Az okleveles forrásokban először 1280-ban említett település a 17. század végéig nem játszott szerepet a magyar történelemben. 1696. november 4-én azonban a fizika törvényeivel megmagyarázhatatlan, transzcendentális esemény színhelye volt a település akkor még kicsiny, fából épült temploma. E napon, a szentmisén Úrfelmutatás után egy bizonyos Eöry Mihály nevű gazda megriadva látta, hogy a templom Mária-ikonjának szeméből könnyek folynak, és az arc vonásai fájdalmat tükröznek. A templom közönsége papjával, Papp Dániellel együtt döbbenten szerzett tudomást a csodás könnyezésről. Másnap már nagy tömeg vonult a templomba, soraikban császári tisztek, ezredlelkészek és vármegyei tisztviselők is voltak. A szomszédos Kálló (1876-ig Szabolcs vármegye székhelye) római katolikus lelkésze egy tiszt haldokló gyermekét emelte a képhez, a gyermek megérintette az ikont és meggyógyult. A boldog anya drágaköves nyakéket helyezett a Mária-kép elé, s ezzel megnyitotta évszázadokra a pócsi Madonnát hálásan tisztelők máig nem fogyatkozó hosszú sorát. A Mária-ikon könnyezése megszakításokkal 1696. november 4-étől december 8-áig tartott. Forrásaink szerint a csoda utolsó napján olyan hideg volt, hogy a kehelyben a víz és a bor is megfagyott, de Mária könnyei ekkor is bőségesen hullottak.

Magáról a csodás képről azt kell tudnunk, hogy azt 1676-ban - II. Rákóczi Ferenc születésének évében - a község görög katolikus parókusának, Papp Dánielnek testvéröccse, Papp István festette. A megrendelő a török rabságból szabadult Csigri László volt, aki hat aranyat fizetett a művésznek a képért, amelyet végül egy tehetős polgár, Hurta László vásárolt meg, és ajándékozott a templomnak. Valószínűleg Csigri kérésére került a kép aljára - a második világháborút követő restaurálás után újra láthatóvá vált - orosz nyelvű felirat: "Én, Isten szolgája állíttattam föl e képet vétkeim bocsánatára". A kegykép félalakban ábrázolja Máriát, bal karján a Kisdeddel, fejük körül glóriával, az arcok közelében görög betűs rövidítéssel ez a szöveg olvasható rajta: Isten anyja - Jézus Krisztus. Mária jobb kezével a Kisjézusra mutat, aki szintén jobbját áldásra emeli, bal kezében pedig háromágú, liliomszerű virágot tart, a nyakában - kissé szokatlanul - keresztet visel.

A csodás könnyezés híre futótűzszerű gyorsasággal terjedt, így 1696. december 8-án Pócsra érkezett a Tisza-vidéki császári csapatok főparancsnoka, gróf Corbelli János, aki megvizsgálta a táblaképet, s a lefolyó könnyeket egy kendővel maga szárította fel. A vizsgálatokat másokkal is elvégeztette 300 ember jelenlétében, akik között a Mária-kultuszt elvető protestáns evangélikusok és reformátusok is voltak. A világi, hatósági eljárást követően Fenessy György egri püspök egyházmegyei vizsgálatot rendelt el. Az 1696. december 26-án megkezdett processzus jegyzőkönyvei 36 katolikus és protestáns felekezetű tanú egyértelmű vallomását tartalmazzák a könnyezés hitelességéről. Corbelli tábornok saját kezűleg írt nyilatkozatot küldött az egri püspöknek, sőt, I. Lipót (1657-1705) királynak beszámolóban jelentette a könnyezés csodáját. A kihallgatások jegyzőkönyveinek eredeti példányait a bécsi Stephanskirche levéltárában helyezték el, ahonnan később a budapesti Egyetemi Könyvtár Hevenesi-gyűjteményébe kerültek át. Fenessy György főpásztor engedélyezte a tanúvallomások jegyzőkönyveinek közzétételét, kijelentve, hogy Pócs görög katolikus temploma Szűz Mária csodás könnyezésének volt a színhelye.

