A szocializmusban szocializálódott Csureknek egyszer feltették a kérdést a Párt-keltében: nem gondolja, hogy a belső ellenségkeresés és a kifejezések, melyeket használ párttársait „leleplező” cikkeiben, a Rákosi-rendszert idézik? Az öreg mosolyogva válaszolt: igen, de ami jó, azt át kell venni. Így hát a Raszkolnyikov néven beszervezett III/III-as

Raszkolnyikov példaképe Rákosi

rendszeresen ügynököt kiált, és sorra kizárja a MIÉP-ért sokat tett, tehetséges tagokat, tisztségviselőket, akik esetleg alternatívája lehetnek. A hülyék persze maradhatnak, azoktól nem kell félnie, így aztán dübörög a kontraszelekció. A sokak által felépített MIÉP sírját egymaga az öreg Csurka ásta meg. Vele együtt fogjuk temetni. Mert sajnos ide jutottunk: a Magyar Igazság és Élettársa már valóban nem létezhet nélküle.

Apropó temetés: a 75. életévében csoszogó Csurka nem élt azzal a lehetőséggel, hogy utolsó útjára tisztelettel kísérjék majd el egykori hívei. Nem volt neki jó a felajánlott tiszteletbeli elnöki pozíció 2003-ban, az eddigi legnagyobb reformkísérlet idején. Inkább elindította a párt legnagyobb kizárási hullámát: többek közt Bognár László alelnököt, Rozgonyi Ernő és Schuster Lóránt elnökségi tagot, Bíber József Tibor Jász-Nagykun-Szolnok megyei vezetőt, valamint Novák Elődöt, az Ifjúsági Tagozat egykori elnökét rúgta ki az öngyilkos pártgépezet, nem is említve az azóta teljesen elfelejtett politikusokat (mert tehetségük ellenére sokan megcsömörlöttek, nem folytatták közéleti szerepvállalásukat) vagy az önként távozó tagok sorait.

Voltak azért, akik nem hagyták annyiban, és többek közt bírósághoz fordultak. A 2002-es kudarcot követő év elején tartott tisztújításon ismét csak Raszkolnyikov indulhatott az elnöki posztért. Abban az időben elég volt, ha valaki egy haragos tagtársát elnöknek jelölte, s az máris repült a pártból. A hóhérmunkát rendszerint Tóth Lajos vállalta, abszurd elnevezéssel a Becsületbíróság elnöke. (Ki kell mondanunk azt is, hogy erkölcsileg ma már minden MIÉP-tag csurkai mélységbe süllyedt, hiszen becsületes ember nem asszisztál a valódi pártvezető-élettárs Papolczyné klánjának üzelmeihez.)

A tengernyi igazság- és jogtalanság közül jelképesen csak a legfontosabb: Csurka 2003-as újraválasztása került bíróság elé. Pista bá’ persze nem ment el a tárgyalásokra, felszólításokra sem csatolta be a kért iratokat, így a per húzódott, hiszen szinte minden bizonyíték az ő kezelésében volt. De aztán a Fővárosi Bíróság elsőfokon, majd az Ítélőtábla 2005. szeptember 20-án jogerősen is megsemmisítette újraválasztását. Bizonyítéknak azt találta a MIÉP bírósági pártnyilvántartásban lévő, nemperes irataiba betekintést nyerő, s azokat az alakulástól átolvasó Novák Előd, hogy tulajdonképpen sehol sincs rögzítve, csupán „szájhagyomány” a jelöltséghez szükséges, 20%-nyi ajánlás. Azaz Csurka önkényesen húzatta ki ellenjelöltjeit a listáról (nem is beszélve pl. a reformpárti alapszervezetek küldöttmandátumainak megvonásáról, bár az efféléket nehezebb lett volna bizonyítani).

