Elie Wiesel, a demokrácia, az emberi jogok, a humanizmus élő jelképévé emelt holokausztpápa, az elmúlt év decemberében egész oldalas hirdetést jelentetett meg a New York Times valamint a Wall Street Journal című lapokban. A „béke nagykövete”, az „emberiség élő lelkiismerete” nem kevesebbet követel, mint hogy az USA szenátusa újabb szankciókat léptessen életbe Iránnal szemben, ily módon akadályozva meg Teherán és az 5+1-es csoport (az ENSZ BT öt állandó tagja, valamint Németország) között a végleges megállapodás megszületését. A hirdetést Michael Steinhardt, zsidó milliárdos, a Taglit (Birthright Israel) elnevezésű program megalapítója finanszírozta.
Elie Wiesel a hirdetésben a következőket írja: „Obama elnökhöz és a Kongresszushoz fordulok, hogy – a további tárgyalások alapfeltételeként – követeljék Irán nukleáris rendszereinek teljes felszámolását, valamint azt, hogy a rezsim hagyjon fel az Izrael megsemmisítésére irányuló népirtási szándékával. Ezen kívül az USA szenátusának vezetőihez fordulok, hogy haladjanak tovább az Irán elleni szankciók szigorításának útján, mindaddig, amíg a feltételeket (az irániak) nem teljesítik.”
Az „emberiség élő lelkiismerete” 2012-ben azzal a zseniális ötlettel állt elő, hogy a Moszad rabolja el Mahmúd Ahmadinezsád iráni államfőt (valahogy úgy, ahogyan egykor Adolf Eichmannt elrabolták), és állítsák „nemzetközi bíróság elé”.
Még a zsidók között is akadnak, akik megelégelték Elie Wiesel hazudozásait. (A cionisták szolgálatába szegődött gójok viszont mind ájult tisztelettel tekintenek rá, és még rosszat gondolni sem mernek róla.) David Goldberg rabbi az Independent című brit lap 2000. augusztus 31-i számában a következő sorokat vetette papírra a gazfickó Elie Wieselről: “Wiesel hiú, arrogáns, könnyen félrevezethető és naiv a nemzetközi ügyeket illetően. A korábbi izraeli kormányok legrosszabb túlkapásaival kapcsolatos hallgatását azzal az elcsépelt közhellyel mentegeti, hogy csakis azoknak, akik ott (Izraelben) élnek, van joguk kritikával élni. Ez a kijelentése azonban nem riasztja el attól, hogy a lehető leghangosabb és legélesebb bírálatot mondja Ausztriáról, Németországról, a Szovjetunióról, Lengyelországról, Boszniáról és Szerbiáról.”
Daniel McGowan, a The Jewish Foundation for the Righteous nevű szervezet elnöke egy 2006-ban írott cikkében állította pellengérre korunk egyik legnagyobb szélhámosát. A szintén zsidó származású és a holokauszt-ipar visszaéléseit leleplező Norman Finkelstein A holokauszt-ipar című nevezetes könyvében ugyancsak keresetlen szavakkal illette és hazugnak nevezte a holokausztpápát. Az ismert zsidó nyelvész, az USA és Izrael politikájával élesen szemben álló Noam Chomsky „korunk egyik legnagyobb csalójának” minősítette Elie Wieselt. A cionizmussal szemben szintén kritikus Richard Silverstein, a Tikun Olam című politikai blog szerzője szintén éles szavakkal leplezte le Elie Wiesel szélhámosságait, többek között azt írva róla, hogy a „politikai propaganda mestere”, akiért „bármely politikai mozgalom minden pénzt megadna, hogy a maga oldalára állítsa.”
Javad Zarif iráni külügyminiszter 2014. január 16-án a Russian Today című orosz televíziónak nyilatkozva figyelmeztette az Izrael érdekében ténykedő amerikai kongresszusi képviselőket és szenátorokat: „Ha úgy gondolják, hogy a szankciók olyan fontosak, akkor próbálkozzanak meg velük, és nézzék meg a következményeket. Azok pedig aligha fognak nekik tetszeni”.
(Elie Wiesel hazugságait leleplező blog: http://www.eliewieseltattoo.com/)
Perge Ottó - Kuruc.info
Kapcsolódó: