A hidegháború vége óta az orosz haderő kénytelen volt elfogadni azt a helyzetet, hogy többé nem lesz az USA-val összemérhető költségvetésük. Emellett több terülten technikailag is lemaradtak, például a lopakodó (pontosabban: alacsony észlelhetőségű) repülőgépek esetében. Ezért kénytelenek voltak olyan fejlesztésekre fókuszálni, amelyek ellensúlyozhatják az amerikai légi fölényt. Erre az egyik lehetőséget a légvédelmi rakéták jelentik. Napjainkban a legfejlettebb ilyen rendszerük, amit jelentős mértékben alkalmaznak, az Sz–400. Ez komoly problémát okozhatna a NATO számára, aminek az okait alább írjuk le.

Az Sz–400 egyik fő technikai fejlesztését a rendkívül nagy hatótávolságú rakéták jelentik. A rendszer négy különböző típusú rakétát használ a feladatok ellátásra. A legnagyobbak hatótávolsága eléri a 400 kilométert. Ez azért probléma, mivel ezáltal a rendszer veszélyes azokra a nagy értékű NATO-repülőgépekre, amelyek kulcsfontosságúak az atlantiak fölénye számára. Ezen rakéták gyakorlati alkalmazása esetén az olyan nagy értékű NATO-repülőgépek, mint az AWACS (légtérellenőrző) és az elektronikai lefogók egyszerűen nem repülhetnének a front közelébe.

A nagy hatósugarú rakéták mellett a rendszer alkalmaz rövid hatótávolságú rakétákat is, amelyek képesek a cirkálórakéták és az irányított bombák elfogására is.

Az Sz–400-rendszer egy 600 kilométer hatósugarú radart használ a légtér figyelésére, ami egyszerre 300 célpontot képes követni. Az információk alapján ezek a radarok zavarvédettek, ami megnehezíti a semlegesítésüket.

A rendszerrel lehet alkalmazni a Provtivnik-GE radart, ami információk alapján képes érzékelni a lopakodókat. A lopakodó amúgy egy megtévesztő kifejezés, mivel semmilyen repülőgép sem lopakodó minden radartípussal szemben. A lopakodó képesség függ attól, hogy milyen a radar hullámhossza. Az oroszok a lopakodó technológia sikerei hatására elkezdtek különböző hullámhosszú radarokat fejleszteni, amik nagyobb valószínűséggel érzékelik a lopakodó repülőgépeket.

A közelmúltban megjelent egy az Sz–400-nál is újabb orosz légvédelmi rakétarendszer, az Sz–350. Ez kisebb hatótávolságú rakétákkal rendelkezik, mint az Sz–400, és többek között a precíziós fegyverek kivédése a feladata. A közelmúltban kerültek ki az első példányai az orosz haderőhöz.

Az elmúlt évtizedekben az amerikai–orosz fegyverzetkorlátozási szerződések a hadászati (stratégiai) nukleáris fegyverek számát a töredékére csökkentették, méghozzá úgy, hogy a viszonylagos egyensúly fennmaradjon.

A harcászati atomfegyverek esetében viszont a megállapodások jóval lazábbak voltak. Ezen a területen a szerződések nem irányoztak elő konkrét darabszámokat, és az orosz fegyverek száma nem is ismert. Az orosz taktikai atomfegyverekről napjainkban is csak becslések vannak.

Az előbbiek mellett a hidegháború végé óta az orosz haderő egyre inkább úgy látja, hogy a hátrányát atomfegyverek alkalmazásával tudja egyensúlyozni. Emiatt modernizálják az ilyen típusú fegyvereiket. Ez oda vezetett, hogy míg az USA napjainkban már csak néhány száz taktikai atomfegyverrel rendelkezhet, addig az oroszok esetében csak a bevethető fegyverek száma 1800-2000 körül lehet. További több ezer atomtöltet pedig a szétszerelésre várhat. Ez egy NATO-orosz konfliktus esetében meghatározó jelentőségű lehetne.

Az oroszok számára jelentős előnyt adhatna egy NATO elleni háborúban, hogy több nagy létszámú hadgyakorlatot tartanak, mint a NATO. Az orosz haderő éves szinten minimum egyszer tart egy százezres nagyságrendű hadgyakorlatot. Ezzel szemben a NATO hadgyakorlatai meg sem közelítik ezt a nagyságrendet. Ez azért jelentős, mert a tapasztalat és kiképzés szintén jelentős tényező a haditechnika mellett.

Az alábbi grafika a 2013-2018 időszakot hasonlítja össze a NATO és az orosz hadgyakorlatok létszáma alapján.

