A mesterséges intelligencia térhódításával, a rohamos technikai fejlődéssel a közbiztonság is jobb lesz, vagy legalábbis úgy gondolják, hogy ha minden sarkon kamera van, és arcfelismerő rendszereket fejlesztenek, az hosszútávon visszatartó erővel bírhat, ami által csökken a bűnözés. A téma – mivel a jelenünkről beszélünk – nagyjából kimeríthetetlen munícióval bír, mert ahogy az MI sem hibátlan, sőt, kifejezetten aggasztó tendenciáknak is szemtanúi lehetünk, úgy egy arcfelismerő rendszer sem életbiztosítás. Ezt bizonyítja egy január végi történet is, melynek abszurditása legalább annyira erős, mint az, hogy minden sarkon kamera figyelje az embereket.
Zoom
2025. október 12-én egy Budapest XIII. kerületi Tescóban a kamera felvett egy illetőt, aki 8 flakon sampont lopott az áruházból. A bűntettel egy 19 éves tatabányai fiatalt gyanúsítottak meg az arcfelismerő rendszer alapján, ami a hatóságok állítása szerint 90% feletti pontossággal dolgozik, most mégis erősen mellélőtt.
A fiatal fiú édesanyja hozzám is eljuttatott egy levelet, aki leírta, hogy „a napokban a munkahelyemen tartózkodtam, amikor felhívott a szomszéd, hogy bekopogtak hozzánk a rendőrök, és a gyerekem után érdeklődtek, mert minket nem találtak otthon”. Ezt követően szólt a fiának, hogy hívja fel a rendőröket, hogy mit akartak, akik megkérték, hogy menjen be a rendőrségre. A fiú azonnal így tett.
Itt már kész tényekkel várták, hogy ő lopta el a samponokat októberben, de mivel nincs priusza, és a lopás szabálysértési értéken belül volt, majd megússza közmunkával, illetve azt is hozzátették, ha aznap nem ment volna be az őrsre, este ismét kimentek volna hozzájuk.
A fiatalnak azonban sziklaszilárd alibije volt. Már eleve állította, hogy sosem járt ott, azt sem tudta, hogy létezik XIII. kerület, és évek óta nem járt a fővárosban, ám az is eszébe jutott, hogy a kérdéses időpontban, 2025. október 11. és 2025. október 15 között Palermóban töltötte pihenését édesanyjával és testvérével. Ezt e-mailekkel és beszállókártyákkal is alá tudták támasztani, ezt követően pedig a rendőrök el is engedték.
Mint később, a jegyzőkönyvek átadásakor kiderült – miután édesanyja rákérdezett, a fiú úgy került képbe, hogy az áruház feljelentést tett a XIII. kerületi Rendőrkapitányságon, a kapott kamerafelvételeket pedig lefuttatták az ominózus arcfelismerő szoftverrel, majd a rendszer őt dobta ki elkövetőnek, innen pedig fel sem merült már, hogy esetleg ártatlan.
Az eset – noha egy kissé megmosolyogtató – számos kérdést felvet az eljárással, illetőleg az arcfelismerő működésével is.
Először is, ha ennyire „szent tehén” ez a rendszer, és fel sem merül, hogy nem bűnös, mégis hogyan tudta volna bizonyítani ártatlanságát akkor, ha mondjuk éppen nem Palermóban vannak? Illetőleg mi lett volna a forgatókönyv abban az esetben, ha súlyosabb bűntettről beszélünk?
Végül pedig az arcképfelismerő rendszerről, arcképelemzői módszerről. Nyilvánvalóan segítség a hatóságoknak, ugyanakkor csak támogató jellegű, nem nyújt 100%-os eredményt. A technika fejlődésével persze lehet javítani az arányokon, de egyrészt 100% sosem lesz, másképp ettől azért még messzebb vagyunk. Ennélfogva az egyezés pusztán valószínűsíthető, nem bizonyíték erejű az adat.
Az eset kapcsán pedig érdemes általános kérdéseket is feltennünk. Biztosan jó az, ha minden sarkon kamera és arcfelismerő rendszerek ügyelnek a biztonságunkra, illetve ezért a „biztonságért” milyen árat fizetünk majd a jövőben? Jelek sorok írója elkötelezett egy biztonságosabb Magyarország megteremtésében, de az sem mindegy, hogy e célhoz miként jutunk el.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info