 Jelenleg szabadon futkosnak |
Amikor már a hazai média legerősebb cionista befolyás alatt álló tagja, az RTL Klub is elítél és bírál egy devianciát, ott tudhatjuk: olyan súlyos eltévelyedéssel van dolgunk, amely megrettenti még a buzikat, cigányokat, tehetségtelen percembereket támogató érdekkört is. A pedofíliával nem tudnak mit kezdeni: lehet bármennyi pénzük, bármekkora hatalmuk, nem tudnak mit kezdeni vele. Kétélű fegyvert forgatnak: bár a társadalomromboló magatartás legerősebb támogatója, Hollandia (ahol a liberális drogtörvények és a homoszexualitás szélsőséges elfogadottsága révén olyan torz értékítéletek születnek, amelyeket a Kuruc.infón is bemutatott Terence Uphoff is képvisel) már eljutott oda, hogy pedofilpárt alakulhasson, annak társadalmi támogatottsága mégis különlegesen csekély maradt. Az emberek rettegik, hogy egy betegen gondolkodó és érző ember a védtelen gyermekükre támadjon.
A Fókusz bemutatott egy pedofilt, de Marsi Anikótól a bevezetésben meglepően kemény szavakat kapott a szerencsétlen. Emlékezetes, hogy a Fókusz stábja a hajdani Pedofilkommandót is örömmel fogadta, amely civil kezdeményezésként, két fővel néhány nap alatt elérte, hogy az internet magyar csevegőoldalain legalább néhány napra eltűnjenek a gyermekeket molesztáló felnőttek. Később a csapat ellen jogellenes módon hivatalból indított eljárást a Nemzeti Nyomozó Iroda, miután megneszelték, hogy a kommandó az internetes tevékenységen túlnőve már a valódi életben is akciókra készül, éppen egy magasabb rangú rendőri vezető ellen.
Tekintse meg a Fókusz gyomorforgató videóját alább!
Az Index fórumán néhány pedofillal is lehet találkozni. Az amole néven író például 2007 júliusában ezt írta:
„Csak épp azt nem látom, miért törvényszerű, hogy árt. A gyerek-felnőtt viszony akkor sem egyenrangú, ha nem szexről van szó, hanem másról. Más esetben mégsem beszélünk mindenáron traumáról.
Pl. képzeld el: anyuka meglátja a 9 éves kislányát, hogy az önkielégítést végez. Megmutatja neki saját magán, hogy hogyan csinálja, hogy még jobb legyen. Azután be is segít. Mindketten élvezik.
Ebben mi az, ami ártalmas?”
A pedofilok elméleteket állítanak föl magukban arról, hogy a gyermekeknek talán nem is olyan rossz, ha zaklatják őket. Ugyanott ő is panaszkodik Szetey államtitkár coming-outja kapcsán arról, hogy a pszichológusát elárasztja az ilyen elméleteivel, mire a mammeso nevű felhasználó azonnal tudja, miről van szó: „Elborítottad a pszichológust a »szex nem feltétlenül ártalmas a gyerekeknek « és az ehhez hasonló elméletekkel? Szegény! :)”
Ismerek egy leszbikus lányt, akivel megpróbáltam sokat beszélgetni egy barátjáról, hogy megsértsem. Az ismerőse pedofil, de nem igazán tudják kezelni. Gyógyszerekkel tömik, amelyek teljesen eltompítják a szexuális ingereit, de nem az agyát: bár közösülni nem lenne képes, néha megáll a parkban és saját bevallása szerint szinte öntudatlanul azon gondolkodik, hogy a túloldalon az a négy–hatéves kislány (ahogy ő mondta: „az a kis kurva”) éppen neki illegeti a bokáját...
A Fókusznak nyilatkozó, megrontás miatt már börtönviselt férfi a riport elején elmondja, hogy elhatalmasodott rajta a vágy, nem tudott mit tenni. Sajnáljuk azt az embert, akinek erkölcsiségén, tisztességén, józan ítélőképességén felülkerekedik egy betegség? Hát a gyermek, amely életét alkalmasint örökre tönkretette ez az ember, szintén nem tudott mit tenni. Ha egy betegséggel nem lehet úgy együttélni, hogy a beteg ne jelentsen akár csak közvetett veszélyt a társadalomra, annak békés állampolgáraira, különösen a gyermekekre, akkor azt az embert szeparálni kell. Ki kell zárni a közterületekről és zéró toleranciát, a törvények adta legkeményebb megtorlást kell alkalmazni, ha megszegi a kijárási tilalmát. Sőt az itt ismertetett példán keresztül az is tudható, hogy a pedofil olykor elgyöngül, nem képes uralkodni magán: ezért új törvényekkel lehetőséget kell biztosítani az ilyen emberek kizárására a társadalomból, akár egy külön célra kijelölt zárt területre való szállításukkal.
