Néhány sor a dokumentum történelmi hátteréről:

Alig több mint két hónapja ünnepeltük, március 15-én, az 1948-49-es magyar forradalom és szabadságharc 166. évfordulóját. Az első bécsi forradalom 2 nappal a pest-budai előtt, március 13-án tört ki, a bécsi tanuló ifjúságnak sikerült petícióját elfogadtatnia a rendekkel. Ezen felbuzdulva vonultak 15-én Petőfiék a Pilvax kávéházba, ahol a 12 pont mellé proklamációt is írtak, majd a pozsonyi, áprilisi határozatokkal Kossuth Bécsbe utazott tárgyalni a Habsburgokkal. V. Ferdinánd kénytelen volt mindenben engedni, s ezzel Magyarország – ha rövid ideig is – gyakorlatilag függetlenné vált. Nyárra azonban a császár elérkezettnek látta az időt, hogy szavát megszegve minden engedményét visszavonja és csatlósa, Jellasics horvát bán megtámadta hazánkat. A pákozdi csatában azonban már mi kerekedtünk felül, és Jellasics - kihasználva a fegyverszünetet -, Bécs felé hagyta el az országot. Október 3-án az uralkodó, Lamberg halálhírére (akit Pestre érkezésekor a hajóhídon a felháborodott tömeg összeszurkálva meglincselt) feloszlatta a magyar országgyűlést, Jellasicsot pedig Magyarország teljhatalmú királyi biztosává és a magyar fegyveres erők főparancsnokává nevezte ki, mivel későn értesült kínos pákozdi vereségéről.

Október 6-án ismét forradalom tört ki Bécsben. A lakosság radikális része arra a hírre, hogy az udvari körök Jellasics támogatására a Richter gránátos zászlóaljat kívánják Magyarország irányába útnak indítani, összecsapásokba keveredett a Hugo von Bredy tábornok, bécsi dandárparancsnok kötelékeivel. Latour gróf hadügyminisztert kalapácsütésekkel és szuronydöfésekkel meggyilkolták, majd egy lámpavasra akasztották. Ekkor írta Petőfi Sándor ismert radikális versét, melynek címe: „Akasszátok föl a királyokat!”

Ezáltal rövid időre mind a császári erők központja, mind Jellasics politikai és katonai támogatottsága megszűnt. A magyar hadsereg azonban még további időt töltött a Lajta mentén, többször is megkísérelve a határ átlépését, ám ettől politikai és katonai megfontolások is visszatartották. Sokak értékelésében nem használta ki a kedvező lehetőséget, és nem vonult Bécs felmentésére. Ez ugyanis a Habsburg ház végleges összeomlását eredményezhette volna. Stratégiailag ez talán lehetővé tehette volna, hogy ne veszítsük el a schwechati csatát, hiszen a késlekedés alatt mind Jellasics, mind a segítségére siető Windisch-Grätz megerősítette haderejét. De a magyar hadvezetés nem volt egységes véleménnyel a teendőkről, alkotmányos aggályok merültek fel. De október 10-én, mikor dokumentumunk kelt, csak 4 napja győzött a bécsi forradalom, és senki sem látta még előre, hogy fognak alakulni később az események...

A magyar nemzet a szabadságért való szent harcában és jogos igazáért a reakciós Kamarilla világtörténelemben hallatlan árulása, és az esküszegő zsoldosok ellen megértette, a legforróbb hálaérzettől áthatva Bécs nemes lakosságának hősbátorságú áldozatosságát, minthogy a sereg megerősítésével, Jellasics árulását megakadályozva, magát ily dicsőségre emelte.

A magyar nemzet Isten és a világ előtt kinyilvánítja, hogy Ausztria szabadságát saját szabadságával egyenlőképpen tiszteli, amelynek fenntartásához az osztrák nemzet kívánsága szerint minden erejével hozzájárul, melynek szent kötelességével már számolni lehet.

