Az előadó találó párhuzammal indítja előadását, Fekete István halhatatlan írónk műveit hozza példának.

Mély, természeti létünkbe kódolt tartalmakat adott vissza Fekete István a művein keresztül. Amit keresünk az utazásunk során, az az őseredeti tartalom, amely a nemzet, állam, szuverenitás hármasát szemlélve a miénk – szögezte le Tóth Máté.

Ezt követően egy képet láthatunk az 1981-es Vuk című rajzfilmből, rajta a felfordult, kimúlt Tással.

Európa is ugyanebben a kimúlt, beteg állapotban van. A múltra értetlenül tekint, a jövőre nincsenek elképzelései. Ezt François Hartog prezentizmusnak hívja, és „minden érték elértéktelenedésének” nevezte Nietzsche – mondja az előadó.

Itt ejtünk szót Benedict Andersonról is, aki Jászi Oszkárt mesterének tartotta, és a 20. század egyik nagy kútmérgezője volt. Szerinte a nemzet kitalált konstrukció. Hogy miért téved, arra jó példa a 21. századból a seattle-i ellenállam, amely erőszakba és káoszba fulladt.

Az államnak, a közösségszervezésnek, a hierarchiának az alapjait nem lehet eltörölni. Pedig igény sajnos volna rá. Az új hívószavak (pl.: „no border, no nation, just people”), a társadalmi mérnökösködés mind mérgezik a társadalmat. A „modern hívószavak” közül több valójában Marxnál is visszaköszönt már, jelenkorunkban erősen államellenesek – vonja le következtetését az energiajogász.

Az állam mellett a jog is válságban van. A gazda élete munkáját a tolvaj büntetlenül démonizálhatja. Kollektív jogsérelem is többször jelen van. Úzvölgye esetében például nem tiltakoztak a liberális jogvédők.

Fontos tudni azt is, hogy az értékválság Európát sújtja, hiszen amíg Hollandiában alig lenne valaki, aki meghalna a hazájáért, Pakisztánban 10-ből 9 ember számára ez nem is kérdés – támasztja alá egy ide vonatkozó kutatással.

Ember és ember között nagyobb a távolság mint hittük, ember és természet között nem akkora, mint feltétlenül gondoljuk – jelenti ki Tóth Máté. Innen pedig át is nyergelünk a természet, az ember, az állam és a jog viszonyrendszerébe.

Kiemelte, mára igazságtalanul háttérbe szorított szerepet feltételeznek az örökletes tényezőknek. A szakma túlnyomó része úgy gondolja, hogyha két különböző származású gyereket ugyanoda, ugyanolyan körülmények közé helyezek, ugyanolyanok lesznek. Ez nem igaz.

Ha az emberi történelem természeti, akkor ezt a legjelentősebb eredményeiben is tetten kell érnünk. Felvetődik a kérdés, hogy van-e természet szerinti állam, és bármilyen államban van-e olyan, ami természeti eredetű? – folytatja.

Ezt követően érdekes példákat hallunk az állatvilágból a kutató Konrad Lorenz feljegyzései nyomán.

Rájött például, hogy az állatoknál is jelen van az altruizmus. Például a kanadai ludak vagy a méhek akár az életük árán is megvédik közösségüket, territóriumukat. A csimpánzoknál is hierarchia van, a legokosabbra, vagy legidősebbre hallgatnak, nincsen „bázisdemokrácia”. Minél magasabb rendű állatokat nézünk, annál inkább kirajzolódik az ún. „hazáért” való kiállás, harc (a „haza” szó természetesen szigorúan idézőjelben értendő).

A jog természeti igényünkként született meg. Biológiai, természeti okokból, evolúciósan vagyunk szabály- és közösségalkotók is – végkövetkeztet Tóth Máté.

Létezik egy őseredeti állam, állapot, struktúra? A hierarchia természetesen kiindulópont, nincs igaza azoknak, akik „minden ember egyetemes közösségét” vélték felfedezni az őskorban, mindenhol struktúrák, öntudatos törzsek voltak.

Későbbi időszakból gondoljunk például Vespasianusra az ókori Rómából, aki onnantól számította uralkodási idejét, amikor a légiók kikiáltották uralkodónak, nem, amikor a szenátus is rábólintott. Tehát az erő számított. Hogy a Kárpát-medencében államunk lehet, azt is egy erős vezetőségnek köszönhetjük. Kell erő az állam és a jogrendszer működtetéséhez – folytatja.

Mint az előadásból megtudhattuk, már Kr. e. 31 000-ben is letelepedett, szervezett társadalmi élet nyomait találták a kutatók.

Hátrahagytak identitásnyomokat, kerítésekkel védték a területeiket. Uralmi viszonyok között, identitással élték életüket. Nem volt „egyetemes emberiség” vagy „őshippi kommuna”, népként, etnoszként éltek. Vérségi, nemzetségi rend volt. Bármilyen nép is lakta Jerikó ősvárosát, a falak az immunrendszert képviselték a külvilággal szemben – jelenti ki az előadó.

