3. Több hete nem írtunk semmit a „brit” autóversenyzőről, amely valószínűleg egyéni csúcsnak számít a rovat szempontjából is. Az alábbi hírt kedves olvasónk küldte, nemes egyszerűséggel csak „már megint ez a nigger” címszóval, amivel őszintén szólva nem igazán tudok vitába szállni. Ezúton is köszönjük a beküldött anyagot!

Lewis Hamiltont hiába ütötték indokolatlan módon lovaggá, ismét bebizonyította azt, amit mi már az elejétől fogva tudtunk: nemhogy semmi köze nincs a brit történelemhez és kultúrához, de egyáltalán nem is töri magát azért, hogy bebizonyítsa az ellenkezőjét és a Sir rangjelzése ellenére sem érzi úgy, hogy változtatnia kellene a hozzáállásán. Ilyetén egyes rajongók kiakadása indokolatlan abból a szempontból, hogy érthetetlen, mégis mire számítottak.

Történt ugyanis, hogy Hamilton a nemrégiben elhunyt Fülöp hercegről, II. Erzsébet 99 éves férjéről egyáltalán nem emlékezett meg a halála napján, egyetlen egy közösségi platformján sem. Aznap azonban volt egy másik híres elhunyt is, DMX a drogos rapper szerepében, aki túladagolás miatt kórházba került, majd távozott az élők sorából. Az 50 éves előadó főként a '90-es években volt ismert, nemhiába írta Hamilton, hogy „őt hallgatva nőtt fel”, ami persze elég sokat elárul magáról a „brit” pilótáról is. DMX-nek egyébként voltak – mai értelemben véve – „homofób” sorai is, kíváncsi lennék, életművének ezen szakaszát hogyan értékeli Hamilton.

Lehet jó, vagy rossz véleményünk a brit monarchiáról és az uralkodócsaládról, de a szigetország lakójaként akkor is illik írni ilyenkor pár sort, ha az ember éppenséggel nem szimpatizál velük. Főleg, hogy mégiscsak a nagy múltú Fülöp, nem pedig Meghan Markle halt meg. Nyilván Hamilton számára az Egyesült Királyság történelme nem jelent semmit, amiért igazából hibáztatni sem lehet, hiszen ő egyáltalán nem brit. Ha rajongói ezt így valószínűleg nem is látják be, annyi eszük legalább még van, hogy elmarasztalják tettéért Hamiltont. A mai állapotokat elnézve, őszintén szólva még ez is kellemes meglepetés volt.

A tisztesség kedvéért álljon itt, hogy Fülöp halálának másnapján Hamilton végül szűk mondatokkal tarkított, 24 óra alatt eltűnő Instagram-megosztásban megemlékezett az elhunytról.

2. Ha már az irányítás nem megy, látszatintézkedésekre mindig szükség van. Nincs ez másképp a balliberális vezetés alatt sínylődő Újpest esetében sem, ahol ezentúl házi kedvencek is dekkolhatnak az önkormányzati hivatalokban. A rendelkezés egyaránt vonatkozik az ott dolgozókra és az ügyfelekre, habár erős kétségeink vannak, hogy a kutyák és macskák túlságosan örülni fognak a hivatali vendégszeretetnek. A mai kor liberális kurzusának persze szokása, hogy mindent kiforgasson, kifordítson, így például a természet- és állatbarátságot a debilitással, hovatovább az állatkínzással. Attól ugyanis egy házi kedvencnek sem lesz jobb, hogy a nyüzsgő hivatalban sínylődhet, ezt pedig valószínűleg azok is nagyon jól tudják, akik az új szabályt hozták. Mondjuk legalább egzotikus állatokat nem lehet bevinni. Azért mégsem szeretne az ember madárpókkal a vállán ügyeket intézni.

Végül pedig a félreértések végett szeretném leszögezni, hogy én is nagy természet- és állatbarát vagyok, pontosan ezen okból (is) ítélem el az újpesti vezetés pótcselekvését.

1. Ha minden „jól” megy, hamarosan felesége lesz egy 93 éves csillárnak. Amanda Liberty (nomen est omen) egy brit tévéműsor vendége volt, ahol szerelem és kapcsolat témában ismertethette beteges életét. Innen tudtuk meg, hogy kapcsolatban él egy csillárral, habár korábban már kavart egy dobszerkóval és a New York-i Szabadság-szoborral is (innen a Liberty név). Saját elmondása szerint „objektofil”, ami az angol „object” szóból eredeztetve a tárgyakhoz való vonzódást jelenti, amíg más emberrel semmilyen szerelmi és/vagy szexuális kapcsolatot nem akar létesíteni (mondjuk kinézete alapján valószínűleg erre lehetősége sem nagyon lenne). Amanda elvileg érzi a tárgyakból áradó „energiát”, ezért vonzódik hozzájuk, valamint azt is elmondta, hogy „szép lassan jött rá arra, hogy objektofil” és „nem hirtelen jött a felismerés” (a folyamat alatt nem ártott volna felkeresni egy orvost).

Libertynek amúgy is ideálja a csillár, de érzi, hogy a mostani az igazi. Meg is rendelte Németországból és már csak egy lépésre vannak az „esküvőtől”. Szegény csillárt egyébként senki nem kérdezte meg, akarja-e a frigyet, így Amandát elnézve valószínűleg egy kegyetlen kényszerházasság tanúi leszünk hamarosan.

A rabként élő csillárral én búcsúzom is mára, a leveleket pedig továbbra is szeretettel várom a hetiprogresszio@protonmail.com-ra. Jövő héten folytatjuk a Heti progressziót!

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info