A Fidesz-szócső Magyar Nemzet, ill. Hírlap néha egészen botrányos cigánycikkeket is lehoz.
A múltkor ez utóbbi leközölt egy valami hihetetlen sötét Végh László-esszét. Most a Nemzeten a sor: nem igazán tudjuk, hogy az alább olvasható Orsós Julianna-trutymó publikálására mi szükség volt, ráadásul az adott oldalon a szokásos "Az oldalon szereplő cikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját"-kitétel nélkül... Nézzük (saját szkennelésű az anyag, mert onine még nincs fent) és kommentáljuk.
Nem beszél mindenki salgótarjáni tájszólásban
A cigányság bevetésével akarják elterelni a figyelmet az ország siralmas gazdasági helyzetéről
Kényelmes megoldásnak tartom, hogy a magyarországi cigányokkal összefüggő vagy összefüggésbe hozható és hozott események kapcsán a cigányság részéről csak a jól ismert hangok hallatszanak, a „cigányság álláspontjának" (ha egyáltalán létezik ilyen) csupán egy nagyon szűk keresztmetszetet adva, ám a magyarok dolgát rendkívüli módon megkönnyítve, előre csomagolt, megszokottságuk miatt könnyen emészthető - semmitmondó vagy épp feszültséget keltő - válaszokat biztosítva számukra.
Úgy döntöttem, leírom a véleményemet, mert bár politikailag függetlennek tartom magam, cigányságom miatt mégis akarva-akaratlanul érintett vagyok abban, ami Magyarországon jó ideje történik, vagyis nem történik. Az, hogy nem szolgálok ki senkit és semmilyen politikai eszmét, nem határozatlanságomnak, fiatalkoromból adódó nyegleségemnek és felelőtlenségemnek tudható be, hanem egyszerűen annak, hogy nincs a magyar politikai palettán olyan párt vagy irányzat, amelynek értékrendje akár csak közelítene is az enyémhez. Az elkövetkezendőkben ebben az írásban (mint életem minden területén) a cigány- magyar ellentétpár alkalmazásától éppúgy eltekintek, mint a roma szó használatától. Ennek összetett okai vannak. Egyrészt úgy velem, hogy a magyarországi cigányok - így én is - magyarok. Magyar állampolgárok, akik hatszáz, illetve háromszáz éve itt élnek.
A roma szó alkalmazása pedig az én olvasatomban a politikai körök álkorrektségének és látszatintézkedéseinek egyik újabb - szerintem felesleges és erőltetett - formája. Ezt a népnevet az országban már nagyon régóta pejoratív jelzővé degradálták, így jót tennénk vele, ha megpróbálnák társadalomtörténeti és szerkezeti áttekintésben, tudományos és humánus igényességgel, a lehető legsemlegesebben használni. A cigánybűnözés fogalmát azonban nem csak emiatt nem vagyok hajlandó elfogadni. Elvi kérdés, hogy nem teszek minőségbeli különbséget bűn és bűn között, és azt sem gondolom, hogy a bűnözés, a bűnösség Magyarországon a cigányság „előjoga". Amikor pedig arra kérnek minket, roma értelmiségieket (nevetséges kifejezés), hogy határolódjunk el a bűnöző cigányoktól, azt nonszensznek tartom, és nem is foglalkozom vele érdemben.
Kuruc.info: 1.) csak a szokásosat kérdezzük: ha nincs "cigánybűnözés", akkor "gyerekbűnözés", "fiatalkorú bűnözés", "ukránbűnözés", "olasz maffia", "férfibűnözés" van? Ha van, akkor ezektől a jelzős szerkezetektől miben tér el a "cigánybűnözés", hogy az - úgymond - az egész cigányságra általánosít? Azt miért nem szabad használni?
2.) Köszönjük, hogy nem hajlandó elhatárolódni a bűnözőiktől. Ezzel csupán magáról állított ki igen rossz bizonyítványt. Hiszen azt is jól tudjuk, hogy megannyi cigányvezető kimondta azt kerek-perec, hogy a cigányok soha nem fogják a bűnözőiket kiadni a nemcigányoknak (gádzsóknak), azaz deklarálták azt, hogy az ő "kultúrájuk" kifejezetten normaszegő (konkrét hivatkozásokért lásd EZT). Az, hogy egyetlen olyan "felelős" cigány értelmiségi nincs, aki ezzel "szembemenne", tényleg "minősíti" az egész kultúrkört.
A magyarországi cigányság nem homogén. A vele kapcsolatos általános megállapítások már csak emiatt is leegyszerűsítők és pontatlanok. Egy népcsoporttal kapcsolatban az indukció elvét alkalmazni kényelmes, de mindenképp primitív megoldás.