A rendszeres gyakorlatok mellett Putyin időnként meglepetésszerűen is elrendel gyakorlatokat, hogy ellenőrizze a hadsereg készültségének a szintjét. Idén nyáron Putyin elrendelt egy 155 ezres hadgyakorlatot a délnyugati térségben.

A szovjet eredetű harckocsik már a hidegháború időszakában is könnyebbek voltak, mint a nyugati harckocsik. Ennek van egy olyan előnye, hogy ezáltal több hidat használhattak, és könnyebb volt velük a folyókat leküzdeni. Ez az előny a mostani orosz tankok esetében is megvan. Miközben a NATO legerősebb páncélosainak tömege meghaladja a 60 tonnát, addig az orosz harckocsik tömege 50 tonna alatt van.

Ez azért jelentős probléma, mert a Kelet-Európában lévő hidak a mai napig az orosz tankokhoz vannak méretezve, mivel nem lettek újjáépítve. Emiatt, hogyha egy nyugati páncélos át akar kelni egy lengyel hídon, akkor előtte meg kell vizsgálni a híd teherbírását. Ez jelentős akadályozó tényező a NATO páncélosai számára.

Ugyan lehetséges katonai hidakat építeni, de az szélesebb folyók esetén egy nagyon komoly művelet. Emellett nincs annyi felszerelés, hogy tetszőleges számú hidat lehessen építeni.

Az orosz haderő alkalmaz olyan harckocsit, ami alkalmazható arktikus körülmények között és gyorsan indítható nulla fok alatti hőmérsékleten. Ez a T–80 harckocsi modernizált változata, a T–80BVM. Az alaptípust ugyan még a hidegháború idején fejlesztették ki, de modernizálják számos példányát, és van egy előnye a harckocsik többségéhez képest: gázturbina hajtja.

Egy gázturbinát sokkal könnyebben lehet fagypont alatti hőmérsékleten indítani, mint egy dízelmotort. Egy dízelmotor indítása fél óráig is eltarthat. Ezzel szemben télen egy gázturbinát néhány perc alatt indítani lehet.

Az oroszok jelenleg számos T–80-as harckocsival rendelkeznek, és elsősorban a sarkvidéki és a távol-keleti alakulatok számára modernizálják azokat.

A harckocsik terén nem biztos, hogy az oroszok jobbak, mivel az állományuk jelentős része még a hidegháború idején került legyártásra. De ezt ellensúlyozhatja, hogy a páncéltörő rakéták terén jó fejlesztéseik vannak, és egy rakéta sokkal olcsóbb, mint egy harckocsi.

A modern orosz páncéltörő rakétákra jellemző, hogy nagyobb a hatótávolságuk, mint a nyugati páncéltörő rakétáknak. Míg az amerikai Javelin rakétának 2,5 kilométer a hatótávolsága, addig az orosz Kornet 5,5 kilométerig hatásos, a megnövelt hatótávolságú verziónak pedig ennél is nagyobb az előnye.

Ennek ellenére nem mindenki tartja az orosz rakétákat a legjobbaknak, mivel az elektronikát tekintve nem a legfejlettebbek.

(Olvasónktól)

Előzmények: Régi-új szovjet-orosz fejlesztések a szárazföldi hadviselés terén, kitekintéssel a modern kor háborúinak tapasztalataira

http://www.military-today.com/missiles/s400_triumph.htm
https://www.army-technology.com/projects/s-400-triumph-air-defence-missile-system/
http://www.military-today.com/aircraft/boeing_e3_sentry.htm
http://www.military-today.com/missiles/s350e_vityaz.htm
https://www.globalsecurity.org/military/world/russia/protivnik.htm
https://special-ops.org/is-military-stealth-technology-useless/
https://fas.org/sgp/crs/nuke/R45861.pdf
https://www.globalsecurity.org/wmd/world/russia/tactical.htm
https://www.tandfonline.com/doi/full/10.1080/00963402.2019.1654273
https://www.nti.org/learn/countries/russia/nuclear/
https://jamestown.org/program/moscow-reacts-warily-to-natos-largest-military-exercise-in-25-years/
https://www.atlanticcouncil.org/blogs/natosource/the-nato-russia-exercise-gap-then-now-2017/
https://www.aljazeera.com/news/2020/07/17/putin-orders-huge-snap-military-drills-in-russias-southwest/
https://breakingdefense.com/2020/02/omfv-the-armys-polish-bridge-problem/
https://en.topwar.ru/173055-bronetehnika-dlja-arktiki-osnovnoj-boevoj-tank-t-80bvm-idet-v-vojska.html
http://www.military-today.com/missiles/kornet.htm