"A palesztinok és zsidók közös emberiességéért" névre hallgató kezdeményezés messze józanabb és emberibb megközelítést alkalmaz, mint a kormány szélsőségesen Izrael-barát politikája, persze ettől mi még jóval differenciáltabban látjuk a helyzetet innen, a jobboldalról – ha jelent ez a szó egyáltalán még valamit.

A kezdeményezők a szó szoros értelmében "középen" állnak – abban a tekintetben legalábbis, hogy elutasítják mind az izraeli rezsim politikáját, de természetesen a Hamászt is. Tekintve, hogy a zsidóság a legösszetartóbb vallási és etnikai csoport a Földön – főleg, ha háborúról van szó, egyes zsidó személyiségek "kiugrása" több mint beszédes a jelenkori folyamatok tükrében.

Így fogalmaznak a petícióban: "Visszautasítjuk, hogy a hazai közbeszéd csak a legszélsőségesebb hangokat erősíti fel, és rajtuk keresztül démonizálja a »másik« oldalt. Egy videófelvételen mutogatott ciszjordániai zsidó telepes embertelen mondata nem képviseli sem a világ zsidóságát, sem Izrael teljes népét. Egy zsidókra halált kiáltó tüntetőt mutató videó sem képviseli a palesztinokkal szolidáris széles, békés tömegeket. Netanjahu nem egyenlő a világ, sőt még Izrael zsidóságával sem. A Hamasz nem egyenlő a palesztin emberekkel. Igenis lehetünk egyszerre zsidó- és palesztinpártiak."

Természetesen az aláírók szerint a mindenkori izraeli kormányt kritizálni nem antiszemitizmus (ez is előrelépés a zéró tolerancia irányából), persze magát az antiszemitizmust viszont elutasítják. Akit bővebben érdekel maga a petíció, az a sajtót megkerülve, primer forrásból tud innen tájékozódni, mi most tovább konkretizáljuk a helyzetet.

Ahogy az lenni szokott egy ilyen helyzetben, a "más véleményt megformálók" mindig ki vannak téve a többség össztüzének, így van ez ebben az esetben is, megy az oda-vissza üzengetés.

Karsai László neve bizonyára nem ismeretlen a Kuruc.info olvasóközönsége előtt, amely nyilván a második világháború és a holokauszt miatt van így, ám már idén februárjában sem ebben a témában, hanem arról írtam vele kapcsolatban, hogy sokaknál kiverte a biztosítékot azzal, hogy már idén év elején arról értekezett, Izrael népirtást követ el, Netanjahu politikája pedig a pusztulásba viszi Izraelt.

A zsidó véleményformálók vitája – részben – a nyilvánosság előtt zajlik, ennek egy újabb állomása Karsai Mércén megjelent írása, amely az eddigi álláspontját egészíti ki, fűzi tovább, miközben részletes történelmi áttekintést nyújt Izrael állam létrejöttéről.

Utóbbi érdekes – főleg, hogy zsidóként egy teljesen más szemszögből, jóval "bennfentesebb" módon tud írni izraeli miniszterekről, politikai funkcionáriusokról –, a téma szempontjából sem hasztalan összegzés, ugyanakkor mi a háborúval kapcsolatos, konkrét kijelentéseire szorítkozunk.

Ezek a holokausztra való hivatkozás visszásságára, a (Ciszjordániába beáramló) telepesek kegyetlenkedéseire, valamint a Netanjahu-kabinet hibás politikájára fűzhetőek fel, ha össze akarjuk foglalni az egyébként rendkívül hosszú írását.

"A holokausztra való hivatkozás csak arra szolgál, hogy legitimálja védtelen palesztin civilek, köztük gyerekek, nők, öregek tízezreinek legyilkolását" – ezt nem én írtam, hanem Karsai az ominózus cikkében, miközben azt is kijelenti, hogy "A rasszista, iszlamofób, érzelmektől és indulatoktól fűtött izraeli háborús állami propaganda csak háborús és népellenes bűncselekmények leplezésére szolgál."