Ma már nem tudunk mit kezdeni olyan, korábban még egész jól működő fogalmakkal, mint amilyen például a hungarustudat volt. Persze történészhallgatóként pontosan tudom, hogy nem szabad összemosni különböző történelmi korszakokat, és kontextusukból kiragadni történelmi fogalmakat, hogy aztán pillanatnyi igényeinknek megfelelően használjuk őket. Jó ideje minden fronton küzdenek és minden lehetséges fórumon tesznek is az ellen, hogy egy ilyenfajta, működőképes és megélhető idetartozás-tudat alakuljon ki a cigányság részéről, és egy befogadó attitűd a nem cigányok részéről. Ennek megakadályozásában cigány és nem cigány politikai és közéleti szereplőknek és a médiának egyenlő részt tulajdonítok. Teljesen egyértelmű. Ebből élnek.
A Cozma-gyilkosság idején arról cikkezni, hogy Marian Cozma jelenthette volna a magyar és a román nép közötti hidat, amelyet a cigányok (sic!) leromboltak, mindenkire nézve lekicsinylő. Nem arról volt inkább szó, hogy a Balaton-parti behajtók egy csoportja (cigány és nem cigány tagokkal) (Kuruc.info: arányok, azok a fránya arányok... arról nem is szólva, hogy ki vezette az ominózus siófoki felvonulást. Jé: az országos fővajda, Kállai. Ennyit arról, hogy kik ott a hangadók, a vezetők. Persze, mutatóban van [lehet] ott egy-két elcigányosodott fehér is, de attól a lényeg nem változik) összetűzésbe keveredett egy szórakozóhelyen az ott ünneplő kézilabdázókkal, és sajnálatos módon ez tragédiával végződött? (Kuruc.info: "összetűzés", "tragédia". Hölgyeményünk olyan szavakat használ, amelyek azt sugallják, hogy mindkét fél hibás, és nem csak Sztojkáék lettek volna a sárosak. És, persze, a gyilkosságban is - amelyre hősnőnk az eufemisztikus "tragédia" kifejezést alkalmazza. Cseppet sem felháborító. Az ilyen bűnözőmosdatás a Népszabadságban elmenne - de hogy a Magyar Nemzet miért közölte le...) Ha a trianoni traumát egy-két sportoló átigazolásával fel lehetett volna dolgozni, akkor már réges-régen mindenki boldog lehetne. Engem ekkor az egyetemen kétszer is ért váratlan kérdés, kérés. Először, amikor egy Franz Kafka-elbeszélés kapcsán (germanisztikát is hallgatok) valaki megkérdezte tőlem, hogy miért történt a veszprémi gyilkosság. Kínomban (és mert elég szarkasztikus vagyok) nem tudtam mást válaszolni, mint hogy „Nem értem oda". Szerencsére nevettek néhányan, én azonban nem tartottam túl viccesnek a helyzetet. Ha jól emlékszem, nem állítottam meg senkit, hogy számon kérjem rajta például a móri mészárlást. (Kuruc.info: a szokott cigányfajvédő vesszőparipa: Mór. Bár több, mint hét éve történt [miközben a cigányok napi rendszerességgel gyilkolnak, lincselnek - lásd pl. a mai(!!!) hírt a pesterzsébeti gyilkosságról], azóta is ezzel takaróznak, ha a cigánybűnözés jelentőségét kell kisebbíteni. Ennyit tudnak.) Akkor vesztettem el végképp a humoromat, amikor aznap felhívott egy csoporttársam azzal a kéréssel, hogy találkozzunk, mert - idézem - neki megingott a hite. Azt hittem, van annyira értelmes, hogy nem kell majd visszacsábítanom a nem minden cigány gonosz klubba. De sajnos ezt kellett volna tennem. Megittam a teámat, és elköszöntem tőle. Fogalma sincs, hogy mekkora terhet tett a vállamra. Nem is sejti, milyen az, hogy az ember még a barátai előtt is egy egész népcsoportot képvisel. (Kuruc.info: az a gond, "kedves" Orsós úrhölgy, hogy nem vagy hajlandó elhatárolódni a gyilkos, a nemcigányok életét semmibe vevő "kultúrátoktól". Ki mondta neked, hogy kötelező képviselned a cigányokat, azonosulnod a bűnözésükkel? Ha lenne vér a pucádban [illetve, egyáltalán, normális lennél], nem tennéd ezt.)
