Magyarország egyre zsugorodó liberális közössége (és pártjai) a gyülekezési törvény módosítása miatt hangoskodik immáron több mint másfél hete. Parlamenti füstölgetés, hídlezárások, rózsaszín háromszögek tarkítják a tavaszt, miközben a többségi társadalmat arról igyekeznek meggyőzni, hogy ez nem kizárólag a Pride betiltásáról szól. Ennek némiképp ellentmond, hogy csak ezzel kapcsolatban tiltakoznak, de logikát nyilván nem itt fog keresni az ember.
 Jámbor András jámborsága is csak addig terjed, amíg azt látja és hallja, amit szeretne |
Ez az agresszív presszió a liberális világrendben mindent áthat. A szólásszabadság addig terjed, amíg nekik kényelmes, a személyi szabadság addig, amíg nekik tetszőt cselekszel, a gondolati szabadság pedig abban a tartományban létezik csupán, amikor az ő narratívájuk által megkívánt nyomvonalon haladsz.
Ettől eltérni nem lehet, ha pedig valaki megteszi, arra azonnali halál vár – egyelőre csak átvitt értelemben. Ennek egy oldalhajtása a cancel culture is, de minimum a francia forradalom óta tudjuk, hogy a narratívától eltérő – legyen az természetes ellenség vagy egykori elvtárs – büntetésben részesül.
Akik pedig puszta számításból, profitmaximalizálás miatt támogatják az LMBTQ-lobbit... nos, azok nem lesznek egyszerű helyzetben, ha ténylegesen fordul a kocka globális értelemben is.
Így esett meg, hogy a szélsőbaloldali Szikra Mozgalom, amely előszeretettel kokettál az antifákkal is, beleszállt azokba a nagyvállalatokba, amelyek korábban támogatták a Budapest Pride-ot, most azonban „cinkosan hallgatnak”, és nem támadják Orbánékat.
Ezek azok a vállalatok, amelyeknek nincsen hit- és elvrendszerük, kizárólag a profit és a materialista haszonelvűség szerint döntenek, most azonban nagyrészt némák.
A Szikra azzal vádolja őket, hogy „gyáván hallgatnak”, pedig korábban elkötelezettek voltak az LMBTQ irányába. Név szerint is megneveztek ilyen cégeket, például a Yettel-t, a Morgan Stanley-t, a Coca-Cola-t, vagy éppen a Bosch-t.
Persze a modern kori jakobinusok itt nem álltak meg. Az akció része egy „levélküldő kampány is”, amely egyetlen burkolt fenyegetést tartalmaz: feleljenek (!) a cégek, kiknek az oldalán állnak, Orbánékén, vagy az aberráltakén! A hosszú távú cél pedig természetesen az, hogy helyezzenek nyomást (!) a kormányra, hogy vonják vissza a gyülekezési törvény módosítását.
Önmagában is elítélendő, ha valaki az LMBTQ-lobbi zászlója alatt száll harcba, de két másik buktató is van a Szikra akcióját illetően.
1. Milyen alapon szólítják fel, vagy inkább fenyegetik a cégeket, amikor más – szuverenitást érintő kérdésekben – inkább szállnak síkra a multik jogaiért, semmint a saját nemzetükért? Ha egy nemzeti ügy nem élvez előnyt a multik önállóságával szemben, egy mindent behálózó lobbi sorsa miért lenne fontosabb a nagyvállalatok rovására?
2. Hovatovább mégis hogy gondolják, hogy globális vállalatok szólhassanak bele nemzeti belügybe, ráadásul úgy, hogy még ők akarják ezt kicsikarni? Vészesen hasonlít ez arra a történelmi példára, amikor szintén baloldali politikusok saját maguk is támogatták, hogy szállják meg a szovjetek Magyarországot 1944-ben.
A Heti progresszióban persze láthattunk a Szikrának tetsző példát is, hiszen az IKEA alattomosan provokált a törvénymódosítás miatt. Ám valahol ez is egy „legyen ennyi elég, aztán kussolj” kategóriájú látszatmegoldás volt, a nyílt konfrontációt látványosan kerülik a vállalatok.
A konklúzió az, amit már több alkalommal levonhattunk a homoszexuális lobbi és a nagyvállalatok mentalitása kapcsán. Utóbbiak előtt kizárólag materialista célok lebegnek, sem jó, sem rossz értelemben nincsenek elköteleződve egyik irányba sem, nincsenek világnézeti alapjaik. Amilyen gyorsan belesüppedtek a Pride támogatásába, olyan könnyen ki is hátrálhatnak belőle, ha érdekük úgy kívánja. Annyit azonban meg kell hagyni, hogy a materialista nézet, és a vállalati felső vezetői réteg mentalitása, világfelfogása miatt, amely mögé ezek a mamutcégek beállnak, rendszerint mindig romboló hatású. Ettől ez még nem jelent valódi elköteleződést, de jó ügyet szolgálni akkor lehetne, ha változna az vezető szerepben lévők ideológiája, jobb esetben kicserélődnének az irányítók. Innen ered, hogy ha ezek valamit támogatnak, az 99%-ban vagy negatív, vagy semleges.
A Szikra olyasmit kér számon a nagyvállalatokon, amely nem létezik. Nem azért hátrálnak ki a lobbi mögül, mert jó fejek, hanem azért, mert pillanatnyi érdekük sem szolgálja azt, ezen pedig nem fog segíteni egy levélkampány. Majd ha kifizetődő, újra szivárványba borulnak, természetesen. Legjobb példa rá a logócsere, amivel a Pride Month alatt zilálják a Nyugatot. „Valamiért” ezek a logók sosem változnak meg a Közel-Keleten, mert olyan mértékű falakba ütköznének, amelyek nem szolgálnák a cég érdekeit.
 Különbség a nyugati és közel-keleti üzletpolitika között. A haszonelvűséget és a materialista profitmaximalizálást nem lehet számonkérni |
Szerintem ezzel mindent elmondtam.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
