Milyen szerveződések nevezhetők nemzeti radikálisnak? - kezdte a felütést máris egy kérdéssel az előadó.

„Úgy vélem, hogy azok a pártok és mozgalmak nevezhetők nemzeti radikálisnak, akik dogma- és ideológiamentesek. Olyan véleményagyarral küzdenek, amelyek a magyarságot győzelemre viszik a népek nagy versenyében.” – adta meg rögtön a válaszát is, majd rátért a nemzetpolitikára és a különböző nemzetfogalmakra.

„A magyar közéletben nemzetpolitika alatt azt szokták érteni, hogy hogyan viszonyul a kormány az elszakított magyarsághoz, hogyan képviseli az érdekeiket. Az államnemzet konstruált fogalom, a kultúrnemzet létező, a történelem során fejlődött ki” – szögezte le.

Hogyan viszonyultak a kérdéshez az egyes rendszerek?

A 20. század során a Horthy-korszak revíziós politika sikeresen szerzett vissza elveszett területeket. Az államszocializmus időszaka alatt pedig egyáltalán nem foglalkoztak az országcsonkítással, nem is érdekelte őket a határon túli magyarság sorsa.

A kommunizmus hivatalos elzárkózását először az István, a király rockopera törte meg. A 80-as évektől ez folytatódott. Máshogy állt már a Grósz-kormány a kérdéshez, mint 10-20 évvel azelőtt.

Az Antall-kormány politikáját Ianus-arcúság jellemezte. Megváltozott a hivatalos kommunikáció („15 millió magyar miniszterelnöke kívánok lenni”), ugyanakkor nem volt következetes a politikája. Trianon kérdését sem akarta felvetni, 1993-ban az elsők között ismertük el Szlovákiát.

Horn Gyula már 10 és fél millió magyar miniszterelnöke akart lenni, de érdekes módon nem számolták fel a nemzeti szervezeteket, egyesületeket, a költségvetést sem kurtították meg. Persze ettől függetlenül ugyanúgy Ianus-arcú volt, deklarálták a románokkal Temesváron, hogy előre lemondanak még a békés határváltoztatás lehetőségéről is. Szégyenfoltja ez a magyar történelemnek.

Az első Orbán-kormány idején ismét jobban előtérbe került a külhoni magyarság. A Magyar Állandó Értekezlet és a státusztörvény időszaka ez, ahol, ha nem is sikerült az egész nemzetet egy országba terelni, igyekeztek mindenhol autonómiát kiharcolni. Az Orbán-kormány ezt mégsem merte a zászlóra tűzni.

Természetesen a 2004-es népszavazás is szóba került, ahol a következő megállapítást tette Borbély:

Borbély szerint 2010 óta a Fidesz bátrabb politikát folytat, mint 1998 és 2002 között. A határon túli kérdésekben is egyértelműbb, támogatóbb (pl. kettős állampolgárság a határon túliaknak, június 4. kiemelése az átlag napok közül, ugyanakkor sajnálatos, hogy ünnepnapnak hívják). Nagyságrendekkel megnövelték a határon túliaknak szánt támogatásokat, ám ezt sajnos nem mindig sikerül jól felhasználni.

„Dicshimnuszokat ugyanakkor nem tudok zengeni. Megszüntették pl. a nyomtatott erdélyi nemzeti sajtót – megvonták a támogatást.” – fejtette ki.

„Erdélyben a rendszerváltás éveiben két tábor volt. A "tájba simulók", akik békességet akartak mindenáron, és az autonómiát akarók. Az RMDSZ sem adott hangsúlyt az autonómiának. 1996-ban bekerültek a kormányba, ezzel az önálló magyar politikát fel is adták. Markó Béla is egy nemzeti mázba öltöztetett SZDSZ-es politikus volt” – adott rövid összképet az RMDSZ hozzáállásáról és hogy mire lehet tőlük számítani magyar érdekképviselet címen.

A Fekete István Szabadegyetem soron következő előadása 2023. október 19-én lesz a szokásos 18 órától, ekkor Dr. Csath Magdolna közgazdász professzor értekezik majd az akkugyárak kérdésköréről.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info