- Az elszámoltatást, a visszaélések kivizsgálását, most, 2014-ben, ki kell terjeszteni az úgynevezett Tarlós-korszakra is, mert utóbbi sem volt mentes a nem egészen tiszta cselekedetektől. Azt szoktam mondani, hogy színvakok vagyunk, mert nem attól függően szeretnénk elszámoltatni a városvezetőket, hogy az MSZP, a Fidesz vagy valamilyen más párt színeiben választották meg őket, hanem el kell számoltatni bárkit, aki hozzányúlt a közpénzekhez. Az elmúlt időkben többször is tettünk följelentést, ám mondvacsinált indokokkal a nyomozást el sem rendelik, esetleg egy kicsit nyomozgatnak, majd a feljelentést végül elutasítják. Hála a Fidesz korábbi ciklusának, ezeket az elutasító rendőrségi döntéseket megfellebbezni sem lehet, miután országgyűlési, vagy fővárosi képviselő nem minősül sértettnek. Sokszor úgy érezzük, hogy a Demszky-korszakban elkövetett visszaéléseket illetően a Tarlós István vezette fideszes városirányítás mintha egyfajta elévülésre játszana. Ha Tarlóst most megválasztják öt évre, akkor kilenc esztendővel később már a legsúlyosabb cselekményeket sem nagyon lehet majd kivizsgálni, büntetni, mert a legtöbb esetben nyolc év az elévülési idejük. Persze, ha jobbikos többségű Országgyűlés lenne, a közpénzek nagymértékű ellopását akár hazaárulásnak is lehetne minősíteni, s amint az utóbbi időben a Fidesz-kormány visszamenőleg is értelmezhette a jogszabályokat, akkor ezt mi is megtehetjük, mondván: abban az esetben, ha valaki ilyen mértékben adósította el a fővárost, az elévülést egészen másként kell értelmezni.

- Nem szeretnék egyenlőségjelet tenni a Demszky- és a Tarlós-féle városvezetés közé, ám az is tény, hogy az elmúlt négy esztendő folyamán még csak formális elszámoltatás sem volt a fővárosban. Országosan legalább egy-két látszatintézkedés történt, kineveztek néhány elszámoltató kormánybiztost, de érdemi felelősségre vonás nem volt. Tarlós István legközelebbi munkatársai között is olyan személyeket találunk, mint például Atkáry Jánost, Demszky Gábor főpolgármester-helyettesét, vagy a szintén SZDSZ-es Bojár Ivánt. De megemlíthetjük még a BKV korábbi vezérigazgatóját, Kocsis Istvánt is, aki mellett Tarlós István még akkor is kiállt, amikor a korábbi cselekedetei miatt az ügyészség már gyanúsítottként hallgatta ki. A Jobbik már akkor követelte, hogy le kellene váltani Kocsis Istvánt. Tarlós válasza erre az volt, hogy a gyanúsítás nem a BKV-val kapcsolatos. Az sem zavarta, hogy a Kocsis elleni vád, ha jól emlékszem, hűtlen kezelés volt. Nem történt meg a fővárosi nagy projektekkel kapcsolatos visszaélések kivizsgálása, elszámoltatása sem, közülük csak a legismertebbeket említem, a Margit-híd fölújítását és a 4-es metró építését. Igaz, hogy Budapest közigazgatási területén kívül van, de meg kell említeni a sajtóban megjelent információk szerint Fidesz- és MSZP közeli fővállalkozók építette Megyeri hidat. Tudtommal máig nem fizették ki a munkát elvégző tisztességes magyar kis- és középvállalkozókat.

- Igen. A fővárosi vezetés nemrégiben örömmel közölte, hogy a kormány jóváhagyta az újabb hitelfelvételt. A jelenlegi kormány és Orbán Viktor miniszterelnök szemmel láthatóan nem szereti Budapestet. A kormány minden lehetséges eszközzel akadályozza a a főváros Európai Uniós pénzekhez való hozzájutását. A közösségi közlekedést például nem csak a budapestiek, hanem több százezren az agglomerációból és távolabbi helyekről naponta ide érkezők is. Az elszámolás keretében ezért a főváros közlekedésére fordított kiadásokat nem csak Budapestre kellene hárítani. Pedig a GDP negyven százalékát Budapest állítja elő, miközben alig tíz százalék jut vissza. Az államnak is szerepet kell vállalnia a közösségi közlekedés fenntartásában és fejlesztésében, már csak ezért is, mert egy erős Budapest mindannyiunk számára előny, vagy fordítva, egy döglődő főváros az egész magyar gazdaság helyzetét rossz irányba tereli.

- Mi a jelenleg veszteséges parkolási díjból származó bevételt is visszaforgatnánk a közösségi közlekedésbe. Tudomásom szerint ugyanis közpénzt kell fordítani a parkolási díjbeszedés rendszerébe, hogy egyáltalán működjön. Fogalmazhatnék úgy is: akkor keletkezne nyereség, ha egy fillért sem kérnénk az autósoktól a parkolásért.

