A Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) az SZKP nemzetközi osztálya alá rendelt és közvetlenül a KGB irányítása alatt álló, prágai központú Nemzetközi Újságíró Szervezet (NÚSZ) legaktívabb tagja volt, különös szervezési, gazdasági és végrehajtási feladatokkal, melyek a nyugati tömegmédia befolyásolását, újságíróinak megnyerését, a kiszemeltek beszervezését célozták. A feladatok megoszlottak a BM és a HM hírszerzés (BM III/I. és MNVK/2) között, ám az összefogó szerv formálisan a BM III/I-B. Önálló Alosztálya volt, amely még hivatalos fejlécében is a PRESS Rezidentúra nevet viselte. Vezetője és munkatársai beköltöztek a MÚOSZ Népköztársaság útja 101. szám alatti székházába, s szorosan együttműködtek a szövetség vezetőivel, akik közül a kulcsfontosságú posztokon állók beszervezett hálózati személyek voltak, néhányan hivatásos állománybeli múlttal.

Már többször beszámoltunk arról a kihívó arcátlanságról, hogy mindig nemzeti ünnepünk, március 15. alkalmából tünteti ki legmagasabb elismerésével: az Aranytoll Életműdíjjal a legirritálóbb, leggátlástalanabb besúgóit, a 30 évvel ezelőtt átmentett állambiztonsági ügynökök túltengő soraiból a legsárosabbakat, élükön a Moszkvában tanult és kiképzett hírszerző elvtársakkal. Mivel a szövetség zsidó-bolsevik döntéshozó testületeiben, bizottságaiban túlsúlyban vannak, egymást javasolják, feldicsérik, megszavazzák, megtapsolják, s reklámozzák ízléstelenül, mint a nagy televíziók a vagisán hüvelykúpot. Egyebek között itt írtunk róluk:

Egy héttel ezelőtt sem múlhatott el nemzeti ünnepünk a Magyar Újságírók Országos Szövetségének szokásos akciója nélkül. Méltatlanul dőltek a devalvált kitüntetések. Nemcsak a hagyományos Aranytoll Életműdíj, hanem a három éve alapított szakmai díj: a Magyar Sajtódíj is, amely rendeltetése szerint „a legmagasabb színvonalú újságírói teljesítményt nyújtó sajtómunkások és alkotóközösségek elismerésére” hívatott. Nincs nagy kedvünk az ömlengő feldicsérés cáfolatához, csak két példát ragadunk ki az aranytollat hazavivők közül, akiknek nem lehet teljesen nyugodt a lelkiismeretük életművük egésze okán.

Amióta 1990 tavaszán Németh Miklós volt miniszterelnök átadta szűkített ügynöklistáját Antall Józsefnek, s azt megerősítette 2005-ben egy avatott állambiztonsági tiszt „Szakértő”  listája címen a világhálón (Angelfire.com), azóta tudjuk, hogy a politikai rendőrség, azaz a BM III/III Csoportfőnökség titkos megbízottja volt „László Edit” fedőnéven Varsányi Zsuzsa (1940. XI. 09. Gödöllő, Kovács Anna) rádiós zenei szerkesztő. (Állambiztonsági nyilvántartó kartonja feltünteti asszonyneveit is: Horváth Gézáné, Nikházy Győzőné.)

1971-ben a Magyar Rádió Borsodi Stúdiójának munkatársaként szervezte be Miskolcon Székely Sándor r. százados, a megyei állambiztonsági szerv beosztottja hazafias alapon. Kulturális területen szolgált hálózati személyként 1980 végéig nemcsak Borsodban, Budapesten is.

Beszervezési dossziéja: B-132381 ismert, de eddig még nem került elő. Megvan viszont írásbeli jelentéseinek Munka Dossziéja az ÁBTL-ben, amely a 3.1.2. M-38529 számon kutatható, benne Varsányi Zsuzsának a kollégáiról saját kézzel írt jelentéseivel.

