A Telex ezúttal a mémekben, a közösségi médiában, és a rejtett, kétértelmű kommunikációban találta meg a forrást. Nem véletlenül.

Átalakulóban van a világ, és habár a nemzetiszocializmussal kapcsolatban – már csak pusztán történettudományi szempontból is – rengeteg tabu létezik, egyértelmű, hogy ezek lassan, de következetesen le fognak bomlani. Hogy a második világháború után kialakult világrend omladozik, pró és kontra sokan kimondták már, az ezt fenntartó csatlósok pedig érzik a vesztüket, minden alkalmat megragadnak hát arra, hogy továbbra is marginalizálják, hiteltelenítsék a másként gondolkodókat. Igen, azok csinálják ezt, akik papíron pontosan a megbélyegzés ellen harcolnak.

A hazugságokra épült erősség azonban összedől, a történelem zúgó kerekeinek pedig mindegy, hogy ez 50, vagy 100 év alatt következik be. A két világháború közötti Új Európa világnézeti rendszere pedig azért számít a legnagyobb (lényegében egyetlen még létező) tabunak, mert a létező legjobb orvosság a globalista, nemzetrontó rendszerek ellen.

Ahol azonban sérül a szólásszabadság, ott az elnyomottak alternatív útvonalakat keresnek, így találkoztak az üldözöttek a mémesítés lehetőségeivel, a humorral, mely szemlátomást nem tetszik a Telex szerzőinek (sem). Hát igen, minden éremnek két oldala van, nem csak a holokauszt létezik a világon, az alternatív narratíva pedig lehetőséget teremt az emberek – a közösségi platformok miatt főként a fiatalok – számára, hogy egy másik, nem agyonsulykolt nézőpontból ismerhessenek meg egy olyan történelmi időszakot, melyet a világhódítók a világ összes hazugságával igyekeznek bemocskolni.

Persze a jelenlegi világnézeti status quo-t féltő propagandisták abba már nem gondolnak bele, hogy a szélsőjobboldal – ahogy ők nevezik – azért keresett alternatív útvonalakat, mert a szólásszabadság korlátozása miatt a mainstream felületeken lehetetlen volt bármiféle megjelenés. Zavarta ezeket a liberális elemeket a szabad véleménynyilvánítás ilyesfajta sérülése? Természetesen egy cseppet sem.

A mémek, a rejtett üzenetek, és nem utolsósorban a humor így váltak szükségszerű eszközzé. Nem is olyan régen egy fiatalabb barátom mesélte, hogy a TikTokon-on sok videós anyag teljesen más szemszögből közelíti meg a Harmadik Birodalom, vagy azok vezetőinek történetét. Nem a holokauszt, vagy a kettős mérce folyik a csapból naphosszat, de a fiatalabbak már nem is igénylik ezt, nincs meg bennük a mesterségesen generált bűntudat, mint az idősebb korosztály számos tagjában, ráadásul fiatalként szembesülnek vele, hogy az életterüket az a rendszer tette tönkre, amely el akarja nekik magyarázni, hogy Hitler volt a rossz.

Ezt a disszonanciát, ezt a logikátlanságot a lázadásra amúgy is hajlamosabb, fiatalabb elme nem szükségszerűen fogadja el, ezzel a ténnyel pedig nem tudnak mit kezdeni sem a balliberálisok, nem a leszerepelt polgári pártok, véleményvezérek.

Van itt azonban még két aspektus, melyet szándékosan „lefelejtettek” a telexesek.

Az egyik, hogy az évek folyamán „valamiért” sosem zavarta őket a szélsőbaloldali vicceskedés, melyet jellemző módon a mindenkori fősodrat is legitimált. Sokszor láttam – akár a Váci utcában, szuvenírként is – McLenin-es pólót (a McDonald’s után szabadon), mégsem zavart senkit, míg Harmadik Birodalom témájú, humoros ajándéktárgyakkal sosem találkoztam ilyen boltokban, vagy ha nagy ritkán voltak is ilyenek, a teljes zsidó lobbi ráugrott és ellehetetlenítette még az árusítóját is.

A másik szorosan kapcsolódik az elsőhöz. Trump hatalomváltása után a baloldal azon hőbörög, hogy a techmágnások – elviekben – az amerikai elnök kegyeit keresik, a közösségi oldalak pedig teret engednek a „gyűlöletkeltésnek”. Egyrészt ez egy lassú olvadás, egyelőre kevés eredményét látni, de vannak biztató jelek. Másrészt a ballibsik és woke-harcosok, a „szólásszabadság védelmezői” teljes kussban voltak, mikor diktatórikus eszközökkel nyomták el a másként gondolkodókat a közösségi platformokon. Ugyanez az időszak az, amikor a szélsőbalos, anarchista mémoldalak gondtalanul virágoztak, nekik nyilván szabadott. Szovjet-oroszországos mémek terjedhettek, a nemzetiszocialista Németországgal kapcsolatosak nem.

Ezzel együtt sincs még teljes szabadság Facebookon – messze nem. Én például emlékszem a 2010-es évek elejére, amikor valóban szabadon lehetett osztogatni olyan mémeket, képeket, amelyeket az ember szeretett volna, az egyre diktatórikusabb hangnem viszont szervizutakra kényszerítette az északi civilizáció nacionalista ellenállóit. Semmi meglepő nincs azon, hogy ezek a kerülőutak végül kerek egésszé álltak össze, mint ahogy azon sincs, hogy az új generációk már nem veszik be a sok mainstream sületlenséget.

„Arra nincs pontos mérőszám, hogy a közösségi médiában terjedő mémek lájkolói és megosztói milyen arányban válnak szélsőjobbos szavazókká, de az biztos, hogy Európában a fiatal szavazók nem elhanyagolható hányada választ magának szélsőjobboldali, idegengyűlölő, bevándorlásellenes pártot” – vonja le a számukra szomorú végkövetkeztetést a Telex, mi pedig elégedettséggel nyugtázzuk, hogy változik a világ, ezt az örvényt, ezt a lavinát pedig nem fogják tudni megállítani.

A több évtizedes elnyomás, amely a techcégek révén felerősödött a 2010-es évek második felétől, végül alkotói kreativitásban, kreatív szervizutak fellelésében öltött testet. Az információ, a gondolat, a vélemény ötletes eljuttatása a „címzettekhez” új gyakorlatot és stílust teremtett, ezzel együtt a régi tabuk – például a karlendítéstől való páni félelem – is a múlté. Ebbe már nem fér bele sem a 20. század történéseinek egyoldalú értelmezése, sem az hazug „szólásszabadság”, amit a baloldal és a polgári szalonjobboldal akar lenyomni a torkunkon.

A „nácivadásszá” avanzsált Telex legnagyobb bánatára ez a tendencia folytatódni fog, a legnagyobb öröm az egészben pedig az, hogy tehetetlenül fogják végignézni. Ez a „jutalom” minden elnyomó számára.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info

Ui.: Imádtam, hogy a fentebb hivatkozott cikk a „náci mémekről’ 18+-os a telexeseknél, de az LMBTQ-tartalmakat gond nélkül döntheti magába a fiatalság. Nehogy véletlenül meglássák Adolf Hitlert, mondjuk egy félelmetes drag queen helyett.