- Mindenekelőtt nem büntető, hanem jutalmazó szemléletet kell bevezetni. Először is megfelelő mennyiségű P+R parkolót kell létesíteni a fővárosban és annak határában, amelyek parkolókhoz kulturált közösségi közlekedést kell társítani. Ha ezt tesszük, az emberek szívesebben kiszállnak az autójukból. Nem azért szállnak majd ki, mert dugódíjjal büntetjük őket, hanem mert kényelmesebb, olcsóbb lesz számukra a fővárosi közlekedés. A fejlesztés természetesen pénzbe kerül, arra áldozni kell, de az EU-s pénzek bevonása, a hatékonyabb fővárosi gazdálkodás és az átláthatatlan vízfejek megszüntetése sok pénzt hozna a rendszerbe. Fontos lenne még az is, hogy ne szervezzék ki a nyereséges buszüzletágat. A metróvonalakat is meg kellene hosszabbítani, hogy a Budapestre érkezők a városközponttól minél távolabb hagyhassák az autójukat.

- Tarthatatlan állapot az, ami lomtalanítás idején a köztereken zajlik. Húsz-harmincfős családok letelepednek, sátrat vernek a lomhalmok köré, duhajkodnak. A lopások, betörések és a garázda cselekedetek száma ilyenkor megugrik a környéken, miközben a rendőrség szemet húny a jelenség fölött. Viszont, ha valaki például pincérruhában mutatkozik valahol, a rendőrök rögtön ráugranak azzal a föltételezéssel, hogy az illető biztos gárdista.

- Mindenekelőtt egységes szervezetként létrehoznánk az úgynevezett Budapest Őrséget. Azokat a feladatokat látná el, rendészeti jogköröket gyakorolná, mint amilyeneket az önkormányzati hatáskörbe tartozó közterület-felügyelet, csak nála jóval hatékonyabban. Magyarán, nem a kerékbilincselésre, hanem az utcai jelenlétre, a vagyon- és személyvédelemre helyeznénk a hangsúlyt. Hatásköre persze a közterület-felügyeletnek is megvan, ám például a nagykörúti 4-6-os villamoson manapság már a közterület-felügyelők sem mernek föllépni a jegy nélkül utazó, vagy garázda módon viselkedő szűkebb körű családok, bandák ellen. Vagy ha mégis föllépnek, sok esetben a felügyelőket rúgják ki. Ez a helyzet tarthatatlan, aminek mi mindenképpen véget vetnénk. A Budapest Őrség új névvel, bizalmi tőkével látna munkához, s ha én leszek a főpolgármester, olyan vezetőket nevezek ki az élére, akik ezt napi szintű feladatuknak tekintik.

- Meg kell húzni azt a határt, amelyet nem lehet átlépni. A magyar nemzetet pocskondiázni, gyalázni, nevetségessé tenni még a kultúra eszközeivel sem szabad. Ezzel együtt a kultúra terén sem szeretnénk diktatúrát gyakorolni, hanem arra törekednénk, hogy megjelenhessen minden nézet, szemlélet. Nem a kulturális sokszínűség, hanem a nemzetellenes gyalázkodás ellen vagyok. Jelenleg nem beszélhetünk sokszínűségről, mert a magyar nemzeti gondolat az uralkodó liberális fölfogás mellett nem nagyon jelenhet meg.

- Természetesen föllépnék. Nagyon egyszerű: a meglevő, például a közszeméremsértést vagy az uszítást szankcionáló jogszabályokat kell betartatni. A közszeméremsértés mellett ugyanis az uszítás, mint büntetőjogi tényállás is gyakran megtörténik.

- Régebben olvastam ezt a regényt, amely arról szól, hogy a délvidéki, pontosabban a bánsági németek, a svábok az 1848-49-es szabadságharc idején a magyarok mellé állnak. Íróját, a bánsági Versecen németnek született Herczeg Ferencet, a két világháború közti írófejedelmet, 1945 után méltatlanul elfeledtették, kitörölték a tudatunkból. Herczeg Ferenc ebben a regényében leírja a délvidéki németek és magyarok békés egymás mellett élését, a bajban megmutatkozó példa értékű kitartását. A délvidéki németség és magyarság jó viszonya is azt bizonyítja, hogy aki nem lop a másik embertől, nem a csalásra és az ingyen élésre törekszik, az jól megfér a más nemzetiségű szomszédja mellett. Amint azt Herczeg regényéből is kiolvashatjuk, a délvidéki svábok még a bécsi udvar kérésére sem voltak hajlandók a magyarok, a szabadságharc ellen fordulni. A bánsági svábok helytállása is jó példa arra, hogy a magyarsághoz való tartozást a Kárpát-medencében nem feltétlenül az anyanyelv vagy a nemzetiség határozza meg. Herczeg Ferenc 16 éves koráig nem tudott magyarul, ám 1927-ben megalapította a trianoni diktátum ellen küzdő Magyar Revíziós Ligát.

- Megférnek, már csak azért is, mert az édesapám német, az édesanyám magyar. Wass Albert műveit szeretem, de számomra néhol már sokkolóak. Persze vannak könnyedebb, a nevezetes székely humorral átszőtt könyvei is, de Wass Albert egyik-másik regényének olvasásakor fölháborodom például azon, hogy miért és miképpen vesztettük el Magyarországot. Eltöprengem azon, hogy ebben az országvesztési folyamatban mik voltak a mi, pontosabban az olcsó munkaerőnek számító románokat tömegesen betelepítő magyar földesurak bűnei. Szabó Dezső Az elsodort falu című könyve és Tormay Cécile hasonló témákat megjelenítő művei is ezért sokkolóak számomra. Mindenesetre ezeket a könyveket minél több embernek, magyarnak és nem magyarnak, el kell olvasni, hogy megismerjék belőlük az igazságot és a valóságot.