A veszély, mely mindkét nemzet szabadságát fenyegeti, közös. Magyarország döntően elutasít magától bármely megegyezést a Kamarillával, és esküszegő zsoldosaival, és megváltoztathatatlan hajlammal kinyilvánítja, a szemben álló érdekek, mindkét oldalú megelégedésére a jog és szándék legszélesebb bázisán nyugvó hajlandóságát, melyet hűséges testvérszeretettel akar szabályozni, és íme most hű baráti kezét nyújtja. Magyarország egyidejűleg kinyilvánítja legforróbb köszönetét a tisztelt Birodalmi Gyűlésnek az erőteljes intézkedésekért, melyek egy Jellasics rabló hordáit támogatni akaró reakciós martalóchad bevonulásának megakadályozásával kapcsolatosak, s egyidejűleg úgy rendelkezett, hogy a tisztelt birodalmi gyűlést tájékoztatja, hogy az esedékes intézkedések ellenére, a pártütő Jellasicsnak mégis sikerült, 13 000 férfi erősítést Ausztriából magához vonni, és a mi szegény, elárult hazánkat a Galíciában állomásozó katonaság invázióval fenyegeti.

A magyar nemzet kéri a nemes Ausztria képviselőit, akarjon erőteljesen beavatkozni, és ahogy mi, az összes magyarok, hazaárulónak nyilvánítani azt, aki szentségtelen kezét Ausztria szabadsága ellen emeli, hasonlóképpen az osztrák monarchia összes alattvalója által, hazaárulónak nyilváníttasson, aki a pártütő Jellasics esküszegő eszköze, aki magát a Kamarillánál Ausztria és Magyarország szabadságának elnyomásához, bármiféle, a legkisebb támogatást is nyújtja.

A pártütő Jellasics hordáit kartácsosokkal űzi a hadba a szabadság ellen. Nagyon valószínű, hogy bátor csapatainktól szorítva, rabló hordáit Ausztriára veti, és magát Bécset szándékozik fenyegetni. A magyar nemzet szilárdan meg van győződve arról, hogy ebben az esetben menthetetlenül a bosszú kardja alá fognak kerülni Ausztria szabad fiai, de a magyar nemzet szent kötelességének tekinti, a Béccsel és Ausztriával szembeni hálából, hogy ez esetben Jellasicsot üldözőbe kell venni, és az ő jól megérdemelt, osztrák nép általi megsemmisítését támogatni.

A magyar nemzet reprezentánsai ezért adtak parancsot a magyar hadseregnek: üldözni Jellasicsot, bárhová is forduljon.

De a magyar nemzet ünnepélyesen kijelenti Isten és a világ előtt, hogy – ha csapatainak a menekülő ellenséget Ausztria felé kell üldöznie – az nem Ausztria területi megsértéséből kell történjék, hanem hogy ebben az esetben a magyar nemzet ezt a hála indítékától hajtva teszi, amely becsületbeli kötelességgé teszi Bécs nemes lakóit támogatás nélkül nem hagyni a közös ellenséggel szemben.

Fogadja a tisztelt Birodalmi Gyűlés e helyesen gondolt nyilatkozatot azonos testvéri módon.

A magyar nemzet kinyilvánítja, hogy csapatai azon pillanatban megállnak, s visszafordulnak Magyarország felé, mihelyt a bátor osztrákok nemes képviselő megbízottai a magyar hadsereg parancsoló generálisainak utasítást adnak, hogy a közös ellenség lefegyverzése, saját erőből hatásos, és a mi csapataink együttműködése, az általános szabadság győzelméhez tovább már nem szükséges.

Magyarország kormánya a legszigorúbb parancsba adta, hogy a magyar hadsereg előrenyomulása, ápolása magának a szent Ausztriának a legkisebb terhére sem lehet.

Üdvözlet, tisztelet és testvéri szeretet!

A magyar Birodalmi Gyűlés felsőházának alelnöke:

Az alsóház első alelnöke: