Utah annyiban volt merészebb, hogy Idahóval ellentétben itt nem kizárólag az iskoláknál, hanem az állami épületek esetében sem engedélyezik a szivárványos zászlót, meg egyébként több más lobogót sem. Kizárólag az Egyesült Államok, továbbá Utah állam zászlaja engedélyezett, illetőleg a katonai zászlók, valamint a törvényhozás által külön jóváhagyott lobogók. Érdekes, de nem engedélyezettek például pártokat, jelölteket támogató zászlók sem, így a Trumpot támogató „Make America Great Again” feliratúak is kimaradnak az engedélyezettek listájáról. Aki megszegi a törvényt, napi 500 dolláros bírságot kap.

Mint oly sok más esetben, itt is ellentét feszül a „vidék” és az állam fővárosa, legnagyobb városa, Salt Lake City között. Ott ugyanis minden év júniusában lelkesen ünneplik a Pride-hónapot, szivárványos rongyokkal tűzdelik tele az épületeket. Most is tiltakoznak, a város és a megye elöljárói tiltakozásuk gyanánt minden este szivárványos fényekkel világítják ki a várost és az állami épületeket.

A törvényt benyújtó republikánusok szerint a cél a tanárok és a kormányzati alkalmazottak „politikai semlegességének” növelése, míg Salt Lake City polgármestere és a mögötte álló ügyvédek „értékelik” a törvényt – magyarul kibúvót keresnek. A kritikusok azzal érvelnek, hogy a döntés az LMBTQ-kifejezésformákat támadja (mintha ez baj lenne…), illetve megtagadja a döntési jogot azoktól a településektől, ahol nem republikánus vezetés van. Utóbbi figyelmen kívül hagyja, hogy nem önálló városállamokról beszélünk, hanem továbbra is Utah államról.

Érdemes még megemlíteni azt is, hogy a republikánus Spencer Cox kormányzó aláírása nélkül (!) engedélyezte a törvényt, s csak azért nem vétózott, mert valószínűleg felülírná azt a republikánus vezetésű többség. A törvényhozás vezetőinek írt levelében arról beszélt, hogy a törvény „alapelvével”, miszerint politikailag semlegessé tegyék az iskolákat, alapvetően egyetért, de a helyi önkormányzatok szabályozásában szerinte túl messzire mentek. Ez a „kibeszélés” már önmagában az árulás határait súrolja, ugyanakkor Cox felhívta a figyelmet arra a hiányosságra is, hogy a törvény kizárólag a zászlókra összpontosít, a plakátokat, vagy éppen a világítást – ahogy láthattuk – nem szabályozza.

De ami ezután jött, végképp bicskanyitogató: Cox az „LMBTQ-közösségükhöz” szólt, miszerint „tudja, hogy a közelmúltbeli törvénykezés nehéz volt számukra”, majd hozzátette, hogy „tisztában van vele, hogy a politika időnként vérre megy, és voltak nézeteltéréseik, de szeretné, ha a közösség tudná, hogy szereti, tiszteli és nagyra becsüli őket, valamint hálás, hogy Utah állam részei”.

„Tudom, hogy ezek a szavak sokaknak üresen csengenek, de kérem, értsék meg, hogy őszintén gondolom őket” – tette hozzá a megfelelési kényszerben szenvedő kormányzó.

Ostoba Cox kormányzó ide, vagy oda, változik tehát a széljárás Amerikában, így Magyarországon is. A magyar kormányra legalább nem csak Trump Izrael-imádata ragad rá, de végre támogatják Novák Előd azon javaslatát, hogy a szivárványos rongyot ne tehessék ki középületekre. Korábban lesöpörték a kezdeményezést, Répássy Róbert miniszterhelyettes azonban most támogathatónak vélte.

Bizonyára a Fidesz – vagy legalábbis annak bizonyos részei – is úgy érzi magát, mint a megfelelési kényszeres Cox kormányzó, ám a megindult változásokat nem lehet már szűkös keretek közé szorítani.

Ugyanakkor reméljük, hogy a szivárványos zászló középületekre való kihelyezésének tilalma után további lépések jönnek, hiszen maga Cox kormányzó is rámutatott: vannak még a világon táblák, díszkivilágítások is.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info