India mára már a Föld legnépesebb országa, miután 2023 áprilisában elhódította Kínától (Hongkong és Makaó nélkül) ezt a nem éppen kitüntető szerepet. 1 milliárd 426 millió főt számlált ekkor India népessége (2,1-es termékenységi rátával), ezt a felfoghatatlan mennyiségű állományt viszont nem tudták megfelelő módon integrálni a munkaerőpiacon, globalizált világunknak „köszönhetően” ezt Magyarország is érzékeli a vendégmunkások képében.

Felesleges tagadni, hogy a bolygónk – az emberi tevékenység miatt – elképesztő nagy bajban van, a klímaváltozás létezése pedig nem vita tárgya. Azonban amíg az üdítős palackok új kupakjaival vesződünk, mondván, azokat „nem dobják majd el”, vagy a fehérek kevesebb gyermeket vállalnak a csökkentett környezeti terhelésre való tekintettel, addig India olyan mértékben szennyezi a saját környezetét, és így a Földét, hogy arra szavak nincsenek.

Ez a vasárnapi bemutató a (szélső)jobboldalisággal egyáltalán nem vádolható 24.hu felületén látott napvilágot, a cím szerint „méregben és szemétben fuldoklik az egész ország”, mindezt pedig döbbenetesen undorító képekkel is illusztrálták.

A több emeletnyi magas szeméthegyek, a szennyezettségtől lángoló tavak, a folyók állapota európai szemmel talán elképzelhetetlen, Indiában mégis a mindennapokat jelenti, ahol jellemző módon még a „zöld” kezdeményezés is csak fojtogatja Delhit, mivel a szemétégető létesítmény – amelynek segítségével áramot termelnek – még annál is szennyezőbben működik, mint amilyenek a szeméthegyek. Az erőmű működése olyan vegyi anyagokat és nehézfémeket juttat a levegőbe, melyek rövid- és hosszútávon is maradandó károsodásokat okozhatnak az emberi szervezetben.

India környezetszennyező létének legékesebb bizonyítéka kétségkívül a Gangesz, a folyó állapota évente több ezer ember halálát okozza. Ide szórják be a halottak hamvait, rituális céllal (vagy csak úgy) a Gangeszben fürödnek, vagy éppen öntik bele a szemetet, ha túl sok gyűlt össze az utcákon. (Ennek az az eredménye, hogy évente 6000 tonna műanyag kerül az Indiai-óceánba, s így a Föld körforgásába, ami viszont már globális probléma.)

Noha a kormányzatok az 1980-as évek óta próbálják megtisztítani, az állami korrupcióval átitatott „zöldpolitika” nem segít, hanem inkább ront a helyzeten, amely ráadásul még duplázódik az olyan káros népi hiedelmekkel, miszerint a Gangesz „öntisztító”. Az elvakult hülyeség tehát találkozik az impotens politikával, az eredmény pedig az, amit ma Gangesznek hívunk.

Miközben tehát a Föld legnépesebb országa belefullad a saját szemetébe és a környezetét is rombolja, mi továbbra is lelkesen hallgatjuk, hogy csökkenteni kell az ökolábnyomunkat. Ne értsen félre a kedves olvasó, nem a mindennapi életünk környezettudatossá tétele ellen szólok, lévén én is lelkes környezetvédő vagyok, de itt az ideje, hogy a saját mikrokörnyezetünkön túl a „nagy szereplők” is ugyanígy gondolkodjanak. A globális óriáscégek szennyezése, vagy az olyan harmadik világbeli államok, ahol bizony bőven lenne dolguk az abortuszt támogató szervezeteknek, mégis „érdekes módon” csak a fehérek körében népszerűsítenek. Távol álljon tőlem, hogy az európai civilizáció népesedési problémáit erre az egy tényezőre degradáljam, de India remek példája annak, hogy mi történik akkor, amikor a túlzott népszaporulat találkozik a tehetetlen állammal és a fehér ember géniuszának teljes hiányával.

India számára a szaporulat radikális csökkentése, az ipar modernizálása és a hiteles zöldpolitika adhat kiutat, ám az ország jelenlegi szennyezettségtől való megtisztítása akkor is több évtizedet venne igénybe, ha mostantól kezdve egy szívószálat el nem dobna senki az országban.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info