Trump eddig is szeretett nagyokat mondani, ám úgy néz ki, hogy az övezet teljes lenullázása, majd újjáépítése a közel-keleti "béketervének" része. A keddi kijelentés után mindezt megismételte vasárnap este is az Air Force One fedélzetén, miközben a Super Bowlra utazott New Orleansba. Elkötelezett a megvásárlás és a birtokbavétel mellett, ám katonákat csak akkor vezényelne oda, "ha szükséges", és a birtokbavételen túl "nem fizetne Gáza újjáépítéséért". Utóbbi szöges ellentétben áll azzal, hogy ő akar a tulajdonos lenni, ám Trumpot az ilyen ellentmondások általában nem szokták zavarni. Gáza vízpartját a "Közel-Kelet riviérájává" alakítaná át, sőt, egyes részeit más közel-keleti államoknak adná, hogy segítsenek az újjáépítésében.

Trump tehát – ingatlanmágnáshoz hűen – a Gázai övezetet "bontási helyszínnek" ítélte, amelyet "kiegyenlítenek" és "megjavítanak". Mindez persze azt is egyértelművé teszi, hogy nem akarja, hogy a Gázában élők belátható időn belül visszatérjenek a térségbe, és természetesen a Hamászt sem látja szívesen a területen.

Leegyszerűsítve: az Egyesült Államok magának akarja az övezetet, de az USA védnöksége alatt közel-keleti államok is részesedést kaphatnak, ha segítenek az újjáépítésben. Az egyértelmű cél, hogy a Hamász ne térjen vissza – Trump vélhetően így reménykedik abban, hogy sikerül az, ami a fegyvereknek nem, vagyis a szervezet felszámolása – a palesztinok pedig az újjáépítést követően visszatérhetnek – legalábbis jelen állás szerint (erre mégis később visszatérünk).

Izrael persze tapsol, a térség országai viszont nem, nyilván átlátnak a terv valódi szándékán. (Persze erre nyugodtan mondhatjuk azt, hogy akkor tetszették volna segíteni az Izrael elleni harcot, plusz-mínusz Libanon és Jemen.)

Netanjahu odáig merészkedett, hogy a nagy testvér ötletét "forradalmi, kreatív víziónak" nevezte, sőt, saját szavaival élve "Izrael kész elvégezni a munkát", persze a saját szájízük szerint. Izrael célja is az, hogy a Hamász mint palesztin ellenállás ne térhessen vissza a térségbe, a palesztinok pedig csak akkor, ha "lemondanak a terrorizmusról" (értsd: lemondanak a függetlenségi harcról, és beletörődnek a zsidó hegemóniába).

Netanjahu egy szombat esti, Fox Newsnak adott interjúban (ez volt Bibi washingtoni látogatásának záróakkordja) elmondta, hogy "Gázát mindenki a világ legnagyobb szabadtéri börtönének nevezi. És tudják, hogy miért? Mert nem engedik őket elmenni." Majd így folytatta: "Vigyék ki az embereket, engedjék el őket! Nincs erőszakos kitelepítés, nincs etnikai tisztogatás – hozzák ki az embereket abból, amit ezek az országok és jótevők szabadtéri börtönnek neveznek! Miért tartják őket börtönben?"

Izrael tehát örömmel elvégzi a munkát, akár még szívesen deportálnának is, pedig ha velük teszik ugyanezt, arról 80 éve folyamatosan beszélnek...

Ha kidühöngte magát az ember, akkor logikusan vetődik fel a kérdés, hogy mi legyen a palesztinokkal. Hova költözzenek ideiglenesen, amiből könnyen lehet, hogy "örökre" lesz? Netanjahu az izraeli 14-es tévécsatornának adott interjújában – igaz, kellett hozzá a műsorvezető egy véletlen vagy szándékos tévesztése is – kiokoskodta, hogy akár Szaúd-Arábia területén is lehetne a palesztin állam, úgyis "sok területük van". A zsidó közfelfogásra jellemző, hogy az ötlet a riporternek is tetszett (képzeljük el, ha Magyarországon is ilyen mértékű összefonódás lenne kérdező és kérdezett között).

Az Arab Liga főtitkára "elfogadhatatlannak" tartotta a kijelentést, a szaúdi külügyminisztérium pedig elégedett volt, hogy a "testvéri országok teljességgel elítélték és elutasították Benjámin Netanjahunak a palesztin nép kiköltöztetésére vonatkozó szavait".

"A királyság határozottan elutasítja ezeket a kijelentéseket, amelyek az izraeli megszállás által a Gázában élő palesztin testvéreink ellen elkövetett, egymást követő bűnökről, így az etnikai tisztogatásról akarják elterelni a figyelmet, amelynek az áldozatai" – írták.

Katar és Egyiptom is elítélte Netanjahu álmodozását, ugyanakkor megint jogos a felvetés, hogy azok, akik most a szaúdi szuverenitásért (Egyiptom) vagy a "palesztin testvérekért" aggódnak, hol voltak akkor, amikor a Hamász és a Hezbollah háborút vívott Izrael ellen. Hovatovább Szaúd-Arábia Amerikával is igyekszik normalizálni a kapcsolatát, azzal kapcsolatban pedig, hogy e normalizálásnak feltétele-e egy önálló palesztin állam, ellentétesek az információk és pletykák.

Netanjahu Szaúd-Arábiával kapcsolatos kijelentései persze inkább számítottak provokációnak, semmint kész tervnek, de jól szemlélteti, hogy a zsidók mellénye most igen nagy: Trumppal a hátuk mögött – vagy inkább az oldalukon – nagyobb biztonságban érzik magukat, mint valaha, s ahogy korábban már mi is elhintettük, jobban megy a szekér, mint Joe Biden alatt.

Persze ezekre a lépésekre már sokkal kevésbé figyel a változásra éhes patrióta közvélemény, mint arra, hogy Trump felszámolja a woke mozgalmat (vagy legalábbis ez áll szándékában), pedig a közel-keleti kérdés is legalább annyira fajsúlyos már csak a globális hegemónia miatt is.

És végezetül egy kis ínyencség, hogyan is vélekedik a "nemzeti Trump" a zsidókról. Más beszámolókból kimaradt, a Neokohn viszont örömmel szemlézte. Ezek szintén az Air Force One fedélzetén hangzottak el a Super Bowl előtt.

Trump érintette a Hamász által szombaton szabadon engedett három túsz ügyét. Szerinte a "náci Németország által megkínzott zsidókra hasonlítanak, és úgy néztek ki, mint a holokauszttúlélők".

Ennyi azonban még nem volt elég, Trump igencsak átszellemült. "Nagyon rossz állapotban vannak, brutálisan, borzalmasan bántak velük. Még azok is, akik korábban kijöttek, valamivel jobb állapotban voltak, de lelkileg nagyon rosszul bántak velük. Ki tudná ezt elviselni?" – tette fel a szentimentális kérdést, ezen a ponton pedig elgondolkodhatunk, hogy a "korábban kijöttek" alatt vajon kikre gondolt, a mosolygós lányokra? Lényeg, hogy Trump "nem tudja, meddig bírják ezt így elviselni, és egy ponton el fogják veszteni a türelmüket".

Ez az agresszív, nagyzoló fenyegetőzés persze nem áll távol Trump retorikájától amúgy sem, de az amerikai elnök olyan átéléssel beszélt a zsidó foglyokról, mintha legalábbis az Egyesült Államok pár tisztes honpolgáráról beszélnénk, miközben az évtizedek óta fogvatartott, megkínzott palesztinokat meg sem említette. Ennyire fontos számára a zsidó élet?

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info