Nyirő József: Íme, az emberek
Megérkezett a Nyirő életmű sorozat legújabb kötete!
Íme az ember! - mondja Pilátus János evangéliumában, felkínálván a megkínzott Jézust az embereknek, hogy azok megtartsák a földi életnek, és ekkor még bízik a szerencsés fordulatban.
Íme, az emberek! - mutat rá Nyirő a kortársaira, s gesztusában nyomasztóan több a reménytelenség, a lemondás és a keserűség, mint Pilátuséban. Ő már nem bízik a szerencsés fordulatban. Talán mert jobb emberismerő.
A negyvenes évek világháború sújtotta Európájában ez egyébként több mint természetes. Ezzel napjaink olvasója is tisztában van. Azzal viszont már kevésbé, hogy a háború befejezése sokak számára nem a vérontás végének ünnepnapjait hozta el, hanem a pokoljárás egy újabb nyitányát.
Mert a fegyverek ugyan már nem dörögnek, de a háború nyomán kialakult katonai-politikai helyzetben továbbra is sok millió hazáján kívül rekedt vagy rekesztett embernek kell üres kézzel szembenéznie a létbizonytalanság, a gyökértelenség, a reményvesztettség és a jövőtlenség lélekölő támadásával, sőt a halállal is: vagy a foglyokkal való embertelen bánásmód, vagy a hazatoloncolás következtében.
Nyirő regénye egy maroknyi magyar menekült háború utáni kálváriájának állít emléket.
Gönczi Tamás: Piliscsillag Napcsillag
Ez a könyv jelenleg kézi kötéssel készül egy olyan nyomdatechnikai eljárással (prégelés), amelyet utoljára 80 évvel ezelőtt készítettek Magyarországon, így ez a könyv e tekintetben is kuriózumnak számít.
Megjelent Piliscsillag, Napcsillag címmel szakrális kultuszhelyünkkel, a Pilissel, a Pilis titkaival kapcsolatban a piliskutatás alapkönyve. Nyugodtan tekinthető a már korábban megjelent kötetnek egy bővített és közvetlen folytatásának, annak egy jóval átfogóbb, de szemléletében teljesen hasonló újjászületésének.
„... A Pilis titkára a magyar mítoszban és népünk ősvallásának a legmélyén találtunk rá. Mindezt a hely szelleme őrizte meg és a hagyomány feneketlen kútjából kapja azt az élő vizet, ami időtlenné, örök és szent kultuszhellyé avatja azt...”
Forrai Sándor: A magyar rovásírás elsajátítása
Ez a könyv az ősi magyar rovásírásunkat tárgyalja, amely a magyar nép egyik legértékesebb kultúrkincse.
Forrai Sándor (1913 - 2007) tanár, rovásírás kutatónak a rovásírásról szóló könyvei és írásai írástörténeti keretekbe helyezik a magyar rovásírást, bemutatva annak hiteles emlékeit, kiemelve azt a tényt, hogy Európa mai nemzetei csaknem kivétel nélkül másoktól kölcsönözték az írásukat, szemben a magyarsággal, amely önmaga alakította azt ki, és már a honvisszafoglalás idején írástudó nép voltunk.
Ez önmagában is nemzeti büszkeségre adhat okot!
Megállapította, hogy írásjeleink között számos ősi, több ezer éves is van (ún. bogárjelek), ami csak úgy képzelhető el, ha a magyarság ősei az ezeket használó népekkel közvetlen kapcsolatban voltak. Rovásemlékeinket az ő nyomán nevezzük epigráfiainak és paleográfiainak.
Rovásírás tankönyve a nagy pedagógiai tapasztalatával, egész nemzedékek épülésére szolgál. Maradandó felismerései közé tartozik még a magyar rovásírás egységes jelrendszerének, valamint a székely - magyar rovásírás jeleinek írástörténeti összefüggéseinek táblázatba foglalása. A magyar és etruszk számrovás szinte teljes azonossága és írásjeleinek nagyfokú egyezése alapján közvetlen kapcsolatot feltételezett a két ősi nép között is.
Sanyi bácsi azzal a boldog tudattal élt és halt meg, hogy életműve eredményekben gazdag volt, és a magyarság önbecsülését szolgálta. Ma már elképzelhetetlen a műveltségünk rovásírás kultúra nélkül, és remélhetőleg eljutunk - az ő tanításait követve - annak a célkitűzésünknek a teljesítéséhez, hogy a magyar rovásírás a világörökség részévé váljon.
Pap Gábor: Manitól Rasdiig
„Manicheus, az Atyaisten gondviselése által Jézus Krisztus apostola.” Így mutatkozik be a „fő-fő eretnek”, az Alapozás levelében. Egy másik írásában meg, rövidebbre fogva, így: „Manes, Jézus Krisztus apostola”.
Ki volt hát ő, és mit hagyott ránk az életművében?
A manicheizmus - névadójának, Maninak személyes megnyilatkozásaira alapozva véleményünket - a kereszténység egyik jellegzetes szellemi vonulatának tekinthető. Jól értsük meg: nem az iráni zurvanizmusénak, nem a buddhizmusénak, de nem is a judeokrisztiánizmusénak. Hanem a kereszténységének.
Elnevezését az alapítójáról kapta...”
Árulások és háborúk a középkori Magyarországon
„Az elmúlt évszázadokban Közép-Európa gyakran volt a térség fölötti hegemóniáért, a hatalomért és a nagy vagyonok megszerzéséért vívott háborúk színtere. A külső támadókat időnként belső árulók segítették Magyarországon, akik vagyonszerző törekvéseiknek a támogatását remélték az idegenektől.
Az árulásokat gyakran háborúk követték, de a fegyveres összecsapásokban az ország területét a XVI. század elejéig a magyar hadseregek megvédték.
A régi írások arról is hírt adnak, hogy ha a trónkövetelők sem hadsereggel, sem a diplomácia eszközeivel nem tudták a királyi koronát megszerezni, akkor időnként merényleteket, gyilkosságokat is terveztek a főhatalom megszerzéséért.”...
Ez az esszékötet a mai kor emberének is szól. „Nem szabad olyan politikai csoportokat támogatni, akik idegen érdekek szolgálatába szegődve akarnak vagyont szerezni Magyarországon, mert ezzel nem csak a hazájukat döntik romlásba, hanem a saját egzisztenciájuk alapjait is...”
