Sokatmondó, hogy a kormány maga is diszkriminációellenes intézkedésnek nevezi, amely szókapcsolat az elmúlt években igen beszédes lett. Mert mindenki tudja, melyik népcsoport viselt dolgairól van szó, pontosabban szólva arról, hogy tegyünk úgy, mintha ezek a problémák nem léteznének. A mai magyar közbeszédben a diszkriminációellenes elv nem mást jelent valójában, mint valóságtagadást.

A belügyminiszter tehát azt tűzte ki célul, hogy 10 százalékkal csökkenteni kell annak az általános iskolának a költségvetési támogatását a több iskolával rendelkező településeken, ahol az ún. "hátrányos helyzetű" tanulók aránya nem ér el egy bizonyos szintet. Ez a szám meglehetősen rugalmasnak tűnik a leírásból. A pénzügyi szigor akkor lép életbe, ha a "hátrányos helyzetűek" aránya több mint 20 százalékkal alacsonyabb, mint az e törvény hatályba lépésének évében, valamint az azt követő évben indult tanév elején meghatározott átlagos arány azon településen, ahol az általános iskola működik, illetve több mint 15 százalékponttal alacsonyabb, mint az e törvény hatályba lépését követő második évben indult tanév, valamint az azt követő tanévek elején meghatározott átlagos arány az adott településen.

Itt is álljunk meg egy pillanatra, mert ahogyan fentebb írtuk: ahogy "diszkriminációellenesség", úgy a "hátrányos helyzetűzés" is nagyrészt cigányokat szokott takarni, mert, bár kétségtelen, hogy sajnos sok magyar család is él mélyszegénységben, ennélfogva járat az iskolákba hátrányos helyzetű gyermekeket, de valamiért esetükben nem alkalmaznak "diszkriminációt", ami rögtön megvilágítja azt a közismert tényt, ez nem az anyagi helyzettel, hanem a viselkedéssel van összefüggésben.

De Pintér Sándor minden apró részletre figyel. Mi történik akkor, ha egyes iskolák úgy gondolják, ők az anyagi megrövidítés dacára, ha szegényebben is, de mégis inkább a normális körülmények között végezhető tanítás mellett döntenének? Erre is van válasza a belügyminiszter úrnak, mégpedig rá jellemző kemény és ellentmondást nem tűrő.

Ugyanis iskolák átszervezése esetén kötelező lesz vizsgálni - és évente nyomon követni -, hogy „kialakítható-e a hátrányos helyzetű tanulók kiegyenlített, az azonos évfolyamok párhuzamos osztályai közti huszonöt százalékos különbséget meg nem haladó aránya az átszervezéssel érintett nevelési-oktatási intézményben, valamint biztosítható-e a sajátos nevelési igényű tanulók ellátásának folyamatossága”. Tehát nem lesz kibúvó.

Mindezek után pedig próbáljuk meg összegezni az olvasottakat.

Bár tudjuk, hogy a cigánybűnözés, az igazság kimondásáért Kövér László házelnök előszeretettel osztogat súlyos bírságokat (Novák Elődöt, a Mi Hazánk országgyűlési képviselőjét 5 millió forintra büntette), de azt nem tudja befolyásolni, hogy nálunk mi jelenik meg. Tehát axiómaként jelentsük ki: cigánybűnözés létezik. És ez összefügg az iskolai szegregációval is, mely organikus módon alakul ki, és amelyet most a kormány mesterségesen és kényszerrel akar "felszámolni". Ahelyett, hogy a kiváltó okokat szüntetné meg.

A cigánybűnözés és a szegregáció pedig úgy függ össze, hogy a magyarországi cigányság jelentős része egy olyan környezetbe születik bele, ott szocializálódik és éli mindennapjait, amelyet áthat a bűnözéshez való pozitív viszonyulás. Ez természetesen igaz némely etnikai alapon magyarnak számító egyénre is, erre nem azért kell rámutatni, mert ezzel bármit is "tompítani" szeretnénk, hanem azért, mert ez egy óriási veszély a magyarság egyes rétegeit illetően, amivel kezdeni kell valamit. Ezt szellemi elcigányosodásnak nevezhetjük.

A legalapvetőbb probléma tehát ennek a bűnözői szubkultúrának a létezése, mely több százezer főt ölel fel. Itt az erőszak szórakozás. A kegyetlenkedés divat. A börtönviseltség "férfipróba". Ez egy másik világ, más szabályokkal. Ez egy párhuzamos társadalom. No-go zónák jelzik bázisaikat, s ezekből egyre több van. Az innen kikerülő, virágnyelven "hátrányos helyzetű" tanulók pont az ilyen közegből hozott viselkedésformákat viszik magukkal az iskolákba, döbbenetes módon már egész kis korukban.

Gondolom különösképpen nem kell ecsetelni, ez hogyan nehezíti meg a tanárok és a normálisan viselkedő diákok mindennapjait. Úgy nem igazán lehet tanítani és tanulni, ha napi szinten verbális és fizikai atrocitás éri a tanárokat és a diákokat, amihez kiváltó ok se kell, elég az, ha az antiszociális gyerekeknek úgy támad kedvük, hogy belekössenek a hozzájuk legközelebb állóba. A tanári tekintély nevetség tárgya, nem létezik ilyen a gondolkodásukban. Ösztönből és indulatból cselekszenek.

Teljesen természetes, hogy kialakul egy védekező mechanizmus, és a magyar szülők igyekeznek olyan iskolákba járatni gyermekeiket, ahol ezeket a deviáns jelenségeket nem kell elszenvedniük. Jobb esetben településen belül tudtak még választani olyan intézményt, ahol emberibb körülmények uralkodnak. Rosszabb esetben, mint például az elhíresült Gyöngyöspatán, ahol ez nem volt megoldható, a szomszédos településekre kezdték el vinni gyermekeiket. Külön felháborító, hogy kártérítést nem ők, hanem a "hátrányos helyzetű" (értsd: kiilleszkedett) családok kaptak. Holott a magyar szülőknek került ez az egész az utazási költségek miatt többletkiadásba.

De, mint írtuk, vannak települések, ahol ez azon belül megoldható. De erről már csak múlt időben beszélhetünk, ugyanis Pintér Sándor és a kormány ezt egy tollvonással keresztülhúzta, rengeteg szenvedést okozva ezzel a jövőben sok magyar családnak, sok magyar gyermeknek. Tette ezt a "keresztény és nemzeti" kormány, a "Nemzeti Együttműködés Rendszerének" 13. esztendejében, mert, ahogy mondani szokták, "nagy segítség ez a magyar családoknak".

Lantos János - Kuruc.info