De nem panaszkodunk már, hiszen még kutyamércével számolva is 49 évesek vagyunk (üldözöttségi mércével pedig talán annál is idősebbek), s velünk együtt nőtt fel – ugyancsak gyorsított iramban – egy egész nemzedék. Nem gyermekkorból felnőtté válást kell ezúttal érteni a felnövés alatt, hanem eszmélést. Akik néhány évvel ezelőtt még egzotikus gyümölcsként ízlelgették a szájukban az olyan szavakat, mint cigány- vagy zsidóbűnözés, ma a legteljesebb természetességgel beszélnek róla, s nyitják fel barátaik, ismerőseik szemét, hiszen évek kérlelhetetlen munkájával bebizonyítottuk, hogy ezek a fogalmak nem üldözési mániás nácik kitalálásai, hanem sajnos létező jelenségek, melyekre éppen azok szolgáltatják napi szinten a bizonyítékot, akik a leghangosabban tiltakoznak a használatuk ellen.

Mielőtt még esetleg dicsekvésnek tűnnének a fenti sorok, gyorsan szeretnénk leszögezni: ez korántsem csak a mi érdemünk. A mi érdemünk "csak" a kérlelhetetlenség: ha lekapcsolnak, új szervert keresünk, akár új országban is, ha úgy érezzük, szorul a hurok, biztonsági tartalékokat helyezünk készenlétbe, ha meg akarnak félemlíteni, összeszorítjuk a fogunkat, és megyünk tovább, ha társaink közül elbizonytalanodik valaki, megállítjuk, és emlékeztetjük: nézzen hátra dicső múltunkra, hogy ereje legyen menni előre. Mi csak ezt tesszük – mindez bármelyik háborúban természetes, hát még a nemzetünk fennmaradásáért vívott, talán végső harcban. Portálunkat viszont sokkal több szereplő tartja életben.

Elsősorban, mint már említettük, azok, akikről sajnos nap mint nap szót kell ejtenünk, mert nap mint nap életünkre törnek, legyen az egy 91 éves néni megerőszakolása és brutális meggyilkolása vagy hazánk felvásárlásának újabb és újabb állomásai. Ezen kívül, portálunk másik működtető közönsége széles, kitartó és segítőkész olvasótáborunk. Ha ők nem lennének, mi sem lennénk, ha nem lennének ilyen sokan, a súlyunk sem lenne ekkora, ha nem állnának mellénk, amikor baj van, könnyebben elbuknánk. És nem utolsó sorban részben olvasóközönségünk írja a lapot: egyetlen más portál vagy újság sem közöl ennyi olvasói levelet, és azt sem hisszük, hogy van még olyan szerkesztőség, ahova százával özönlene minden nap az olvasói levél. Köszönjük, kedves olvasóink! És köszönjük nagyszerű szerzőinknek, akik nevüket adva vállalják a hatósági kellemetlenkedést, és köszönjük hirdetőinknek, akik szintén nem hátrálnak meg a házkutató NAV-osoktól. Eddig nem szenteltünk ennek külön cikket, de most közöljük, hogy rengeteg becsületes magyar embert zaklatnak felháborító módon emiatt – természetesen politikai megrendelésre. De hamarosan eljöhet az az idő, amikor mi megyünk hajnalban verni az ajtót, házkutatni és könyékig turkálni azok legszemélyesebb holmijában, akik ezt ma politikai utasításra, gyáva pincsikutyaként megteszik, és azokhoz is elmegyünk, akik erre parancsot adtak. Főleg azokhoz.

És ezzel el is érkeztünk a másik "Kuruc-okozathoz". Ez pedig a tömegdemokrácia analfabéták szavazatai által működtetett rendszere által a nyakunkra ültetett hazaáruló politikai "elit", melynek váltópártjai nemcsak azáltal bizonyítják ékesen egy tőről való fakadásukat, hogy teljesen egyformán viszonyulnak alapvető nemzeti sorskérdéseinkhez, hanem azzal is, hogy a különböző kormányok egymással versenyeznek abban, hogy ki tud betiltani, ellehetetleníteni bennünket. (Jelenleg a "nemzeti" Fidesz jár a legközelebb ehhez, erről már többször írtunk, és fogunk még, amíg tudunk.)

