Az időpont valóban a leszerelt határőrök hagyományos felvonulásával esett egybe, de nem véletlenül, a parádé szervezői célozták meg ezt a napot, mert így még nagyobb a visszhang és a balhé, ha néhány keményöklű srác elmagyarázza a homokosoknak, tulajdonképpen mi is az a tolerancia.

Persze megfelelő és megrendelt „nyugati sajtóbeszámolókkal és trükkös kameraállással” megtámasztva.

A vonulást megelőző napokban egy korrekt beszélgető show-ban a szervezők lehetőséget kaptak, hogy megmagyarázzák, miért is van erre szükség, hiszen Moszkva városában több homokos klub is van, saját újságjuk, honlapjuk van, senki sem zavarja őket, pontosabban senkit sem érdekel egészen addig, amíg nem provokálják a békés (de szerencsére nem „birka”) polgárokat.

Annál is inkább, mert a művészvilág berkeiben és perifériáján a homokosok sok képviselője teszi a dolgát és alkot, de tartózkodik mindenféle provokációtól és magamutogatástól. (Azaz voltak megrendelt provokációk színházban, kiállításokon, de a nép mindig elsöpörte őket.)

Nos, itt ugrott a majom a vízbe...

Kiderült, hogy a felvonulók úgynevezett képviselői egy három-négy fős, kis irodában működő csapat, akik - a jó Isten tudja, ki pénzén - szervezik a dolgokat, sajtónyilatkozatokat tesznek, egyszóval nem hagyják a témát lecsengeni.

Visszatérve a beszélgető show-ra: miután semmi érdemleges magyarázat nem hangzott el a homokosok képviselőjétől a felvonulás céljára vonatkozóan, csak némi megszokott, ostoba, semmitmondó „emberi jogok, egyenlőség” és más, a liberális sajtóból unalomig ismert és rágott maszlag , nem volt más hátra, mint a botrány, a teátrális sértődés.

A „melegek képviselője” egy élesebb reagálást felhasználva kirohant a stúdióból, majd több nyugati tévécsatorna igyekvő sürgölődésének tüzében egy kis „török-zúzok” magánszámot mutatott be.

Pár nap múltán ezt követte a tényleges felvonulás, azaz a provokáció a város szívében, amelyet tulajdonképpen nem is lehet felvonulásnak nevezni, mert az utcai járókelők közül néha előugrott egy-egy, egyébként normális utcai öltözetben parádézó „meleg”, és megvillantott egy-egy transzparenst a feje fölött semmitmondó feliratokkal. Semmi vonaglás, kacsintás, riszálás, tanga és egyebek, amelyet már több európai város is „beemelt a kulturális értékei közé.”

A rendőrök azonnal lefogták és beültették a készenléti kocsikba a delikvenst, hiszen a felvonulás tiltva volt.

Vélhetően ezzel életeket mentettek, mert ha ezt nem teszik, már a járdákon tébláboló, dülöngélő leszerelt határőr is megcélozta a „büszke meleget”, de a rendőr gyorsabb volt általában. (Egyenesebben is lépdelt.)

A büszke menet talán ha harminc főt tett ki, a főszervező „családi okok miatt” el sem jött, csak a „többieken verette el a port”.

Úgy, ahogy volt, a dolog említésre sem érdemes, még talán annyit, hogy érdekes színfolt volt a tiltakozó, keresztény hívők serege, ők összekapaszkodva szent dalokat énekelve vonultak (néha világiasabban be-be szólva a homokosoknak).

Keleten a helyzet változatlan... (Szerencsére.)

Gorcsev Iván, csergolec, cári emigráns és más efféle...

(Forrás: Englishrussia.com - további képek itt)

Korábban írtuk: Megint szétverték a moszkvai buziparádét