Ez tökéletesen kielégíti a 2003. évi III. törvény szerinti állambiztonsági hálózati személy fogalmának kritériumát, mégis, Varsányi, a „László Edit” fedőnevű titkos megbízott rádiós újságíró hosszú évek óta mesedélutánokon próbálja elhitetni a közvéleménnyel, hogy nem csinált semmit, ott sem volt, nem érti, miről van szó.

Ennek bizonyítására pompás ötlettel állt most elő a MÚOSZ feldicsérő laudátora: talált egy másik állambiztonsági ügynököt Szegvári (Spán) Katalin – Vitézyné Szegvári Katalin - személyében, a BM III/II-2-A „Horvát Éva” fedőnevű titkos megbízottját, aki szirupos ajánlást írt Varsányi egyik könyvéhez. Eszerint nemcsak jó közszolgálati rádiós volt a kolléganője, (a szintén „zenész”), hanem jó pedagógus is, amiről meggyőződött akkor, amikor együtt tanítottak a szegedi egyetem média szakán.

Hát ez bizonyára meggyőző érv az állambiztonsági érintettség hiánya mellett. (S ráadásul milyen jó kezekben voltak a jövő újságírói a szegedi egyetem média szakán…)

A másik aranytollas sokkal ismertebb és fajsúlyosabb személyiség, kilóg a sorból. Róla ezt írja a hivatásos méltatás:

„Kereszty András nem is annyira aranytollas, maga az egyik aranytoll a magyar újságírásban. Dolgos életében soha nem volt más, mint újságíró […], külpolitikusként érte el a legnagyobb író-újságíró sikereit. A valóságra nyitott szeme akkor működött igazán, amikor Kairóban (de egész Észak-Afrikában) volt tudósító, illetve amikor a Népszabadság utazó tudósítója volt éveken át. […] Az újságírói, leginkább szakértő újságírói kiteljesedést persze a washingtoni tudósítói periódus jelentette.”

Ezt nem kellett volna. Ekkorát nem illik hazudni. Mert Kereszty dolgos életében más is volt, mint újságíró! Méghozzá vastagon! A szakma avatott berkeiben már régóta ismert tény, hogy Kereszty András János Alfonz (1942. IX. 21., Budapest, Somogyi Erzsébet) a belügyi hírszerzés, a BM III/I. Csoportfőnökség egyik legsikeresebb hálózati személye volt titkos munkatársként.

[Igaz, eddig még nem publikálták. Annak ellenére, hogy a jogutód Információs Hivatal már korábban átadta két érintőleges Bt. dossziéját az ÁBTL-nek kutatásra, (3.2.1. Bt-2705/1-2), s még korábból ismert a beszervezése előtti 1971-es környezettanulmánya (BM III/2-E, ÁBTL 3.2.5. O-8-298/3.) Az is biztató hír, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal és az Információs Hivatal a közeli múltban további dossziékat szabadított fel a titkos minősítés alól az ÁBTL számára, s úgy tűnik, megmozdult a katonai hírszerzés is a „megnyertek” indokolatlanul visszatartott iratainak átminősítése terén. Ideje lenne véglegesen elszakadni a Varsó Szerződés védett érdekeitől…]

Kereszty András magyar-orosz szakos középiskolai tanár (1967) a civil életben legmagasabbra 1994-ben, az MSZP-SZDSZ kormány hatalomra jutásakor emelkedik: a MÚOSZ elnöke lesz 3 évig. Szakmai pályáját sportújságíróként kezdi a Népsportnál, 1968-ban a Magyar Hírlap, 1970-től 1974-ig a Népszabadság munkatársa.

Most következnek azok az évek, 1974-1979, amelyekkel kapcsolatban a MÚOSZ méltatása kiemelte: ekkor, Kairóban működött igazán Kereszty András valóságra nyitott szeme. Hát igen, az MTI és a Népszabadság tudósítójaként és a belügyi hírszerzés, a BM III/I Csoportfőnökség 11. Osztálya (hírszerzés a harmadik országokban) „Baranya” fedőnevű titkos munkatársaként (tm.)