Pedig nem betiltani kellene bennünket, hanem felszámolni azokat az okokat, amely ellen az elmúlt huszonkét év egyik kormánya sem mert tenni. Gondoljanak bele, ki olvasna olyan Kuruc.infót, mely nem adna hírt cigánybűnözésről, mert a bűnözők a bánya mélyén ismerkednének a munkával, a beilleszkedni akaró és tudó 0,5% pedig példás életvitelt folytatna? Mivel töltenénk meg a Zsidóbűnözés vagy az Antimagyarizmus rovatot, ha azok a zsidók, akik gyűlölnek bennünket, és nem hajlandók befogadottakhoz méltón viselkedni, egy határozott kormányzati intézkedés hatására még régen eltakarodtak volna hazánkból, és a sajtó, a kultúra, a gazdaság stb. ismét magyar kézben lenne? Az sem biztos, hogy akkor is százezres lenne a látogatottságunk, ha arról kellene írnunk nap mint nap, hogy a kormányunk felszámolta a korrupciót, felhagyott a cionizmus és a kisantant érdekeinek szolgálatával, s végre minden erejével a magyarság felemelkedésén dolgozik. Közölhetnénk szép írásokat és verseket arról, hogy milyen jó végre magyarnak lenni, s híreket százával az újabb és újabb nagyszerű eredményekről, de tegyük a szívünkre a kezünket: ez már nem az a Kuruc.info volna. Ugyanakkor mi lennénk a legboldogabbak, ha ebből az okból kellene lehúznunk a rolót, vagy esne vissza a látogatottságunk a kezdeti napokéra.

Jelenleg azonban sajnos nem ez a helyzet. A harc folytatódik, az ellenség pedig egyre kíméletlenebb, mert vesztét érzi. De végre mi sem vagyunk fegyvertelenek már. Az elmúlt hét év alatt feleszmélt "kuruc nemzedéknek" (és természetesen a mienkhez hasonló elveket valló mozgalmaknak és híroldalaknak) köszönhetően, ha problémáink megoldása messze is még, de annyit legalább elértünk, hogy már beszélnek róluk, nem lehet már mindent a szőnyeg alá söpörni. (Emlékeznek, mekkora botrány volt a "köztévében", amikor első két-három alkalommal elhangzott a cigánybűnözés szó?) És azt is elértük kiváló szerzőinknek és lelkes olvasóinknak közreműködésével, hogy már vitákban sem vagyunk fegyvertelenek. Meg tudjuk védeni álláspontunkat, sőt vissza tudunk támadni (lásd például csak ezt: "A zsidók horgas orrának belenyomása a saját hazugságaik mocskába" - olvasónk "anti-hasbara kézikönyve" vagy ezt az írást: Az antiszemitizmus a mi fegyverünk is lehet!, de számtalan hasonlót megjelentettünk már), a magunk oldalára állítva a hallgatóság többi részét. Milyen szörnyű fegyver volt például a nácizás, nyilasozás, holokausztozás a zsidók kezében évekkel ezelőtt, ma egyszerűen pofára esnek, amikor visszakérdezünk, hogy "Na és? Itthon vagyok, olyan elvet vallok, amilyent akarok", közölve, hogy bizony, büszkék vagyunk rá, hogy szembe mertünk szegülni velük egykor, és számítsanak arra, hogy hamarosan ismét fordul a kocka! Bizony, ilyen "szélsőséges" megnyilvánulásokhoz vezet a legendák megcáfolása és az igazság bemutatására való törekvés...

Több olvasónk javasolta már, hogy robbantsunk ki forradalmat, szervezzünk tízmilliós tüntetést stb. Bizalmuk megtisztelő, de mi csak azt tudjuk tenni, ami módunkban áll: szemeket nyitogatni, a hírekről cenzúra nélkül beszámolni, és olvasóinkat a fent leírt módon, tényekkel és észérvekkel "felfegyverezni". Más helyett azonban a munkát nem tudjuk elvégezni, mi néhányan nem tudunk százezren lenni, még százan sem, nem tudjuk évről évre megtöbbszörözni a számunkat, mint a holotúlélők. Volt ugyanis olyan tüntetés, melyet "szerveztünk", időben meghirdettünk, mégsem ment el senki. Ilyenkor tehát már nem a mi térfelünkön pattog a labda...

Azt kívánjuk és javasoljuk tehát, hogy, ahogyan a Kuruc.infót szerkesztjük együtt az olvasókkal, úgy tegye mindenki a saját dolgát közös céljaink elérése érdekében. Aki írni tud és írni szeret, az írjon, aki tüntetni, és ha kell, szembeszállni a rá támadóval, az azt tegye! Viszont tegye, ne mástól várja a cselekvést, és mutogasson, miközben ő tétlenkedik. S ha mindenki így jár el, együtt győzni fogunk. Mi ismét csak magunkért tudunk felelősséget vállalni: amíg tudunk, dolgozunk. Hét év sok idő, s aki bármilyen módon hozzájárult portálunk fennmaradásához, legyen az egy olvasói levél, adomány vagy akár a rendszeres olvasásunk, az legyen most egy picit elégedett magával, hiszen ránk fér a sikerélmény is bőven. De utána: munkára!