„Drill, baby, drill!” – noszogatta fúrásra az amerikai olaj- és gázkitermelőket egy régi republikánus kampányszlogen felmelegítésével Donald Trump. Aktuális ez a felszólítás a mind olajból, mind földgázból jelentős behozatalra szoruló Magyarországon is, és ami azt illeti, pörögnek is a fúróberendezések.

Hat újabb területre kaptak szénhidrogén-koncessziókat a sikeresen pályázó cégek – jelentette be nemrégiben az Energiaügyi Minisztérium. A legalább húsz évre szóló koncessziók nyertese Hatvan és Kiskőrös területén önállóan a Mol Nyrt., Buzsák és Tamási területén pedig az olajvállalat és a TPOC Ltd. együttes pályázóként. Csongrádon a HHE Group Kft., Kiskunhalasnál pedig a CanCambria Hungary Kft. foghat hozzá a kutatáshoz, majd találat esetén a kitermeléshez. A legutóbbi kiírás kedvező tapasztalatai alapján újabb koncessziós felhívások idei meghirdetését tervezik – közölte a szaktárca.

Ezekből a fejleményekből is látható, hogy a hazai szénhidrogén-kitermelés főszereplője változatlanul a Mol. A TPOC török cég, annak a TPAO-csoportnak a tagja, amellyel a magyar olajvállalat tavaly írt alá stratégiai megállapodást. A HHE Group tulajdonképpen az amerikai gyökerű Aspect Holdingshoz tartozik, amellyel a Molnak már van közös projektje a békési Nyékpusztán.

A hazai kitermelés felfuttatásának igénye 2022-ben erősödött meg, amikor Oroszország Ukrajna elleni hadművelete nyomán drasztikusan megemelkedtek az energiaárak. Akkor Európa stratégiai okokból elkezdett erőltetett menetben leválni az orosz energiahordozókról.

Ezzel együtt az elmúlt években nőtt a hazai kitermelés, mind kőolajból, mind földgázból. Az energetikai tárca adatai szerint tavaly az éves fogyasztás több mint ötödét kitevő mennyiséget, közel 1,9 milliárd köbméter földgázt hoztak felszínre a magyarországi mezőkön. A kőolaj-kitermelés pedig húsz év után először múlta felül ismét az 1 millió tonnát, míg az egyéb elsődleges termékeket is figyelembe véve az 1,3 millió tonnát is megközelítette.

Ezzel párhuzamosan az import szokatlanul alacsony volt, ennek azonban más okai is vannak, hiszen a hazai termelés közel sem nőtt annyival, amennyivel a behozatal csökkent. (Például készletezési hatások, finomítói ütemezések befolyásolhatják az ország éves kőolajigényét.) A földgázkitermelés is nőtt 2024-ben – legalábbis 2022-höz és 2023-hoz képest, a korábbi évek szintjét azonban nem sikerült elérni.

A hazai kitermelés meredek növekedéséről túlzás lenne beszélni, és erre kilátás sincs. E törekvések központi szereplője, a Mol „mindent megtesz, hogy szinten tartsa vagy akár növelje is a termelést” – közölte a vállalat a HVG-vel. Az olajvállalat folyamatosan kutat új lehetőségek után, a berendezések fúrási pontról fúrási pontra járják az országot. Idén még számos helyen terveznek kutatófúrásokat.

2022-ben a Mol napi szénhidrogén-termelése átlagosan 32 ezer hordóegyenérték volt, tavalyra 36,2 ezerre nőtt. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a körülbelül 10 százalékos éves természetes termeléscsökkenést sikerült kompenzálni, hanem mintegy 10 százalékkal növelték is a felhozatalt. 2022 óta az olajcég öt területen (Komádi, Monostorpályi, Álmosd, Endrőd, Görgeteg-Babócsa) mélyített 12 úgynevezett sekélygáz-kutat, amelyek napi hozama egyenként 200–250 hordóegyenérték. A vecsési olajmező napi mintegy 4 ezer, míg a somogysámsoni 1,2 ezer hordónyit termel.