Az Egyiptomba érkező Kereszty egy fogadáson megismerkedett Ibrahim El-Dewany (1922) ny. rendőr vezérőrnaggyal, az ellenzéki Neo-WAFD párt vezetőségi tagjával és jó szemmel meglátta benne a több, mint információs forrás lehetőségét. Észrevételeit megosztotta a kairói rezidentúra illetékesével: Dr. Czottner Sándor őrnaggyal, aki egyeztetett a 11. Osztályon Kovács József őrnaggyal. Ennek megfelelően előbb Kereszty tolmácsaként, majd munkatársaként, bejelentett kairói „segédtudósítóként” alkalmazták a rendőrtábornokot, akit formálisan az MTI fizetett a hírszerzés pénzén.

[Ibrahim El-Dewany apja és nagyapja is hivatásos rendőrtiszt volt. Apja 1947-ben történt nyugdíjazása előtt Kairó rendőrparancsnoka brigád-tábornoki rangban. Fia, Ibrahim a Felsőfokú Rendőr Akadémia elvégzése után Giza és Fayum rendőrkapitánya, keménykezű, a fegyelmet megkövetelő parancsnokként ismerték, vezérőrnagyként vonult nyugdíjba. Rokonságához kormánytagok, parlamenti tisztségviselők és államigazgatási vezetők tartoztak. Mintaszerű házasságban két lányt nevelt. Nyugdíja havi 150 egyiptomi font volt, amely kezdetben az MTI-től kapott havi 120 fonttal bővült. Szenvedélymentesen élt, a lovaglást kedvelte. Régi vágya volt, hogy újságírói ambícióinak élhessen, ezért fogadta örömmel az MTI ajánlatát, s külön azt, hogy miután belépett a külföldi tudósítók kairói szervezetébe, az MTI (valójában a magyar hírszerzés) kifizette helyette az évi 20 egyiptomi font tagdíjat.]

A beszervezés kidolgozott fokozatos módszerét Berényi István ezredes, a hírszerzés 11. Osztályának vezetője hagyta jóvá Szakadáti János alezredes, alosztályvezető és Kovács József őrnagy, főoperatív beosztott előterjesztése alapján. Eszerint 1978-ig a „sötét módszerű” információszerzés keretei között foglalkoztatták Ibrahim El-Dewanyt. Ennek során Kereszty András („Baranya” fedőnevű titkos hírszerző munkatárs) kapcsolattartói feladatokat látott el. Erre vonatkozóan állapítja meg a 11. Osztály 1978. május 17-i jelentése azt a fontos tényt, hogy:

„Feltételezésünk szerint Ő (ti. a rendőrtábornok) nem tudja, hogy „Baranya” elvtárson keresztül a Hírszerzéssel áll kapcsolatban, mert az eddig kértek mélységükben megfelelnek egy újságírót kielégíthető információknak, s mivel a kapcsolat formailag is teljesen legális, konspirációtól mentes…”(1980-ra aztán megváltozik a helyzet, kiderül, hogy az egyiptomi rendőrtábornok már nem teljesen naiv a „Baranya”elvtárshoz fűződő kapcsolatában…)

Beszervezési jelöltnek 1977-ben nyilvánították a rendőrtábornokot színvonalas információi, közel-keleti háttér ismerete, értékes kapcsolatköre és a foglalkoztatása közben szerzett pozitív benyomások alapján.

Első alkalommal 1978 nyarán utaztatták vendégként Budapestre, amikor a Külügyminisztérium nevében felkérték háttéranyagok készítésére és addigi kapcsolattartójától, „Baranya” titkos hírszerző munkatárstól a kairói hírszerzőpont Czakó nevezetű vezetőjéhez kapcsolták. Ezután a „sötét módszerű” információszerzésről áttértek a céltudatos, fokozatos beszervezést célzó, a 11. hírszerző osztály konkrét igényei szerinti foglalkoztatására.