Nem sokkal ezután az Országos Tudományos Diákköri Konferencián megkaptam a Magyar Történelmi Társulat különdíját. Nem egy ember mondta nekem utána, ugye tudom, hogy ezt csak a jelenlegi feszült helyzetnek köszönhetem. Annyira rosszulesett, hogy majdnem elhittem, ez így van, de aztán szerencsére sikerült meggyőznöm magam: a díj elnyerésében talán lehetett némi szerepe egy magyar nyelvre még le nem fordított XVI. századi forrás feldolgozásának is. Folytathatnám még a példák sorolását - nem csak a saját életemből -, de nem azért írok, hogy lelkem virágoskertjét együtt izzadva gyomláljuk az olvasókkal. Megelégeltem, hogy a cigányság bevetésével akarják elterelni a figyelmet az ország siralmas gazdasági helyzetéről és egyre kínosabbá váló nemzetközi megítéléséről (nagyon fontos, hogy ez a folyamat már a cigányok elleni merényletek előtt elkezdődött, de utólag majd könnyű lesz a cigányokra fogni ezt is). (Kuruc.info: Orsós hazudik: a Magyarországot súlyosan lejárató nemzetközi sajtóhadjárat bizonyám főleg a cigányvadász-sztorikon alapul. Előtte nem igazán voltak ilyen szintű és típusú, a teljes magyar népet rasszista gyilkosként lefestő cikkek. Ma meg napi rendszerességgel. Ha Orsós másként tudja, kérjük, prezentálja azon, 2008 közepe előtt publikált cikkek listáját, amely olyan szintű gyalázkodás megy, mint pl. az USA második legnagyobb hírügynökségének [nem egy vacak, alig olvasott réteglapról van szó!], a UPI-nak az anyagában. Egy jellemző idézet: " A roma közösség és egyéb nemzeti kisebbségek a többségi nemzet gyűlöletének és terrorának célpontjai immár évek óta." Legyen szíves ilyen szintű gyalázkodást és hazudozást felmutatni a cigóvadászokat megelőző időből, kedves Orsós kisasszony...)
A nem fenntartható foglalkoztatási programok és a magyar oktatási rendszer a legkevésbé sem kedvez a cigányság integrációjának. Az a furcsa, hogy meg vagyunk lepődve, miközben a szocializmus negyven esztendeje alatt jóformán semmi nem történt az oktatásban a cigányok felzárkóztatásának érdekében. (Kuruc.info: akkor mi kedvezne? Egyetlen egy olyan országot mondj, Orsós, ahol olyan oktatási rendszer van, ami a cigányok tömeges felemelkedését hozta! Soha, sehol, egyetlen egy országban nem sikerült benneteket [a többségeteket] kivakarni a sz@rból, mert nem is akartátok. Még a világelső közoktatású, a cigányok oktatásába hihetetlen pénzeket benyomó Finnországban sem - pedig ott aztán tényleg apait-anyait beleadtak abba a világelső finn pedagógusok, hogy megtanítsanak benneteket írni-olvasni. Nem sikerült. Aki az ominózus Mozgó Világ-riport iskolával, tanulással kapcsolatos részét elolvassa, megérti majd, miért. [Dióhéjban: a deviánscigányok az iskolában ütik, verik azokat a sajnos kisszámú roma gyerekeket, akik ki akarnának emelkedni, tanulni szeretnének, mert a cigány kultúrának nem része a tanulás, sőt.])
A homogén cigány osztályok az 1961-es párthatározat következtében jöttek létre, átmeneti jelleggel. Az átmenet tartósnak bizonyult, ugyanis 1962-ben hetven ilyen osztályt hoztak létre, 1963- ban kilencvennégy, L974-ben száznyolcvanegy volt a cigány osztályok száma. A cigány gyerekek aránya a fogyatékosok számára létrehozott osztályokban, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1998-ban elérte a 94 százalékot. A dél-dunántúli megyékben 1997-ben az arány 67,9 százalék. Ez irreális és ijesztő. (Kuruc.info: miért lenne "irreális és ijesztő"? Az elsőbe kerülő cigány gyerekek olyan "szinten" szocializálódtak, hogy még a bal- és jobb kéz, a színek stb. különbségét sem ismerik. Egész egyszerűen képtelenség őket azonos tanrend szerint oktatni, mint a lényegesen több törődést, odafigyelést kapott, sokkal jobb, használhatóbb "alappal" érkező nem-deviánsokat. Plusz, akkor még nem is beszéltünk a magatartásbeli problémákról, amelyek maguk is elősegítik a spontán szegregációt. Hadd utaljunk megint a fenti Mozgó Világ-cikkre, valamint az egyéb olyan statisztikákra, amelyek egyértelműen kimutatják, a tanulni vágyó gyerekek csőstül menekülnek az olyan osztályokból, ahova akár 1-2 deviánscigány is bekerül. Lásd pl. a Móra példáját ITT)
Az sem mindegy, hogy hol lakik az ember. Egy 1987-es vizsgálat szerint például a Dél-Dunántúlon a teljes népesség 20,9 százaléka élt ezer fő alatti kistelepüléseken, ugyanezen a területen ez a cigányok 52,5 százalékára volt igaz. Ez is a szocializmus mesterséges területsorvasztásának következménye. A megüresedő, gazdasági szempontból halálra ítélt településekre beköltöztek a cigányok, akik addig még ott sem lakhattak. (Kuruc.info: pofátlan hazugság. Lásd: 1.) telepfelszámolási programok vagy éppenséggel szocpol-csalások, amelyek keretében a cigányok nagyvárosokban is kaptak sokszor belvárosi lakásokat is - lásd akár a miskolci Avas példáját. 2.) a cigánybűnözés miatt elmenekülő (vagy éppen a mokkák által kiirtott, megölt, öngyilkosságba kergetett stb.) fehérek csökkenő száma is hozzájárult az összlakosság fogyásához.)
