Tommy Hászún három hónappal ezelőtt szerelt le az izraeli hadseregben teljesített sorkatonai szolgálatból, jelenleg a zenei tanulmányai mellett szállodai munkát végez Jeruzsálemben. Tegnap este a drúz fiatal hazafelé tartott a munkából, s arab anyanyelvén beszélgetett az egyik kelet-jeruzsálemi palesztin munkatársával. Meghallották ezt a kipás kiválasztottak, majd se szó, se beszéd, káromolták, gyalázták a drúzt és a vele levő palesztint, elkezdték keményen dobálni üvegpalackokkal, műanyag flakonokkal és mindennel, ami éppen a kezük ügyébe akadt. A fiatalembernek annyi ideje sem volt, hogy megmondja támadónak: jó emberek, ne dobáljatok, mert drúz vagyok. Később az összes zsidó nekiesett, és ütötték, ahol érték, füléből arcából és fejéből folyt a vér. Elmondása szerint ekkor már több száz nézője is volt a jelenetnek, üvöltöttek, de senki nem segített neki.

A drúz végül bemenekült a buszpályaudvarra, ahol már volt ideje bemutatkozni, leültették, vizet hoztak neki, kihívták a mentőket és a rendőrséget. Időközben kiderült, hogy az elagyabugyált drúz sorkatonai szolgálatának második részében az izraeli államelnök rezidenciáján kormányőrként szolgált... Mint minden izraeli drúz, az ő apja is jól kiszolgálja a zsidókat, hiszen még néhány hónappal ezelőtt a fia társaságában egyenruhában fényképezkedett Ruvi Rivlin dolgozószobájában a jeruzsálemi elnöki rezidencián. Közben Rivlin, érezvén a helyzet komolyságát, a mai nap folyamán fölhívta telefonon a megvert drúz fiatal Dáliját el-Kármel drúz faluban élő családját, és együttérzéséről, támogatásáról biztosította őket.

A drúzokról Magyarországon nem sokat hallunk és tudunk. Először is le kell szögezni, hogy a Szentföldön és az azt környező országokban élő drúzok minden tekintetben arabok. Pontosabban ők az igazi tőről metszett arabok, mert történetük folyamán mindig arab nyelven beszéltek, mindig ott éltek, ahol most. A cionista zsidók már jóval Izrael megalapítása előtt (1948) kiszemelték maguknak azokat a vallási és etnikai kisebbségeket, így például a drúzokat és a cserkeszeket, akiket azon a vidéken szektásságuk vagy etnikai hovatartozásuk miatt évszázadok óta üldöztek a vallási és politikai többséget képező szunnita muszlim arabok. Így aztán a XIX. század második felében Palesztinában komoly térfoglalásba kezdett cionista zsidók természetes szövetségesként tekintettek rájuk. Mivel nem tartják magukat arabnak - pedig azok - kötelezően szolgálnak az izraeli hadseregben, s katonaként, rendőrként a palesztinokkal szembeni kegyetlenségükben még a zsidókon is túltesznek.

A drúzok az iszlám sí'ita-iszmáelita ágazatából a Kr. u. XI. században kiszakadt szektájának követői. Népesebb drúz közösségek a Libanon-hegységben, a Szentföldön (tehát Izraelben is), a szíriai Hauránban és a Golán-fennsíkon élnek. A Kr. u. 1021-ben Egyiptomban rejtélyes körülmények között eltűnt El-Hákim bi-Ámr Alláh fátimida kalifát messiásnak kezdték tekinteni, akinek újra eljövetelére a drúzok manapság is várakoznak. Szíriában 700 ezer, Libanonban 300 ezer, míg Izraelben 130 ezer drúz él.

Hering J. - Kuruc.info