„Nem véletlen. »Ámerika« szinte retteg a szexualitástól, miközben épp ők terjesztenek el minden szexuális divatot, devianciát. Ahelyett hogy megtanítanák a gyerekeknek, milyen a középút, hogyan lehetnek szexuálisan is sikeresek, inkább megpróbálják »megvédeni« őket. Mintha fertőző betegség lenne.” (álommókus, 2007. 07. 03, Index fórum)
Ha elfogadjuk, hogy betegség a pedofília, akkor látnunk kell azt is, hogy a börtönbüntetés – legyen az bármilyen súlyos – önmagában nem vezethet eredményre. A liberális politikusok és a homolobbi elérte, hogy 1974-ben a Nemzetközi Pszichiátiriai Társaság kihúzta a betegségek sorából a homoszexualitást. A lényeg azonban nem változott: az olykor veleszületett, olykor tanult szexuális devianciák, aberrációk nem tekinthetők gyógyíthatónak. Ha egy buziból nem lehet nőfalót csinálni, akkor egy pedofil sem fog soha egészséges szemmel nézni akár a saját gyermekire sem. Talán tünetileg kezelhető a dolog, de soha nem gyógyítható, s az ilyen súlyosan társadalomellenes cselekmények lehetséges elkövetőivel szemben már megelőző szándékkal föl kell lépnünk. Nem lehet holmi rosszul értelmezett jogállamiság és szabadságeszmény miatt másokat, gyermekeket veszélyeztetni.
A börtönbe került pedofil akkor is gyermekekre fog izgulni, ha szabadul. Ideig-óráig talán ismét elnyomja magában a beteges vágyat, de bármikor (újra) megbotolhat: a tett elkövetése utáni ijedtségből pedig sokszor gyermekgyilkosság is válik. Ha valaki egy felnőtt nővel kapcsolatban erőszakos közösülésre csupán kísérletet tesz, súlyos bűncselekményt követ el. Addig a pedofil akár ajánlatot is tehet a gyermeknek, de a rendőrség semmit sem tehet, meg kell várni a bajt: láttuk ezt abból is, hogy a Pedofilkommandónak sem akartak támogatást nyújtani, sőt nyomozni kezdtek ellenük – de nem az ajánlattevő, saját nemi szervüket mutogató pedofilok ellen.
Felháborító, hogy sikeres kezelésről beszélnek Németországban és Csehországban, hiszen a szabadult pedofilok csak 17%-a erőszakoskodott ismét: nem siker ez, hanem bukás. Száz elfogott pedofilból tizenhét a szabadulása után is megaláz, megerőszakol legalább egy, de lehet, hogy több gyermeket. Az így megrontott gyermekek egy része a kutatások és a tapasztalatok szerint pedig nagyobb eséllyel lesz felnőtt korában szintén ferdehajlamú. Nagy-Britanniában és Amerikában fölmerült már, hogy kasztrálják a pedofil bűncselekmények elkövetőit, annyira nincsen ellenük hatásos gyógymód, de mindenütt az emberjogi aktivisták nyomására elfeledkeztek a leendő sértettek jogairól. Az interjúban a saját védelmében külön pedofilcellába került férfi ki is jelenti, hogy a vele együtt ülő férfiak szinte kivétel nélkül azt mondták: nem akarnak meggyógyulni, inkább kiélik majd magukat, ha szabadultak.
Gyógyult pedofil nincsen, csak tünetmentes. Mindegyikük egy időzített bomba, amely bármelyik játszótéren vagy óvoda mellett fölrobbanhat: és már semmilyen bosszú nem csinálja vissza azt, ami olyankor a gyerekeddel történhet.
Blogin
Kuruc kommentár: a pedofíliánál nincs durvább, undorítóbb, elfogadhatatlanabb bűncselekmény. Külföldön próbálkoztak már kasztrálással, próbálták gyógyszerekkel impontenssé tenni e genetikai söpredékeket, csekély sikerrel. A beteges hajlam, a beteges gondolatok ugyanúgy megmaradtak. Még a videóban szereplő, bűnét megbánó pedofil is azt mondja, hogy a vágy ugyanúgy él benne, csak megpróbál uralkodni rajta, ezért a megoldás csak az elzárás lehet. Mint az összeállításból (is) kiderül, a börtön után a pedoférgek folytatják ámokfutásukat. A társadalomnak pedig védekeznie kell az ilyen embertelen cselekedetek és elkövetőik ellen, és nem megérteni, elfogadni azokat. A szocionista rezsim sátáni mivoltára jellemző, hogy - bár végül nem merték szavazásig vinni - de törvénytervezet formájában tavaly felvetették a pedofília büntethetőségének korlátozását a zsidó-libertariánus Bárándy Gergely vezényletével.
