Az utóbbi időben ahhoz már hozzászoktunk, hogy a teljes magyar média velünk szemben az elhallgatás politikáját választotta. Szinte leírhatunk bármit, csinálhatunk bármilyen címlapot, sehol nem idézik, sehol nem hivatkoznak rá, még csak fel sem háborodnak. Hamar rájöttek ugyanis, hogy ezzel felhívnák lapunkra a figyelmet. Tehát ennek okán még büszkék is lehetünk magunkra. Ami azonban a múlt héten történt, olyan szint alatti, hogy nyugodtan mondhatom, még hasonlóról sem hallottam.

Aki a kormány munkáját a híradásokból akarja megítélni, az komoly problémával fog szembesülni. A kabinet ugyanis hihetetlen, minden eddiginél erőteljesebb sikerpropagandába kezdett. Ha bekapcsolunk egy híradót, a végére szinte megszédülünk, hogy ha ebben az országban minden rendben van, akkor miért nem ezt látjuk a két szemünkkel a mindennapokban. A tényleges és a virtuális valóság közötti szakadék egyre nagyobb, de óva intenék mindenkit, aki lebecsülné az ilyen jellegű marketing erejét. A mai modern világban ugyanis az életünk egyre nagyobb tereit lepi el a virtualitás, a látszat, így sokszor egyre nehezebb felfedeznünk a fátyol mögött az igazságot.

Az igazság többet ér, mint a karrier – vallja Laurent Obertone, aki a Franciaország: Mechanikus Narancs című könyvében figyelmeztet a francia bevándorlási politika végzetes bukására. Az álnéven publikáló francia író és újságíró a Bar!kádnak kifejtette, bár sokan úgy élik le az életüket, hogy csak hazudnak és hazudnak az embereknek, viszont az egyre fokozódó erőszak témájának feltárását igen fontos feladatának tartja, mivel olyan problémákról esik szó, amely tabunak számít a média és az emberek között. Mint Laurent Obertone fogalmazott, a sajtó és az európai politikai élet nem akar tudomást venni a problémákról. Az emberek azt várnák el a képviselőktől, hogy azok képviseljék a jogaikat, és megvédjék őket, ám a politikusok ennek következményeit teljesen figyelmen kívül hagyva nem foglalkoznak ezzel. A bestsellerlistás könyv szerzője pontos statisztikai adatokra hivatkozva bizonyította be, hogy Franciaországban a bűncselekmények 65 százalékát a bevándorlók követik el.

A „kormánykárosultak nagygyűlése” október 23-án arra fogja figyelmeztetni a kormányt, hogy jól gondolja meg, tovább halogatja-e a cselekvést, vagy elszánja magát és végre rendezi a devizahitelesek helyzetét – derült ki a Jobbik kezdeményezésére összehívott, széleskörű civil összefogással működő Devizaügyi Kerekasztal múlt heti, immár negyedik ülésén. A résztvevők egy koordinációs központ létrehozásáról is döntöttek, valamint kilátásba helyezték egy parlamenti eseti bizottság összehívását is, mely komolyan foglalkozna a devizahitelezés visszaéléseivel, valamint annak politikai és gazdasági hátterével.

Rendre elutasítja az Orbán-kormány a Jobbik áfacsökkentési javaslatait, amellyel olcsóbbá válnának az alapvető élelmiszerek, és mérséklődnének a magyar emberek terhei. A Fidesz szerint az adóterhek csökkentése számos esetben az unió ajánlásaival szembe menne, és olyan terhet róna a magyar költségvetésre, ami veszélyeztetné a Brüsszel felé vállalt hiánycélok teljesítését. Az orbáni szabadságharc-blöff újabb fejezete.

Több tucat érintettet hallgatott már meg a május 14-én alakult Portik–Laborc-találkozókat vizsgáló ténymegállapító albizottság, mely szeptember végén fejezte volna be a munkát, az információdömping miatt azonban valószínűleg csak az év végén készülhet el a jelentés. A nyilvánosság előtt egyelőre még homály fedi a részleteket, de egy „érdekesség” már akadt a vizsgálóbizottság tevékenységét illetően: az MSZP azt a Tóth Károlyt kérte fel szakértőnek, aki ellen az UD Zrt.-ügyben vádat is emeltek, illetve aki a Jobbik szerint egy két lábon járó nemzetbiztonsági kockázat.

Jövedelmező vállalkozás a kétharmados kormányzás ideje alatt műsorgyártásba fogni a köztévén. Legalábbis erről tanúskodik Jáksó László esete a Marslakók című szappanoperával, hiszen annak hatalmas bukása is 85 millió forintot hozott a Heti Hetes műsorvezetőjének konyhájára. A busás összeget nem a nézettség generálta, az MTVA jutalmazta meg afféle bánatpénzzel a „producert”, hogy legalább megpróbálta.