Emellett, az O&GD-vel partnerségben, jelentős szénhidrogén-előfordulást fedeztek fel Turán. A Mol épp a minap vásárolta meg az O&GD Endrőd térségében, mintegy ezer négyzetkilométeres területen található gázmezőit és a kapcsolódó infrastruktúrát. A területen 29 szénhidrogén-termelő kút található, a jelenlegi napi termelés körülbelül ezer hordóegyenértéknyi.

A Mol mellett az elmúlt években az állami MVM Energetika is belevágott a hazai kitermelésbe. 2023 elején az MVM a Nyékpuszta földgázmezőt, 2024-ben pedig a Berettyó koncessziós terület újonnan felfedezett szénhidrogéntelepeit vette termelésbe – foglalta össze a HVG-nek a cég. Tavaly Nyékpusztán 78 millió köbméter földgáz és 839 ezer hordó kondenzátum (könnyűolaj), míg a Berettyó projektből 15 millió köbméter földgáz és 13 ezer hordó kondenzátum került ki.

Az állami energiacég folyamatosan vizsgálja a lehetőségeket, és ha megfelelő területre bukkan, bővíti a portfólióját. Jóslásokba azonban nem bocsátkoznak, a jövőre nézve, mint írták, „konkrét vagy akár becsült termelési volumen egyelőre nem állapítható meg”.

A kőolaj esetében esélytelen, hogy Magyarország a jövőben önellátóvá tudna válni. Az egymillió tonnás kitermelés önmagában jól hangzik, de ennek egy részéből nem üzemanyagok, hanem egyéb késztermékek (többek közt kenőanyagok) készülnek – például a vecsési és a turai olaj is magas paraffintartalmú. Ez a szállítást és kezelést egyaránt megnehezíti, az ilyen olaj ugyanis relatíve magas hőmérsékleten (már 35 Celsius-fok körül) kocsonyásodik, ezért melegen kell tartani. Emiatt sem éri meg csővezetéket építeni a kutak és a dunai finomító közé, az anyagot tartálykocsikon szállítják. Tehát nemcsak a mennyiség kérdés, hanem a minőség is.

Ahhoz, hogy az ország érdemben függetlenedni tudjon a külső forrásoktól, az olajigénynek kellene drasztikusan csökkennie. Különösen a közlekedésben, hiszen az olajtermékek kétharmada ebben az ágazatban fogy el. A fogyasztás mérséklésére azonban sem kormányzati szándék, sem lehetőség nincs.

Az üzemanyagok árának emelése legalább fékezné a fogyasztás bővülését, ám a Nemzetgazdasági Minisztérium éppen a hatósági árak újbóli bevezetésével fenyegeti a kiskereskedőket annak érdekében, hogy áraikat nyomottan – vagy legalábbis régiós átlag alatt – tartsák. A közlekedés elektrifikációja döcög, a lakosság számára nincsen villanyautó-támogatás, a vállalkozások által elérhető konstrukció pedig kevéssé vonzó: a tavaly februárban indult, 30 milliárd forint keretösszegű pályázat után nem kapkodnak a cégek.

A földgázzal más a helyzet, idővel elérhetőnek tűnik a külső forrásoktól való – ha nem is teljes, de részleges – függetlenség. Az utóbbi években az ország gázigénye jelentősen csökkent, 2024-ben a teljes fogyasztás (a hálózati veszteségekkel, az energia- és az átalakítási szektor saját fogyasztásával) együtt csak háromnegyede volt a 2021-es csúcsévinek. A hazai kitermelés a teljes földgázigény 18 százalékát fedezte – 2021-ben még csupán a 13 százalékát. Igaz, a fogyasztás csökkenésében jelentős szerepe van annak, hogy a gazdaság – különösen az ipar – teljesítménye nem igazán acélos, emiatt az energiaigénye is visszafogott. Ugyanakkor nem elhanyagolható a lakossági fogyasztás csökkenése (a szóban forgó időszakban mintegy 25 százalékkal), ráadásul a végső felhasználás feléért felelős lakóingatlanoknál még komoly megtakarítási potenciál rejlik az elöregedett épületek szigetelésében és a fűtés korszerűsítésében.

(HVG nyomán)