Még egy-két mondatot szánjunk „a cigányok nem dolgoznak" kérdéskörre. Az 1893-as összeírásból kiderül, hogy a történelmi Magyarország területén 274 ezer cigány élt, és bizonyíthatóan dolgozott 60 ezer. Ha ez nem is oszlott el egyenletesen, akkor is elmondható, hogy majd minden családban dolgozott valaki. 1971-ben az aktív keresők aránya a teljes férfinépesség körében 87,7 százalék, a cigányság körében 85,2 százalék 1993- ban ugyanezt vizsgálva a teljes népesség körében 64 százalék, a cigányságot tekintve 28,6 százalék az arány. A csökkenés oka elsősorban a már említett rendkívül „hatékony" szocialista oktatáspolitikában keresendő. A szakképzetlen munkaerőre már nem volt akkora szükség a rendszerváltás után. (Kuruc.info: a szokott hazugság. A Kádár-rendszerre nehéz azt mondani, hogy ne tette volna lehetővé minden apolitikus, nem rendszerellenes számára azt, hogy ingyen tanuljon. Soha olyan sok lehetőségük nem volt a cigányoknak, mint akkor. Nem éltek vele - akkor sem, hiszen a "kultúrájuk", a szokásaik miatt semmi értelmét nem látják a tanulásnak, sőt: egyenesen verik azokat a romákat, akik netalántán tanulni, kiemelkedni szeretnének [még egyszer: Mozgó Világ-cikk kapcsolódó része]. Ahogy Finnországban sem élnek a lehetőségeikkel - vagy akárhol máshol. Egyetlen egy nyomorult ország nincs, ahol a társadalom hasznos, munkavégző embereivé lettek volna.)
Sokat tudnék még írni arról, hogy szerintem miért alakult így a helyzet, ahogyan most fest. Azt akarom, hogy tudják, nem minden cigány beszél salgótarjáni tájszólásban, sok cigány szomorú, és nem bosszúszomjas, és sokakat kezd fárasztani az örökös mellébeszélés. (Kuruc.info: Orsós úrhölgy, itt Ön az, aki mellébeszél...)
Ám amíg az emberek, a kibeszélő- meg Győzike-show-kat és egyéb színvonalas celebgyártó műsorokat nézve dühönghetnek a cigányok miatt, vagy széles mosollyal nyugtázhatják velük szembeni felsőbbrendűségüket, addig nem tűnik fel nekik egy csomó dolog. Például, hogy noha az ország annak idején a legjobb kondíciókkal csatlakozott az Európai Unióhoz, mára minden velünk egyidejűleg (sőt sok utánunk) csatlakozott államnak jobbak a gazdasági mutatói. Sok kis elrejtett mondat tartja forrásban az üstöt. Például amikor a híradóban úgy tudósítanak a kislétai temetésről, hogy az rendbontás nélkül zajlott, akkor mire gondolhat az egyszerű földi halandó? (Kuruc.info: ezen ne csodálkozz. Alig van olyan cigánybál, virrasztás stb., ahol ne lenne balhé, késelés, verekedés. Teljesen világos, hogy az olyan események, ahol ilyenek nem történnek, ritkaságszámba mennek - ezért is említik meg ezt. Talán ha Orsós kisasszony prezentálna egy olyan százalékos statisztikát, amely azt mutatja, hogy a cigány tömegrendezmények hány százalékát zavarják le bunyó, balhé nélkül, hihetőbb lenne...)
Számtalanszor bebizonyosodott a történelem során, hogy a mesterségesen felgyorsított társadalmi folyamatok mindig indulatokat szülnek. Ma mindenki gyors válaszokat és megoldásokat vár, de a legtöbben nem tudnak jól kérdezni, és nem látják a tényleges problémákat sem. Belátást, emberséget kicsikarni nem lehet. Abban is bízni lehet csupán, hogy ezek a fogalmak mindig jelenteni fognak valamit. (Kuruc.info: megint a szokott sóder: "belátást", "emberséget", toleranciát követelnek rajtunk a cigányok. Nem. Elég volt az együttérzésből. Elég volt abból, hogy a szokásaitok, a kultúrátok kimondja, hogy nem tanulhattok. Abból, hogy magasról belesz@rtok a kulturált együttélésbe - amit persze rajtunk számonkértek -, és szakmányban gyilkoltok, kiraboltok, megkárosítotok bennünket. Abból, hogy munkakerülők vagyok [konkrét példák ITT]).