Az írott emlékek korából is népeket látunk harcolni, például a sumerek és az akkádok esetében. Ugyanezt látjuk a dóroknál, perzsáknál, rómaiaknál stb. A XII. táblás törvények még rögzítették a gens, a nemzetség fontosságát (ha valakinek magva szakad, vagyonát a sajátjai öröklik).

Tóth Máté kiemeli a vérszerződés jelentőségét is: a közös etnosszá válás, illetve annak megerősítésének az aktusa (alapszerződés) a Kárpát-medence elfoglalása, mint politikai program érdekében. Csodaszarvasmondánk pedig nem valamely uralkodócsalád, hanem az egész etnosz mítosza.

Később, a nagy ökumenikus összekeveredésben sem veszíti karakterét a nép és jelentését a nemzet szó. A nemzetközi keresztes lovagrendeknél is fontos szervezőerő. Az angolszász királyok a viking invázió idején is valamely nacionalizmus szellemében mozgósítottak.

Az identitás, az identitás minőségének a kérdése, hogy állam és jogrendszer működik-e – emeli ki Tóth Máté.

A primordiális államhoz nagyon közel állt a X. századi magyar állam. Erős központi hatalommal rendelkezett, egyetlen nagyfejedelem alatt, ezt a források újra és újra megerősítik. A letelepedés törzsi keretekben történt, de az állami szervezet felül is írta a törzsi kereteket. A központi szerveződés elkülönült tisztségek és funkciók rendszerét mutatja (kende, gyula, horka), a külpolitika pedig szervezett fellépést és érdemi, aktív diplomáciát a kalandozások korában – jelenti ki az előadó.

Az állam tehát nem valami művi tákolmány, pláne nem valami idejétmúlt kacat, és végképp nem olyasvalami, amivel versenyre kelve nem éppen maguk is az állammá válás fele igyekvő jelenségek lennének konkurensei.

Az előadás végére megérkeztünk napjainkba, amikor az állam már folyamatos támadás alatt áll.

A nyugat-európai no-go zónák is etnikai alapon szerveződnek. Ahol az állam gyenge, ott ilyen szükségszerű társadalmi ellenmozgások jelentkeznek, elkülönülnek a városrészek, kialakulnak a szubkultúrák.

Azonban a fókusztévesztés és elidegenedés csakis Nyugaton látszik kifordítani az identitást az etnoszok mögül; csak azért, mert a Nyugat egy ciklus végére ért, helytelen temetni az államot, a nemzetállamot, a primordiálisat, a természetit az emberben: az örökké a keletkezéshez tartozót – emeli ki dr. Tóth Máté.

Utolsó téma a szuverenitás volt. Davos, a Facebook vagy például az EU a saját szuverenitásunkat veszélyezteti.

A szuverenitás szót Jean Bodin használta először 1576-ban, és a vesztfáliai béke rögzítette első ízben, de természetesen nem akkor született meg, már jóval korábban is élő kifejezés volt.

A szuverenitás az állami függetlenségben és főhatalomban nyilvánul meg. A főhatalom teljes, egyetemes, nincsenek kiszakított, elvett jogok. De hogy áll ma a szuverenitás? Sajnos nem túl jó a helyzet.

Nincs például energiaszuverenitásunk, hiszen nem kizárólag mi döntjük el, kitől veszünk energiahordozókat, kivel milyen szerződést kötünk stb.

A digitális szuverenitást is veszélyeztetik a nagy techcégek. Például, ha egy államnak nincs lehetősége szabályozni a közösségi platformok működtetőit, akkor ki vagyunk szolgáltatva nekik.

Azért akarják tagadni a nemzet, az állam jogosultságát, mert így tudják a szuverenitást és az immunrendszerünket is eltakarítani – jelenti ki az előadó.

Természetesen mindezek tükrében és az EU-jogalkotás korábban soha nem látott őrült tempójának közepette az sem elhanyagolható tény, mekkora tétje is van az idei európai parlamenti választásoknak – figyelmeztetett dr. Tóth Máté.

A negatív, aggasztó tendenciák ellenére mégis pozitív, optimista gondolattal zárul az előadás, hiszen amíg van mit védeni, addig vannak értékeink is. Persze csak akkor, ha ehhez megfelelő képviselet társul.

Heidegger nyomán tudjuk, hogy ami a kezdetben volt, mindig a jövő marad. Az örök keletkezés talaján való értékeket védjük, ne gondoljuk ezeket vagy magunkat ósdinak – zárja sorait dr. Tóth Máté.

A részletes és érdekfeszítő előadást követően egy hónap múlva ismét kitárja kapuit a Fekete István Szabadegyetem, ekkor Máday Norbert író, műgyűjtő előadását hallhatjuk az 1848-49-es szabadságharc fegyvereiről.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info