Ranghoz illő módon Christoph Schönborn, osztrák bíboros prímás is megszólalt az elmarasztaló kölni metélt-ítélet kapcsán; aggodalmának adván hangot, hogy az Európában élő szemita vallású lakosság identitása gyengülhet, mert családjuk nem tudja biztosítani gyermekeik vallásos nevelését. Hangsúlyozta, hogy a zsidó kisfiúkat körülmetélésük teszi a közösség tagjává.
 |
Eltekintve attól, hogy a bátor német bíróság példaértékű ítélete meddig képes ellenállni a ránehezedő, fenyegető zsidó nyomásnak; minden épeszű ember számára világos, hogy ártatlan gyermekek testi épsége elleni brutális merénylettel állunk szemben. Viszont példátlan, ahogyan ezt a beteg szokást álszenteskedő módon vallási, vagy kulturális szabadságjogokkal próbálják megideologizálni, pedig valójában csupán vallási őrületből elkövetett kínzásról és csonkításról van szó. Ennek pedig semmi köze a hithez, a vallási identitáshoz, vagy a közösséghez tartozáshoz. Egy vallási csoport éretlen bornírtságát minősíti, ha csak billoggal ellátva hajlandó befogadni egy gyermeket. Csoportidentitást természetszerűen csak a közös hittel történő fokozatos azonosulás nyújthat, semmiképpen sem egy testrész hiánya.
Valláskutatók feltételezik, hogy a kezdeti emberáldozatok (az elsőszülött Izsák lemészárlásának kívánalma, lásd Ábrahám) későbbi kiváltására, helyettesítésképpen alakulhatott ki előbb a kasztrálás, majd később az előbőr rituális eltávolítása.
A szemita vallások barbarizmusa teológiailag mindenképpen hajmeresztő: eleve ad abszurdum olyan Istent elképzelni, aki az ember egyik testrészét azért teremti, hogy utána annak csonkolását kérje és várja el a benne hívőktől. A férfi hímtag előbőrének nyilvánvaló biológiai védőfunkcióját legfeljebb gyengeelméjűek képtelenek belátni. Természetesen a higiénia hiánya folytán előálló fitymaszűkület betegségét sokszor már csak ezen az úton lehet orvosolni, de ennek vajmi köze a valláshoz. A mai tisztálkodási lehetőségek mellett pedig teljességgel értelmetlen ez a beavatkozás.
Sajnos tartja magát az a – nyilván a szemiták által terjesztett – előítélet, mely szerint a csonkolás kedvező módon hat a házasélet örömeinek élvezetére. Ezt persze képtelen megítélni az, akit 8 napos korában megfosztottak annak lehetőségétől, hogy legyen összehasonlítási alapja. Fontos tudnunk, hogy nem csupán a zsigerből neonáci németek törnek pálcát e vallási csököttség felett. Derék zsidó szervezetek is léteznek, melyek harcosan küzdenek a körülmetélés ellen.
Azonban az USA is úttörő a körülmetélés elleni mozgalomban, ahol egyébként igen magas a körülmetéltek arányszáma. Egy felnőtt amerikai férfi, akit zsidó barátja rábeszélt a felnőttkori körülmetéltetésre, könyvében utólag beszámolt arról, hogy ezek után gyakorlatilag szinte semmi örömet nem okozott számára többé a házasélet. Ő lett azután a körülmetéltetés elleni nemzetközi mozgalom vezéralakja.
De gondoljunk bele példámba.
Holnap hallucinációim kezdődnek, megjelenik előttem Isten angyala, és közli velem, hogy engem és utódaimat különleges terve kivitelezőjévé választott ki: vissza kell vezetnem az emberiséget a paradicsomba. Ezért szövetséget köt velem, melynek pecsétje, hogy a magam és kisgyermekeim bal kezének kisujját amputáljam. (Különleges haszna úgy sincs, legfeljebb zongoristaként.) Tegyük fel, orvos vagyok, vagy híveim közt vannak orvosok, akik a műtéteket el tudják úgy végezni, hogy egyéb komplikációk nem lépnek fel a műtétek után. Kérdezem én: elmegyógyintézetbe fognak zárni, vagy életfogytiglani börtönbüntetésre fog ítélni a bíróság?
Ábrahám vérfertőző nomád törzsközösségében nem volt bíró felette, aki megakadályozhatta volna ámokfutásában. Ma viszont – arra hivatkozva, hogy szektája három és fél évezredes – jogászoktól féltik a retardált fanatikus egyházi vezetők a szerencsétlen, csonkolt kisgyerekek „vallásszabadságát”?! Tegyük fel, hogy a gyermek felnő, és úgy dönt, hogy más vallást szeretne követni. Ezt talán már szabadon megteheti, de csonkított testrészét többé sajnos senki sem képes meggyógyítani. A szülőnek joga, sőt kötelessége gyermekét az általa követett vallás elemeire megtanítani, annak követésére buzdítani. Ám nincs joga Isten nevére hivatkozva sem neki fizikai fájdalmat okozni, vagy testét – mely a Szentlélek temploma – megcsonkítani. Tulajdonképpen mindazok számára, akik gyakorolják, vagy legitimálni segítik e kegyetlen bűnt, lenne méltó és visszarettentő büntetés a herélés, vagy a pénisz teljes amputálása.
Tarnóczy Szabolcs - Kuruc.info
Kapcsolódó:
