő döntésükre bízni. Másfelől nem feltételez róluk egyebet, mint hogy „kollektívákban" gondolkodnak, és nem egyes embereket tartanak felelőseknek bűncselekményekért. (Kuruc.info: nehéz úgy nem általánosítani, előítélettel felszerelkezni, hogy az ember által ismert 100 konkrét cigányból 99 bűnöző...) Pokol logikája szerint magánszemélyek tehát megvédhetnék magukat úgy, hogy egy egész kollektívára - nemzeti és etnikai csoportokra - kiterjeszthetnék joggyakorlatukat előzetes tapasztalataik alapján.
Mi volna akkor, ha a helyi „közvéleményt" formálók egy csoportja alapvető emberi értékrendjének parancsára úgy döntene, nem hajlandó ezt a gyakorlatot követni?

És még inkább mi volna akkor, ha a Dob utcában, egy kávézóban, vagy Mecseknádasdon az „előzetes tapasztalatokra" hivatkozva nem szolgálnak ki a nem zsidó vendégeket (Kuruc.info: ilyen speciel van már, lásd Lauder Javne iskola), vagy a nem sváboknak nem mutatnák meg a faluházat? A módszeres kiirtás vagy az áttelepítés minden bizonnyal megfelelő „előzetes tapasztalatok" lehetnének mindezek megtagadására (Kuruc.info: na tessék – Pokol azt javasolja, hogy legyen jogalapja a kocsmákból, benzinkutakról stb. való kitiltásnak – ahogy azt pl. Finnországban csinálják implicit rendőri és igazságszolgáltatási segítséggel –, erre Orsós egyetemi hallgató, de magát máris a legeslegnagyobb  gondolkodónak tartó hölgyeményünk ebből rögtön kiirtást vizionál...)

Azon sem lepődhetnénk meg, ha Nyugat-Európa országaiban - ahol még manapság is élősködő tolvajnépként van elkönyvelve a legtöbb egykori keleti blokkba tartozó nép (így a magyar is) számos előzetes rossz tapasztalat fedhetetlen átverésekkel tarkított Balaton-parti nyaralások, meglepően drága fuvarok, páratlan nyelvtudás stb.) (Kuruc.info: Orsós úrhölgy! Korcsék milyen arányban ismernek idegen nyelveket?! Semmilyen, hiszen még magyarul, ill. írni-olvasni sem tudnak...) okán megtagadnak a magyar állampolgároktól a határátlépést. (Kuruc.info: ne felejtsük el azt sem, hogy ugyanezeknek a rajvédőknek a kedvenc „érve” a "Magyar, ne lopj!" is, amit szintúgy jórészt korcsainknak „köszönhettünk”. De mit is várunk ezektől: még a feketét is fehérnek hazudják, lásd pl. Villás Lajos főrendőrük nevezetes pécsi hazugságát.)

Magyarország újra azt a hibát követi el, amit mindig. Úgy próbálja meghatározni Önmagát, hogy „mi nem". Ez persze sokkal könnyebb és kényelmesebb megoldás. Igenis a politikai rendszerek termelték ki a nyomort és taszították a cigányságot ebbe a marginális helyzetbe. (Kuruc.info: a szokásos „mossuk kezeinket, mi romák nem tehetünk semmiről, a gaz magyarok az okai annak, hogy ott vagyunk, ahol”-védekezés. „Kár”, hogy a világ kivétel nélkül minden(!!) államában teljesen ugyanez a helyzet – ahogy azt pl. nem más, mint a francia nagykövet(!) nyilatkozta a minap... De, persze, nem a cigányság a hibás, még csak véletlenül sem...) Magyarország azonban jó posztkommunista országként 20 éve ahelyett, hogy ezt belátná, és emberhez méltó, pártok feletti megoldásokon dolgozna (Kuruc.info: még több píííízt a cigóknak?), teljes erőbedobással munkálkodik az állapotok rögzítésén, hogy így nyerhessen Önbizalmat: hogy különbnek tarthassa önmagát, és hogy mindig tudhassa, milyen nem szeretne lenni. (Kuruc.info: idióta! Miért lenne érdekünk, hogy konzerváljuk korcsék helyzetét? Miért ne lenne érdekünk, hogy normális, dolgozó, iskolázott, tanult, rendes(!) [nem rendőri, nem romológusi, nem cociológusi, nem politológusi] szakmát szerzett, bennünket nyugdíjaséveinkben eltartani képes embereket neveljünk belőlük?!) Mielőtt valaki elkezdené a jól ismert mantrát, miszerint aki akar, ki tud törni a nyomorból, lám nekem is sikerült stb., azzal közlöm, hogy én is - több századmagammal - a támogató rendszer „terméke" vagyok. Ha nincsenek a támogató programok, a nyitott pedagógusok, az integrált oktatás és a nem kollektívákban gondolkodó emberek, esélyünk sem lett volna továbbtanulni.

Azt, hogy a fentebb vázolt szélsőséges, leegyszerűsítő álláspontok megszilárdulásához és legitimációjához a tudomány (az alkotmányjogász Pokol Béla), valamint mások - néhány erre kapható cigányt is beleértve - asszisztálnak, elkeserítőnek és kétségbeejtőnek tartom. Írom mindezt annak ellenére, hogy Pokol „kollektíva", „közvélemény" és „előzetes tapasztalat" fogalmai az én tudományos mércém (Kuruc.info: Orsós egyetemi hallgató, de már tudományos mércéről hablatyol. Tisztára Balogh Artúr II, a „politikai szakértő”, meg Cigány Politológusok és Szakértők Szövetsége-vezető...) szerint túlságosan képlékenyek. Annak viszont örülök, hogy megtudtam, miért adta könyvének a Morálelméleti vizsgálódások címet. Minden bizonnyal azért, mert a gyakorlatban nem sok fogalma van könyve tárgyáról.