Az is kiderül, hogy a telepesek és az IDF ténylegesen etnikai tisztogatást hajtanak végre mind az eleve Izraelhez tartozó övezetekben, mind a közös, izraeli-palesztin ellenőrzés alatt álló területeken, erről egy zsidó professzor (egészen pontosan a jeruzsálemi Héber Egyetem professzor emeritusa), David Shulman és munkatársai is beszámolnak. Azt is kifejti, hogy a gyilkolászó telepesek jelentős része az izraeli propaganda által felfűtött, "zavart fejű kamasz".

Karsai rávilágít egy olyan részletre is, melyet eddig nem igazán hangsúlyozott senki a magyar médiában. Állítása szerint – noha ennek mi nem igazán látjuk nyomát – "Netanjahu kormánya gyenge kormány", és egyenesen a "túsza" két szélsőséges zsidó miniszternek. Egyikük Itamar ben Gvir belbiztonsági miniszter, másikuk Bécalel Szmotrics pénzügyminiszter.

Mindkettő kulcspozíció, előbbiről pedig Karsai megemlíti azt is, hogy többszörösen elítélt bűnöző, vallási fanatikus, aki megszállottan hiszi, hogy Júdeát és Szamáriát a Mindenható adta a zsidóknak. Ebből persze az is következik, hogy másnak nincs ott maradása, ezért kitelepítené a palesztinokat kb. akárhová, miközben rákos sejtekként terjeszti a szélsőséges izraeli telepeket (arról már többször beszéltünk), hogy ezt az ötletet Trump és Netanjahu is szívesen "ízlelgeti", utóbbi talán a belbiztonsági miniszter nyomásgyakorlása miatt is, előbbi magatartását pedig már jól ismerjük amúgy is).

Ám ezen sarokpontokon túl miért gondolja Karsai, hogy a Netanjahu-kabinet bicskája könnyen beletörhet a háborúba? Elvégre nyerésre állnak, területekkel is gyarapodhat a zsidó állam. (Ezekről a pontokról külön publicisztikát érdemes írni, de természetesen itt is közöljük.)
Matti Steinberg izraeli történész nyomán úgy gondolja, hogy a Gázai övezet teljes elfoglalása, vagy, ha úgy tetszik, annektálása nyomán a zsidók kisebbségbe kerülnének a saját államukban (7,2 millió zsidóra jutna 7,3 millió palesztin), mely összeomlasztaná a zsidó identitást, Izrael pedig apartheid állammá válna (tegyük hozzá, már most is az).

A palesztinok persze – teljes joggal – ellenségesen viszonyulnának Izraelhez, a Hamász új erőre kapna, a még életben lévő túszokat (ha élnek még egyáltalán) természetesen kivégeznék, Izrael általános válságba kerülne. Ez a "válság" egyfajta túlterjeszkedést jelent, hiszen a területszerzés, hiába hangzik "jól" az izraeli szemszögből, az azzal járó feladatok meghaladják az állam teljesítőképességét. Ezt a jelenséget Paul Kennedy történész nyomán overstretch-nek, vagyis túlterjeszkedésnek nevezzük, sokan ezzel magyarázzák az óriási birodalmak kvázi elkerülhetetlen bukását is.

Persze Karsai sem kell ahhoz, hogy erre kész válaszunk legyen: ekkor lép működésbe a zsidó szélsőségesek követelőzése a palesztinok kitelepítéséről, így a "probléma" már meg is oldódott. Ha így elkerülhető a bukás, az elmélet különösen népszerű lesz, de, hogy ezután mi jön, azt természetesen nem tudhatjuk.

Karsai stílusosan egy hozzá illő párhuzammal zárja értekezését. Megemlíti, hogy a Harmadik Birodalomban is terveztek ilyet, majd inkább a "végső megoldás" mellett döntöttek.

Anélkül, hogy ezt most kommentálnánk, vagy vitába szállnánk vele, inkább koncentráljunk arra, amit Karsai csak sugall, de nem ír le: Itamar ben Gvir társai is könnyen eljuthatnak egy ilyen döntésig.

Noha Karsai Lászlótól és a petíció aláíróitól egy világ választ el, figyelembe véve a körülményeket, a közel-keleti konfliktust illetően messze emberibb magatartást tanúsítanak, mint a vérgőzös, gyűlölködő, magát "magyar patriótának" beállító Megyeri Jonatán rabbi, vagy a szintén zenész Robert C. Castel.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info