A szerző egyetemi hallgató
A múltkor ez utóbbi leközölt egy valami hihetetlen sötét Végh László-esszét. Most a Nemzeten a sor: nem igazán tudjuk, hogy az alább olvasható Orsós Julianna-trutymó publikálására mi szükség volt, ráadásul az adott oldalon a szokásos "Az oldalon szereplő cikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját"-kitétel nélkül... Nézzük (saját szkennelésű az anyag, mert onine még nincs fent) és kommentáljuk.
Nem beszél mindenki salgótarjáni tájszólásban
A cigányság bevetésével akarják elterelni a figyelmet az ország siralmas gazdasági helyzetéről
Kényelmes megoldásnak tartom, hogy a magyarországi cigányokkal összefüggő vagy összefüggésbe hozható és hozott események kapcsán a cigányság részéről csak a jól ismert hangok hallatszanak, a „cigányság álláspontjának" (ha egyáltalán létezik ilyen) csupán egy nagyon szűk keresztmetszetet adva, ám a magyarok dolgát rendkívüli módon megkönnyítve, előre csomagolt, megszokottságuk miatt könnyen emészthető - semmitmondó vagy épp feszültséget keltő - válaszokat biztosítva számukra.
Úgy döntöttem, leírom a véleményemet, mert bár politikailag függetlennek tartom magam, cigányságom miatt mégis akarva-akaratlanul érintett vagyok abban, ami Magyarországon jó ideje történik, vagyis nem történik. Az, hogy nem szolgálok ki senkit és semmilyen politikai eszmét, nem határozatlanságomnak, fiatalkoromból adódó nyegleségemnek és felelőtlenségemnek tudható be, hanem egyszerűen annak, hogy nincs a magyar politikai palettán olyan párt vagy irányzat, amelynek értékrendje akár csak közelítene is az enyémhez. Az elkövetkezendőkben ebben az írásban (mint életem minden területén) a cigány- magyar ellentétpár alkalmazásától éppúgy eltekintek, mint a roma szó használatától. Ennek összetett okai vannak. Egyrészt úgy velem, hogy a magyarországi cigányok - így én is - magyarok. Magyar állampolgárok, akik hatszáz, illetve háromszáz éve itt élnek.
A roma szó alkalmazása pedig az én olvasatomban a politikai körök álkorrektségének és látszatintézkedéseinek egyik újabb - szerintem felesleges és erőltetett - formája. Ezt a népnevet az országban már nagyon régóta pejoratív jelzővé degradálták, így jót tennénk vele, ha megpróbálnák társadalomtörténeti és szerkezeti áttekintésben, tudományos és humánus igényességgel, a lehető legsemlegesebben használni. A cigánybűnözés fogalmát azonban nem csak emiatt nem vagyok hajlandó elfogadni. Elvi kérdés, hogy nem teszek minőségbeli különbséget bűn és bűn között, és azt sem gondolom, hogy a bűnözés, a bűnösség Magyarországon a cigányság „előjoga". Amikor pedig arra kérnek minket, roma értelmiségieket (nevetséges kifejezés), hogy határolódjunk el a bűnöző cigányoktól, azt nonszensznek tartom, és nem is foglalkozom vele érdemben.
Kuruc.info: 1.) csak a szokásosat kérdezzük: ha nincs "cigánybűnözés", akkor "gyerekbűnözés", "fiatalkorú bűnözés", "ukránbűnözés", "olasz maffia", "férfibűnözés" van? Ha van, akkor ezektől a jelzős szerkezetektől miben tér el a "cigánybűnözés", hogy az - úgymond - az egész cigányságra általánosít? Azt miért nem szabad használni?
2.) Köszönjük, hogy nem hajlandó elhatárolódni a bűnözőiktől. Ezzel csupán magáról állított ki igen rossz bizonyítványt. Hiszen azt is jól tudjuk, hogy megannyi cigányvezető kimondta azt kerek-perec, hogy a cigányok soha nem fogják a bűnözőiket kiadni a nemcigányoknak (gádzsóknak), azaz deklarálták azt, hogy az ő "kultúrájuk" kifejezetten normaszegő (konkrét hivatkozásokért lásd EZT). Az, hogy egyetlen olyan "felelős" cigány értelmiségi nincs, aki ezzel "szembemenne", tényleg "minősíti" az egész kultúrkört.
A magyarországi cigányság nem homogén. A vele kapcsolatos általános megállapítások már csak emiatt is leegyszerűsítők és pontatlanok. Egy népcsoporttal kapcsolatban az indukció elvét alkalmazni kényelmes, de mindenképp primitív megoldás.