Nem akarok Pokol Béla és társai helyett elszámolni. Ezt a feladatot meghagyom nekik. Saját lelkiismeretem védelmében viszont írnom kellett. Követelem választott politikusainktól (noha egy részüktől ez nem elvárható) és a médiától, hogy végre lépjenek fel ez ellen a szélsőséges, leegyszerűsítő és végtelenül primitív beszédmód ellen.

A szerző tanár (Kuruc.info: érdekes, a múltkori, pár hónappal ezelőtti cikkét mint egyetemi hallgató írta alá...)

Keretes anyag: Pokol válasza

Hiteltelenek a rasszistázó jogvédők
Megjegyzések Orsós Julianna válaszához

Az interneten fellelhető információk szerint Orsós Manna az Egyenlő Bánásmód Hatóság munkatársa, ennek szekszárdi szervezetét vezeti évek óta, ezért érthető, hogy az elmúlt két hónapban a Magyar Nemzetben a cigánykérdésről közölt cikkeim közül az egyenlő bánásmóddal foglalkozót emelte ki. Velem való vitája azonban túlmegy ezen, és az olykor dehonesztáló megjegyzéseit egy olyan meggyőződésből írta, mintha neki a cigányságot védeni kellene tőlem és más hasonló gondolatokat felvetőkkel, illetve az „ehhez asszisztáló néhány cigánnyal" szemben. Egy másik cikkemben (MN, szeptember 7.) azonban ezt írom: „A cigányság integrálása a modern társadalmi feltételek közé, gazdasági és oktatási helyzetének radikális megváltoztatása az előbbiekből eredően a mai magyar társadalom legégetőbb feladatát jelenti, minden más csak másodlagos ehhez képest." A cikkeimből kivehetően nem vitás, hogy a cigányság integrációjára eddig követett jogvédelmi utat, a diszkriminációellenesség preferálását zsákutcának tartom. Az ország sok településén a cigány lakosság szinte száz százaléka szociális segélyből, családi pótlékból és közmunkának álcázott további költségvetési pénzekből él, de az országos átlagot számolva is 85 százalékra megy fel a rendszeres munkába be nem vontak aránya a cigányságon belül. (Kuruc.info: értsd: a cigók 85%-a munkakerülő, élősködő. Még egyszer leszögezzük: még a legcsóróbb vidékeken is tonnaszámra van segédmunkási [azaz amit ők is el tudnának végezni] állás, a nyugat-európai gyümölcsszedő stb. munkalehetőségekről nem is beszélve.) Ez van már a rendszerváltozás óta, majd húsz éve, és semmi javulást nem hozott az egyenlő bánásmódra és az állandó rasszizmusgyanúra összpontosító cigánypolitika. Ám a média által a rendőrséggel és mindenkivel szemben bevetett rasszizmus vádja megbénította a közbiztonság szerveit, így a cigányság körében létező, az átlagot sokszorosan meghaladó bűnözés egész országrészekben polgárháborús állapotokat hozott létre.

Az elmúlt években én a morálelméleteket kutattam, és nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a „rasszistázás morálja" egy torz és megcsonkított morálelméleten alapul, és ennek elterjesztése hozta létre az egyenlő bánásmódot mindenek fölé emelő cigánypolitikát. E hibás elméleti alapon nyugvó politika ráadásul teljesen hatástalannak bizonyult céljainak elérését illetően. Ez a cigányság egésze számára is káros volt, mert a nyomoruk felszámolására semmit sem tett, és a közöttük élő uzsorásoknak, illetve cigány bűnbandáknak kiszolgáltatva hagyta őket, de emellett a nem cigány magyar lakosság számára az ország több területén már szinte elviselhetetlen állapotokat teremtett. A cigányság körében létező magas születési arány, amely a családi pótlék révén az egyik legfőbb megélhetési forrásukká is vált, összegződve a lakosság többi részében lecsökkent születési ráta következményeivel, drámai demográfiai helyzetet hozhat létre már egy-két évtized múlva, amelyben már nem lesz mód a segélyekből élő cigányság költségvetési eltartására. Ez a drámai jövőkép már évek óta ismert, még ha a média nyilvánosságában ritkán is kap hangot, de például a szocialista kormány által néhány éve felvetett javaslat az egymillió kínai betelepítésére talán emlékezetbe hívja ezt a gondot.

Ha Orsós Julianna és jogvédő társai őszintén aggódnak a cigányság jövőjén — és aggódhatnak, mert ha elfogynak a költségvetési pénzek néhány év múlva, akkor tömeges éhezés következhet –, csatlakozzanak Lakatos vajdához, aki felismerte, hogy a „cigánybűnözés" szó tiltására összpontosító cigánypolitika egy zsákutca, és a realitásokkal szembenézve a cigányság vezetőinek és szellemi embereinek új megoldások után kellene néznie. De csatlakozniuk kellene a Drávapiski polgármestere által megindított hadjárathoz a cigány uzsorások, a „kamatos emberek" ellen is, akik a nyilvánosságra került adatok szerint tényleg a cigány családok tízezreinek napi életét teszik tönkre, és rendszeresen kifosztják őket a megkapott segélyek első óráiban. Nem akarom visszaadni a személyes sértegetéseit Orsós Juliannának, de számomra épp azért teljesen hiteltelen az ő és néhány száz jogvédő társának cigányságért aggódása, mert a sok-sok rasszistázó felszólalásuk és cikkük mellett még soha nem láttam, hogy komolyabb akciót indítottak volna a cigányságot szipolyozó kamatos emberek ellen.

Ne velem vitatkozzanak, hanem nézzenek magukba, majd próbáljanak inkább szembenézni a realitásokkal.