Nem emlékeznek, nem tudnak semmiről semmit a volt rendőri vezetők a 2006 őszi brutális utcai összecsapásokról – ez derült ki a bohózatnak is beillő tárgyaláson a vádlottak nyilatkozataiból. A bíróságon megjelent Gyurcsány Ferenc is, de nem a vádlottak padján, hanem a hallgatóság soraiban jóízűen röhögött. Úgy, ahogy a Sukoró-ügy után. A Fidesz elszámoltat, Gyurcsány röhög.

Azt eddig is tudtuk, hogy a korábban hangoztatott propagandaszólamokkal ellentétben Brüsszelnek egyáltalán nem fontosak a nemzeti kisebbségek jogai. Az azonban felháborító és egyben sajnos jellemző is, hogy a magyar külügy annyit sem volt képes elérni, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) vagy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) által benyújtott koncepciók közül legalább az egyik zöld utat kapjon az Európai Bizottságtól.

A szíriai konfliktus korántsem a vegyi fegyverekről szól, hanem sokkal inkább a Földközi-tenger keleti medencéjében nemrég felfedezett hatalmas földgázlelőhelyek kiaknázásáról.

Bár hivatalosan még nem kezdődött el a kampányidőszak, mégis viszonylag intenzív kommunikációs kampányt folytatnak a pártok. A ciklus végéhez közeledve egyre nagyobb hangsúlyt kap az értékelés, a perspektíva és a hitelesség kérdése. Mind a Fidesz–KDNP, mind a bal- és jobboldali ellenzéki erők értékelik a második Orbán-kormány teljesítményét, amit immár nem ad-hoc ügyek, egy-egy kormányzati döntés, szakpolitikai reformlépés mentén tesznek meg, hanem általánosságban, rossz esetben protesthangulatra építő lózungokkal, jó esetben statisztikákkal és beharangozott programelemekkel alátámasztva.

Népszerű célpontot jelentenek a júliusban nyitott Nemzeti Dohányboltok a bűnözők számára, hisz nem telik el hét, hogy ne ürítenék ki valamelyik üzlet kasszáját. Számszerűsítettük a rablásokat, és okokat kerestünk.

A Jereváni Rádió jelenti: Moszkvában Mercedeseket osztogatnak – ez a klasszikus vicc ugrik be a Kárpátia zenekar állítólagos NKA-támogatása kapcsán. Merthogy valójában nem a zenekart támogatták volna, és jelen állás szerint egy fillért sem lehet lehívni belőle.

Skrabski Fruzsina legújabb filmje az Elhallgatott gyalázat, mely lerántja a leplet arról, amit mindenki tud, csak kevesen beszélnek róla, vagyis megtudhatjuk, hogy a szovjet katonák hogyan gyalázták meg a második világháború végén a magyar nőket. Az újságíróból lett filmes neve nem ismeretlen számunkra, hiszen Novák Tamással együtt szembesítették Biszku Bélát tetteivel a Bűn és büntetlenség című alkotásukban, melyért lovagkeresztet is kaptak. Skrabski Fruzsina a Bar!kádnak adott interjújában beszél legújabb filmjének részleteiről, a bűnösök felelősségre vonásának fontosságáról és arról, hogy hogyan gyógyíthatná be a társadalom ezeket a sebeket.

1823-ban az Amerikai Egyesült Államok elnöke, James Monroe közzétette a később róla elnevezett Monroe-elvet. Ennek értelmében az amerikai kontinenst az USA érdekszférájának titulálta az „Amerika az amerikaiaké” kijelentéssel. Noha a Monroe-elv akkoriban irreálisan merész külpolitikai elgondolásnak tűnt, a század második felére már nem számított annak. A polgárháborút követően megerősödő ország egyre inkább élt a kontinensen nagyhatalmi helyzetével, melyet a XX. század második felétől az egész világra kiterjesztett. Ennek lehetünk szemtanúi napjaink világpolitikájában is.

Mindig rácsodálkozunk, hogy mennyire nem ismerjük a Délvidéket és az itt élő magyarság mindennapjait. Jobban már csak akkor csodálkozunk, mikor kiderül: Péterréve említése kapcsán délvidéki barátaink is csak vakarják fejüket, és nem igazán tudják, merre is kéne indulni, ha Péterrévére akarnának menni. Mikor aztán megemlítjük a település szerb nevét, már mindenki tudja, hogy Petrovoszelo hol van.

Dél-Szerbia, Dél-Koszova, Albánia, Montenegró, Bosznia. A Kárpát-medencéből ismét délkeletre indultunk sokak számára máig érintetlen, felfedezetlen, ismeretlen, ám annál érdekesebb területekre, ahol ismét nem elsősorban a turisztikai látványosságokra voltunk kíváncsiak.

A hazai régészek és történészek egy csoportja úgy véli, hogy a sztyeppei népek művészetére nagy hatást gyakorolt a bizánci, vagyis a Keletrómai Császárság művészete. Vajon igaz ez az állítás? Tudjuk, mit takar a „bizánci” név? Mostani mellékletünkben ennek járunk utána.