Ma már nem tudunk mit kezdeni olyan, korábban még egész jól működő fogalmakkal, mint amilyen például a hungarustudat volt. Persze történészhallgatóként pontosan tudom, hogy nem szabad összemosni különböző történelmi korszakokat, és kontextusukból kiragadni történelmi fogalmakat, hogy aztán pillanatnyi igényeinknek megfelelően használjuk őket. Jó ideje minden fronton küzdenek és minden lehetséges fórumon tesznek is az ellen, hogy egy ilyenfajta, működőképes és megélhető idetartozás-tudat alakuljon ki a cigányság részéről, és egy befogadó attitűd a nem cigányok részéről. Ennek megakadályozásában cigány és nem cigány politikai és közéleti szereplőknek és a médiának egyenlő részt tulajdonítok. Teljesen egyértelmű. Ebből élnek.
A Cozma-gyilkosság idején arról cikkezni, hogy Marian Cozma jelenthette volna a magyar és a román nép közötti hidat, amelyet a cigányok (sic!) leromboltak, mindenkire nézve lekicsinylő. Nem arról volt inkább szó, hogy a Balaton-parti behajtók egy csoportja (cigány és nem cigány tagokkal) (Kuruc.info: arányok, azok a fránya arányok... arról nem is szólva, hogy ki vezette az ominózus siófoki felvonulást. Jé: az országos fővajda, Kállai. Ennyit arról, hogy kik ott a hangadók, a vezetők. Persze, mutatóban van [lehet] ott egy-két elcigányosodott fehér is, de attól a lényeg nem változik) összetűzésbe keveredett egy szórakozóhelyen az ott ünneplő kézilabdázókkal, és sajnálatos módon ez tragédiával végződött? (Kuruc.info: "összetűzés", "tragédia". Hölgyeményünk olyan szavakat használ, amelyek azt sugallják, hogy mindkét fél hibás, és nem csak Sztojkáék lettek volna a sárosak. És, persze, a gyilkosságban is - amelyre hősnőnk az eufemisztikus "tragédia" kifejezést alkalmazza. Cseppet sem felháborító. Az ilyen bűnözőmosdatás a Népszabadságban elmenne - de hogy a Magyar Nemzet miért közölte le...) Ha a trianoni traumát egy-két sportoló átigazolásával fel lehetett volna dolgozni, akkor már réges-régen mindenki boldog lehetne. Engem ekkor az egyetemen kétszer is ért váratlan kérdés, kérés. Először, amikor egy Franz Kafka-elbeszélés kapcsán (germanisztikát is hallgatok) valaki megkérdezte tőlem, hogy miért történt a veszprémi gyilkosság. Kínomban (és mert elég szarkasztikus vagyok) nem tudtam mást válaszolni, mint hogy „Nem értem oda". Szerencsére nevettek néhányan, én azonban nem tartottam túl viccesnek a helyzetet. Ha jól emlékszem, nem állítottam meg senkit, hogy számon kérjem rajta például a móri mészárlást. (Kuruc.info: a szokott cigányfajvédő vesszőparipa: Mór. Bár több, mint hét éve történt [miközben a cigányok napi rendszerességgel gyilkolnak, lincselnek - lásd pl. a mai(!!!) hírt a pesterzsébeti gyilkosságról], azóta is ezzel takaróznak, ha a cigánybűnözés jelentőségét kell kisebbíteni. Ennyit tudnak.) Akkor vesztettem el végképp a humoromat, amikor aznap felhívott egy csoporttársam azzal a kéréssel, hogy találkozzunk, mert - idézem - neki megingott a hite. Azt hittem, van annyira értelmes, hogy nem kell majd visszacsábítanom a nem minden cigány gonosz klubba. De sajnos ezt kellett volna tennem. Megittam a teámat, és elköszöntem tőle. Fogalma sincs, hogy mekkora terhet tett a vállamra. Nem is sejti, milyen az, hogy az ember még a barátai előtt is egy egész népcsoportot képvisel. (Kuruc.info: az a gond, "kedves" Orsós úrhölgy, hogy nem vagy hajlandó elhatárolódni a gyilkos, a nemcigányok életét semmibe vevő "kultúrátoktól". Ki mondta neked, hogy kötelező képviselned a cigányokat, azonosulnod a bűnözésükkel? Ha lenne vér a pucádban [illetve, egyáltalán, normális lennél], nem tennéd ezt.)
