Ma van pontosan egy éve annak, hogy a közvéleményt sokkolta Balog Zoltán szerepvállalása a kegyelmi ügyben. A botrány kirobbanása után kis idővel kiderült az is, ki intézte el, hogy a gyerekek elleni borzalmas bűncselekmények miatt elítélt pedofil bicskei otthonigazgatót mentegető K. Endre kegyelmet kaphasson: az Orbán Viktor miniszterelnök bizalmi köréhez tartozó, fideszes miniszterből lett református püspök. Az azóta eltelt időben világossá vált, hogy Balog Zoltán püspöki tisztségéhez méltatlanul járt el, számos alkalommal valótlanságot állított, és minden eszközzel megpróbálja elkerülni a felelősségvállalást - írja Facebook-bejegyzésében Dúró Dóra, a Mi Hazánk elnökhelyettese, alább olvasható a folytatás.
A volt miniszter az érintettségét felderítő cikkek napvilágra kerülését követően azonnal politikusi „üzemmódba” kapcsolt, és az ilyenkor bevált, rutinos fogásokkal igyekezett magától eltolni személyes döntésének következményeit. Emögött többek döntését próbálta sejtetni, illetve a jogos, kizárólag az ő személyét ért kritikákat az egész egyház megtámadásaként igyekezett keretezni. Holott egyértelmű, hogy az egyház maga nem, csak ő volt az érintett.
Balog egy évvel ezelőtt úgy nyilatkozott: „Tévedtem és hibáztam. Akitől ezért bocsánatot kell kérnem, attól bocsánatot kértem és kérek.” Ez sem bizonyult igaznak. Sem a bicskei áldozatok felé, sem a társadalom felé nem tett olyan gesztust, amely bizonyította volna a valódi megbánást. Egyetlen jól hangzó mondaton túl semmit nem tett, ami ezt igazolná, helyette egy éve kitartóan próbálja túlélni a botrányt. Sőt a kritikákkal szemben nem önvizsgálattal, hanem megtorlásokkal reagált. Ismertté vált, hogy többeket retorzió ért, amiért nyíltan felszólították őt a lemondásra. Egy református lelkipásztor egyetemi oktatói szerződését nem hosszabbíttatta meg, egy másik kollégájától pedig elvetette a szolgálati autóját. A retorziókról szóló hírek valóságtartalmát egyébként Balog soha nem cáfolta.
Az elmúlt év még egy döbbenetes fordulatot tartogatott: K. Endre újabb botrányba keveredett, amikor egy felvételen hatezer forintért és egy doboz cigiért próbált meg rávenni egy fiatalt arra, hogy a nyilvánosság előtt álljon ki mellette. Ez a fejlemény végképp megsemmisítette a Balog által kijárt kegyelem erkölcsi alapját. A püspök még ezután sem mondott le, holott nyilvánvalóvá vált, hogy K. Endre biztosan nem érdemel közjogi kegyelmet.
Női politikusként fel kell hívnom a figyelmet a történtek egy különösen is tanulságos aspektusára. A kegyelmi ügy három kulcsszereplőjéből ketten – Novák Katalin és Varga Judit –, két nő, lemondtak. Az egyetlen, aki nem vállalta a következményeket, egy férfi volt. A nők lemondtak, a férfi a helyén maradva azóta is hazudik, hárít, menekül. Nem sikerült férfiként kezelnie a helyzetet ebben az értelemben sem. A politikában volt következménye az ügynek, az egyházban nem kell lennie?
Balog Zoltán személyes döntéseivel és felelősségkerülésével saját közösségét mély belső válságba sodorta. Vezetőként feladata az lett volna, hogy erkölcsi irányt mutasson, ám ehelyett viselkedése megosztottságot, bizalomvesztést és keserűséget szült sokakban. Ahelyett, hogy az őszinteség és a következetesség példáját állította volna közössége elé, hárításba menekült és a mindenáron való túlélésre rendezkedett be. Viselkedése miatt a református egyház erkölcsi tekintélyének súlyos megrendülésével kénytelen szembenézni. A társadalom felé ennél is súlyosabb üzenetet közvetít a miniszter-püspök: azt, hogy semminek nincs következménye. Hogy a hatalom birtokában lehet tagadni, elkenni, elodázni a felelősséget, s hogy aki kellően kitartó, az végül minden elszámoltatás nélkül megúszhat egy botrányt. Ez a legsúlyosabb, legrombolóbb üzenet.
Balog Zoltán hatalmas teher. Egyértelmű, hogy nem a társadalom és a közössége érdekeit nézi, hanem kizárólag saját hatalmának megtartására törekszik. Mindenki azt várta tőle a kegyelmi ügy kapcsán, hogy a bántalmazott gyerekek felé a legjobb lelkipásztori énjével forduljon, ehelyett a legrosszabb politikusi arcát mutatta meg. Ha valóban tisztában lenne azzal a felelősséggel, amelyet püspöki hivatala megkövetel, akkor belátná: nincs más út, mint a távozás. Ez nem csupán egyéni döntés kérdése, hanem az egész magyar társadalom iránti kötelessége. Meg kell tennie, amit már pontosan egy évvel ezelőtt meg kellett volna cselekednie: távoznia kell püspöki hivatalából.