Bognár László, Grespik László és Novák Előd győzelem után. A bíróság is kimondta: Csurka választási csaló (Fénykép: MTI)

Már nem érdekel sokakat a kiszuperáltügynök, ezért e remek könyv akciósan,300 Ft-ért rendelhető: www.emesealma.hu(kölcsönözhető is a Csengey Könyvtárból)

Csurka István azonban néhány hónappal a jogerős ítélethirdetés előtt ismét újraválaszttatta magát, így vita alakult ki, hogy a jogtalanságra lehet e alapozni, vagy pedig minden elnöki határozat érvényét veszti visszamenőleg (így pl. az elnökségi ülések összehívása is), és dominóelvszerűen borul az egész párt. A végzetesnek tűnő kisgazdásodástól a MIÉP-et végül a Jobbikkal való összefogás mentette meg, mely mindkét fél számára kényszerházasság volt, még a felperes Novák Előd szerint is. A történelmi szükségszerűséget legjobban Vona Gábor fogalmazta meg egy kitűnő cikkének utolsó öt bekezdésében.

A CSIÉP-ből kiebrudaltak rendszerint balfenéken távoznak, de időnként akadnak harcosabbak, akik igazukért bíróságra is mennek. Csülök rendszerint egy-két hónappal mindig meghosszabbítja mandátumát, azonban legutóbbi újraválasztása már majdnem egy évet késett. Egyrészt próbálgatja, nem maradhat-e hivatalában örökös jelleggel, akár választás nélkül, másrészt legfeljebb akkor enged küldöttgyűlést, ha már megtisztította pártját a más elnököt javaslóktól. Amióta Herényi Károly egymaga kizárta az MDF-frakció többségét, tudjuk: az aláírási joggal rendelkező vezető hatalma szinte korlátlan. Persze utólag lehet pereskedni évekig, de azt kevesen teszik, Csurkát nem zavarja, hisz egyre jobb eséllyel meg se éri a végét, és addig is szeretője, Papolczyné nyúlhatja le a pártpénzeket.

A 2008. január 26-ai újraválasztás megsemmisítéséért Zsinka László korábbi főpolgármester-jelölt, alelnök és Bükkfalvy Beatrix Pest megyei pártelnök (a legutóbbi tisztújításig szintén alelnök) nyújtott be keresetet a Fővárosi Bíróságon február 15-én, a per folyamatban van, miként persze kizárásuk is a budapesti elnökök zömével együtt. (Szabó István budapesti elnök és Schmidt Árpád szóvivő is Zsinkáékkal tart, mégpedig az az őshóhér Tóth Lajos zárja ki őket, akit még a legutóbbi tisztújításon is – amikor nekik már elvileg megjött az eszük és bátorságuk – ők maguk is javasoltak erre a posztra, tehát ennyiből megérdemlik.) A zsarukkal biztosított, január végi küldöttgyűlésre ugyanis szokás szerint szinte csak azok az alapszervezetek kaptak meghívót, melyek a vén III/III-ast jelölték elnöknek. Ezt persze nehéz lesz bizonyítani, hiszen Csurkáék mondják meg, melyek bejegyzett szervezetek.

Így könnyebbnek tűnik a korábbi buktára alapozni, az egyszerűen nem létező, 20%-os jelölési küszöbre, melyet most is zavartalanul alkalmaztak Zsinka kihúzására. Persze a MIÉP „hívő tagozata” kész akár visszamenőleges szabályzathamisításra is, ha már a 2005-ös ítéletből nem tanultak, s azóta sem módosítottak semmit. Ezt tették Szabó Lukács korábbi alelnök perében is 2000 tájékán, amikor a Csurkát kiszolgáló Fenyvessy Zoltán pártügyvéd egyszerűen visszadátumozva kreált a MIÉP-nek egy ún. „pecsétszabályzatot”, amely alapján a maga érdeke szerint határozta meg, hogy mely becsatolt irat szabályos, s melyik nem. No meglátjuk, mire vetemednek ebben az újabb perben. Folyt. köv.

Ui.: Az utolsó zárja ki Tóth Lajost!

Kapcsolódó cikkeink:
- Helyreigazítás: Papolczyné nem lovagolja, csak csutakolja Csurkát
- MIÉP-es gőzlevezetés: mindenki írjon saját aláírásgyűjtő ívet!
- Csurka szövetséget kötne a Fidesszel
- Csurka kinevezte magát a budapesti MIÉP „ideiglenes” elnökévé
- Csurka az utolsókat rúgja (pártjába) – Kijelölte utódját, bár szerinte már nincs szükség a MIÉP-re
- Újabb palotaforradalom a MIÉP-ben + budapesti szervezetek kiszivárgott levele Csurkának