Nem sokkal ezután az Országos Tudományos Diákköri Konferencián megkaptam a Magyar Történelmi Társulat különdíját. Nem egy ember mondta nekem utána, ugye tudom, hogy ezt csak a jelenlegi feszült helyzetnek köszönhetem. Annyira rosszulesett, hogy majdnem elhittem, ez így van, de aztán szerencsére sikerült meggyőznöm magam: a díj elnyerésében talán lehetett némi szerepe egy magyar nyelvre még le nem fordított XVI. századi forrás feldolgozásának is. Folytathatnám még a példák sorolását - nem csak a saját életemből -, de nem azért írok, hogy lelkem virágoskertjét együtt izzadva gyomláljuk az olvasókkal. Megelégeltem, hogy a cigányság bevetésével akarják elterelni a figyelmet az ország siralmas gazdasági helyzetéről és egyre kínosabbá váló nemzetközi megítéléséről (nagyon fontos, hogy ez a folyamat már a cigányok elleni merényletek előtt elkezdődött, de utólag majd könnyű lesz a cigányokra fogni ezt is). (Kuruc.info: Orsós hazudik: a Magyarországot súlyosan lejárató nemzetközi sajtóhadjárat bizonyám főleg a cigányvadász-sztorikon alapul. Előtte nem igazán voltak ilyen szintű és típusú, a teljes magyar népet rasszista gyilkosként lefestő cikkek. Ma meg napi rendszerességgel. Ha Orsós másként tudja, kérjük, prezentálja azon, 2008 közepe előtt publikált cikkek listáját, amely olyan szintű gyalázkodás megy, mint pl. az USA második legnagyobb hírügynökségének [nem egy vacak, alig olvasott réteglapról van szó!], a UPI-nak az anyagában. Egy jellemző idézet: " A roma közösség és egyéb nemzeti kisebbségek a többségi nemzet gyűlöletének és terrorának célpontjai immár évek óta." Legyen szíves ilyen szintű gyalázkodást és hazudozást felmutatni a cigóvadászokat megelőző időből, kedves Orsós kisasszony...)
A nem fenntartható foglalkoztatási programok és a magyar oktatási rendszer a legkevésbé sem kedvez a cigányság integrációjának. Az a furcsa, hogy meg vagyunk lepődve, miközben a szocializmus negyven esztendeje alatt jóformán semmi nem történt az oktatásban a cigányok felzárkóztatásának érdekében. (Kuruc.info: akkor mi kedvezne? Egyetlen egy olyan országot mondj, Orsós, ahol olyan oktatási rendszer van, ami a cigányok tömeges felemelkedését hozta! Soha, sehol, egyetlen egy országban nem sikerült benneteket [a többségeteket] kivakarni a sz@rból, mert nem is akartátok. Még a világelső közoktatású, a cigányok oktatásába hihetetlen pénzeket benyomó Finnországban sem - pedig ott aztán tényleg apait-anyait beleadtak abba a világelső finn pedagógusok, hogy megtanítsanak benneteket írni-olvasni. Nem sikerült. Aki az ominózus Mozgó Világ-riport iskolával, tanulással kapcsolatos részét elolvassa, megérti majd, miért. [Dióhéjban: a deviánscigányok az iskolában ütik, verik azokat a sajnos kisszámú roma gyerekeket, akik ki akarnának emelkedni, tanulni szeretnének, mert a cigány kultúrának nem része a tanulás, sőt.])
A homogén cigány osztályok az 1961-es párthatározat következtében jöttek létre, átmeneti jelleggel. Az átmenet tartósnak bizonyult, ugyanis 1962-ben hetven ilyen osztályt hoztak létre, 1963- ban kilencvennégy, L974-ben száznyolcvanegy volt a cigány osztályok száma. A cigány gyerekek aránya a fogyatékosok számára létrehozott osztályokban, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1998-ban elérte a 94 százalékot. A dél-dunántúli megyékben 1997-ben az arány 67,9 százalék. Ez irreális és ijesztő. (Kuruc.info: miért lenne "irreális és ijesztő"? Az elsőbe kerülő cigány gyerekek olyan "szinten" szocializálódtak, hogy még a bal- és jobb kéz, a színek stb. különbségét sem ismerik. Egész egyszerűen képtelenség őket azonos tanrend szerint oktatni, mint a lényegesen több törődést, odafigyelést kapott, sokkal jobb, használhatóbb "alappal" érkező nem-deviánsokat. Plusz, akkor még nem is beszéltünk a magatartásbeli problémákról, amelyek maguk is elősegítik a spontán szegregációt. Hadd utaljunk megint a fenti Mozgó Világ-cikkre, valamint az egyéb olyan statisztikákra, amelyek egyértelműen kimutatják, a tanulni vágyó gyerekek csőstül menekülnek az olyan osztályokból, ahova akár 1-2 deviánscigány is bekerül. Lásd pl. a Móra példáját ITT)
Az sem mindegy, hogy hol lakik az ember. Egy 1987-es vizsgálat szerint például a Dél-Dunántúlon a teljes népesség 20,9 százaléka élt ezer fő alatti kistelepüléseken, ugyanezen a területen ez a cigányok 52,5 százalékára volt igaz. Ez is a szocializmus mesterséges területsorvasztásának következménye. A megüresedő, gazdasági szempontból halálra ítélt településekre beköltöztek a cigányok, akik addig még ott sem lakhattak. (Kuruc.info: pofátlan hazugság. Lásd: 1.) telepfelszámolási programok vagy éppenséggel szocpol-csalások, amelyek keretében a cigányok nagyvárosokban is kaptak sokszor belvárosi lakásokat is - lásd akár a miskolci Avas példáját. 2.) a cigánybűnözés miatt elmenekülő (vagy éppen a mokkák által kiirtott, megölt, öngyilkosságba kergetett stb.) fehérek csökkenő száma is hozzájárult az összlakosság fogyásához.)