1978. november 23-án itthon megkezdődnek a tárgyalások Kereszty András („Baranya” tm.) 1979. nyarára tervezett hazatéréséről. Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályának el kell döntenie, hogy a tudósítói posztra az MTI vagy a Népszabadság jelöltjét vegyék-e számításba. Az MTI-nek már megvan az embere Rákos György és palesztin származású felesége: Hilu Anstaf asszony személyében, mindketten beszélnek arabul. „Ingram” további szerződtetését az MTI nem szándékozik megszüntetni.(Változatlanul a hírszerzés pénzén.)

A fokozatosság lépéseit betartva Ibrahim El-Dewanyt 1979. augusztus 7-28 közötti magyarországi üdülése alatt elvi-anyagi alapon Budapesten beszervezték és „Ingram”fedőnéven ügynökké nyilvánították. Programját a BM III/I-11. Osztály szervezte, a külsőségekben szerepet adva a Külügyminisztériumnak és a MÚOSZ-nak. Az események a tervek szerint, zökkenőmentesen zajlottak. „Ingram” mind politikai téren, mind operatív vonatkozásban a magyar belügyi hírszerzés igényeinek megfelelő értékes, aktuális és jól felhasználható információkat adott. Szolgálati tapasztalatai alapján megbízhatóan és előrelátóan kezelte az egyiptomi elhárítás ellenőrző műveleteit.

1979. decemberében már Rákos Györgytől vesz át 150 egyiptomi fontot „Ingram” Kairóban. Kereszty András 1980-tól 1984-ig a Népszabadság utazó tudósítója.

1983. július 30 és augusztus 26 között „Ingram” ügynök harmadszor jön Magyarországra. Beszámoltatását és további feladatainak meghatározását már Dr. Meggyesi Sándor alezredes, a belügyi hírszerzés 11. Osztályának új vezetője irányítja. (Repülőjegyét az IBUSZ fizette.)

Ettől kezdve az ügynök munkája mennyiségileg és minőségében is visszaesik. 1985. november 14-én a budapesti hírszerző osztály értesíti kairói megbízottját, közölje Ingrammal: amennyiben információszerző tevékenysége nem változik pozitív irányba, úgy 1985. január 1-től már csak 100 dollár juttatást kap. A figyelmeztetés bizonyára hatásos volt, mert 1985. február 13-án Oláh János első titkár Kairóban még mindig 200 USD-t fizetett ki Ingramnak.

Ibrahim El-Dewany 1987. júniusában otthonából elutazott nyaralni Mersa Matrohba, ahol üdülés közben rosszul lett, ezért hazatért, majd néhány hét múlva július végén szívelégtelenségben meghalt.

Hírszerző dossziéját 1988. februárjában irattárazták.

Kereszty András ekkor már a Népszabadság washingtoni tudósítója, (Külön fejezet, a kairói folytatása.) 1984-ben érkezett az USA-ba, onnan 1989 októberében tért haza. Nyomban a lap főszerkesztőjének első helyettesévé nevezték ki, majd a volt pártlap átalakítását irányítja felelős szerkesztőként. 1994 és 1996 között a Népszava főszerkesztője, a Fenyő-Gyárfás háborúban Fenyő oldalán vett részt, de egy vele való konfliktusa miatt távozott a laptól. Ezután könyvkiadással foglalkozott, 2005-2006-ban Brüsszelben tanácsadó, hazatérve média szakos fiatalokat oktat.

Jó üzleti érzékkel rendelkezik, többek szerint sokat köszönhet megértő feleségeinek: Németh Sarolta középiskolai tanár; Kosári Judit gyártásvezető, MTV; Rehák Aranka újságíró.