Erre a megszégyenítő megállapításra nem is annyira a tavalyelőtt készült, "Oberlander Báruch markában tartja a sameszát a Berlin téren" című fénykép láttán jutottam, hanem amiatt, hogy a hírügynökségi jelentések szerint az ünnepi cselekmény helyszíne napjainkra sem változott.

Érzékenyen vigyázó ujjaimat napjaink világeseményeinek ütőerén tartva nem állhatom meg, hogy a transzatlanti példaképeiktől és általában a nyugati és egyéb kultúrvilágtól oly sok pofont kapott, annyi méltatlan támadást elszenvedett vezetőinket szívemből fakadó együttérzésem sürgetésére olyan tanáccsal ne segítsem, amelyet megfogadván a nemzetközi politikai élet páriáiból minden bizonnyal egy csapásra ismét a civilizált társadalmak elismeréstől párás tekintetének büszke célpontjaivá válandanak.

Nemesen egyszerű honfiúi javaslatom mindössze ennyi: a jelentéktelenül semmitmondó, sőt, kimondottan rossz emlékű eddigi, pályaudvar-közeli helyszínről haladéktalanul helyezzék át a magyar főváros hanuka-menóráját az egyetlen hozzá méltó helyre, amely nem más, mint a Cséry Lajos gróf hajdan volt, sok ezer marha trágyájából komposztált termőföldjéből fél évszázad alatt Budapest egyik legnagyobb szippantás- és hulladéklerakójává avanzsált Cséry-telep tízmillió köbméteresre taksált mai szemétdombja.

Szent meggyőződésem, hogy a Közel-keleten a minap végbement, ezt a lépést is indokoló változások szelének hazánk vitorlájába történő gyors befogása Magyarország jócskán lemaradt hajóját újból az élre röpítendi, és politikai vezetőink magukat eme csekély erőfeszítés által ismét közvetlenül a szentföldi miniszterelnök irányt mutató háta megé lendíthetik.

A tegnapi estén ugyanis, környezetvédelmi minisztere társaságában, a balog Binjamin Netanjahu izraeli kormányfő - ha födetlen fővel is, ha csúnya kezével is - de maga gyújtotta meg a második hanuka-gyertyát a hajdani, irdatlan méretű Hirija szeméttelep csúcsát Tel Avivval összekötő Ariel Saron Park legmagasabb pontján...