Még egy-két mondatot szánjunk „a cigányok nem dolgoznak" kérdéskörre. Az 1893-as összeírásból kiderül, hogy a történelmi Magyarország területén 274 ezer cigány élt, és bizonyíthatóan dolgozott 60 ezer. Ha ez nem is oszlott el egyenletesen, akkor is elmondható, hogy majd minden családban dolgozott valaki. 1971-ben az aktív keresők aránya a teljes férfinépesség körében 87,7 százalék, a cigányság körében 85,2 százalék 1993- ban ugyanezt vizsgálva a teljes népesség körében 64 százalék, a cigányságot tekintve 28,6 százalék az arány. A csökkenés oka elsősorban a már említett rendkívül „hatékony" szocialista oktatáspolitikában keresendő. A szakképzetlen munkaerőre már nem volt akkora szükség a rendszerváltás után. (Kuruc.info: a szokott hazugság. A Kádár-rendszerre nehéz azt mondani, hogy ne tette volna lehetővé minden apolitikus, nem rendszerellenes számára azt, hogy ingyen tanuljon. Soha olyan sok lehetőségük nem volt a cigányoknak, mint akkor. Nem éltek vele - akkor sem, hiszen a "kultúrájuk", a szokásaik miatt semmi értelmét nem látják a tanulásnak, sőt: egyenesen verik azokat a romákat, akik netalántán tanulni, kiemelkedni szeretnének [még egyszer: Mozgó Világ-cikk kapcsolódó része]. Ahogy Finnországban sem élnek a lehetőségeikkel - vagy akárhol máshol. Egyetlen egy nyomorult ország nincs, ahol a társadalom hasznos, munkavégző embereivé lettek volna.)
Sokat tudnék még írni arról, hogy szerintem miért alakult így a helyzet, ahogyan most fest. Azt akarom, hogy tudják, nem minden cigány beszél salgótarjáni tájszólásban, sok cigány szomorú, és nem bosszúszomjas, és sokakat kezd fárasztani az örökös mellébeszélés. (Kuruc.info: Orsós úrhölgy, itt Ön az, aki mellébeszél...)
Ám amíg az emberek, a kibeszélő- meg Győzike-show-kat és egyéb színvonalas celebgyártó műsorokat nézve dühönghetnek a cigányok miatt, vagy széles mosollyal nyugtázhatják velük szembeni felsőbbrendűségüket, addig nem tűnik fel nekik egy csomó dolog. Például, hogy noha az ország annak idején a legjobb kondíciókkal csatlakozott az Európai Unióhoz, mára minden velünk egyidejűleg (sőt sok utánunk) csatlakozott államnak jobbak a gazdasági mutatói. Sok kis elrejtett mondat tartja forrásban az üstöt. Például amikor a híradóban úgy tudósítanak a kislétai temetésről, hogy az rendbontás nélkül zajlott, akkor mire gondolhat az egyszerű földi halandó? (Kuruc.info: ezen ne csodálkozz. Alig van olyan cigánybál, virrasztás stb., ahol ne lenne balhé, késelés, verekedés. Teljesen világos, hogy az olyan események, ahol ilyenek nem történnek, ritkaságszámba mennek - ezért is említik meg ezt. Talán ha Orsós kisasszony prezentálna egy olyan százalékos statisztikát, amely azt mutatja, hogy a cigány tömegrendezmények hány százalékát zavarják le bunyó, balhé nélkül, hihetőbb lenne...)
Számtalanszor bebizonyosodott a történelem során, hogy a mesterségesen felgyorsított társadalmi folyamatok mindig indulatokat szülnek. Ma mindenki gyors válaszokat és megoldásokat vár, de a legtöbben nem tudnak jól kérdezni, és nem látják a tényleges problémákat sem. Belátást, emberséget kicsikarni nem lehet. Abban is bízni lehet csupán, hogy ezek a fogalmak mindig jelenteni fognak valamit. (Kuruc.info: megint a szokott sóder: "belátást", "emberséget", toleranciát követelnek rajtunk a cigányok. Nem. Elég volt az együttérzésből. Elég volt abból, hogy a szokásaitok, a kultúrátok kimondja, hogy nem tanulhattok. Abból, hogy magasról belesz@rtok a kulturált együttélésbe - amit persze rajtunk számonkértek -, és szakmányban gyilkoltok, kiraboltok, megkárosítotok bennünket. Abból, hogy munkakerülők vagyok [konkrét példák ITT]).
A szerző egyetemi hallgató