Sajnálatos módon a történtek hatására I. Lipót császár és király felesége, Eleonóra királyné kívánságára úgy rendelkezett az egri püspökhöz írott levelében, hogy a könnyező Mária-képet szállítsák Bécsbe. Fenessy György nehéz szívvel adott utasítást egyik kanonokjának, a kassai plébánosnak, Csáky Imrének, hogy teljesítse az uralkodói parancsot. Csáky 1697 februárjában jelent meg Pócson kíséretével és egy szakasz császári katonával, hogy tudassa a fölindulástól reszkető parókussal I. Lipót rendeletét és a püspöki megbízatást. Az elkeseredett hívek meg akarták akadályozni a Mária-képnek a császárvárosba való elvitelét, és csupán papjuk föllépésére szüntették meg az ellenállást. Végül 1697. március 1-jén 150 katona sortüze mellett levették a Madonnát az ikonosztázról, s a kegykép a hívek zokogása és könnyes tiszteletnyilvánítása közepette hagyta el a község határát. Bécs felé haladtában a nép mindenütt megható ragaszkodással vett tőle búcsút. A pócsi Mária 1697. július 4-én érkezett meg a birodalmi fővárosba, ahol először a mai Theresianum kápolnájában helyezték el, majd több átmeneti őrzési hely után 1697. szeptember 11-én a Stephanskirchében kapott végleges otthont a déli oldalhajó 16.századi márványbaldachinja alatt, s ott található a mai napig. A Szent István-dómban történt végleges elhelyezés napján aratott döntő győzelmet Savoyai Jenő a török fölött Zentánál, megszabadítva ezzel Magyarországot a másfél évszázados török hódoltságtól. I. Lipót 1701-ben Pócsnak adott bullájában maga is említést tesz arról, hogy 1697-ben Európa keresztény népeit a pócsi Mária csodatévő erejébe vetett hit késztette imára, és maguk a bécsiek is ennek tulajdonítják a győzelmet. A kegykép hatalmas vonzerőt gyakorolt az osztrák és a svájci katolikusokra, tiszteletére költeményeket és énekeket is komponáltak, s természetesen Nyugat-Magyarországról is rendszeresen indultak kisebb-nagyobb zarándokcsoportok a Szent István-dómba, a pócsi Madonnához. Mindenképpen figyelemreméltó tény, hogy az I. Lipót parancsára Bécsbe szállított Mária-kép soha többé nem könnyezett, miként egyetlen másolat sem, egy kivételével, miként erről még alább szót ejtünk. A magyar nemzet nem törődött bele abba, hogy egy ilyen felbecsülhetetlen értékű, szakrális kincset elraboltak tőle, így a II. Rákóczi Ferenc által indított szabadságharc (1703-1711) során Rákóczi 100 pontba foglalta össze a nemzetünket ért jogtalanságokat, s az ősi szabadságjogok helyreállítására vonatkozó követelések mellett a 90. pontban ott szerepelt a pócsi Madonna visszaszolgáltatására irányuló igény is. Sajnos mindez a mai napig csupán jámbor óhaj maradt, akárcsak az 1799-ben előkerült, egykoron Attila királyunk tulajdonában álló, nagyszentmiklósi kincsre vonatkozó jogos magyar követelés is...

Máriapócs közössége nem tudott belenyugodni abba, hogy egy önkényes uralkodói intézkedés megfosztotta szeretett és tisztelt kegytárgyától. Már a kegykép Bécsbe szállításakor számos másolat készült róla, Ausztriában és Magyarországon is található belőlük jó néhány(pl. Egerben, illetve Esztergomban, a híres Bakócz-kápolnában). Természetesen Máriapócsra is került a könnyező kép helyére egy másolat, amelynek eredete vitatott. Az egyik verzió szerint a jelenleg is megtekinthető ikon a Kassa melletti Bárcán lévő jezsuita kolostor festőműhelyében készült, és ismeretlen mester munkája. A másik változat értelmében az eredeti kép elvitele után a pócsi görög katolikus parókus a császárhoz intézett beadványában a kép visszaadását kérelmezte. I. Lipót ezt rossz néven véve, az egri püspökhöz küldött leiratában ígéri, hogy a Bécsbe került kegyképről egy másolatot készíttet, s azt a pócsi görög katolikus egyházközségnek adományozza. Az eredeti ikon másolata Telekessy István egri püspök intézkedésére készült el, és ez került végül a helyi templomba.

A viharos idők elmúltával 1715. augusztus 1-jén, miközben Papp Mihály parókus a reggeli istentiszteletet végezte, újabb csoda történt a szabolcsi kis faluban. Molnár János kántor a szertartás ideje alatt döbbenten észlelte, hogy az új Szűzanya-kép is könnyezik. A csoda augusztus 2-án, majd 5-én megismétlődött, több száz szemtanú jelenlétében. A történteket ezúttal is az egri püspök, Erdődy Gábor Antal által felállított egyházi bizottság vizsgálta ki, s megállapította, hogy a templomot Mária csodás könnyei másodszor is megszentelt hellyé tették. Az egyházi hatóság engedélyezte a Mária-kép tiszteletét. Végül 1905. december 3-án, miközben P. Gávris Kelemen bazilita szerzetes atya, a becses kegykép őre zarándokokat vezetett a templomba, észrevette, hogy a Szűzanya arca a szokottnál sötétebb, jobb szeméből könnycsatorna húzódik le az arcon, amely egy könnycseppben végződik. A csoda ezúttal is napokig tartott, december 19-éig folyamatosan ismétlődött, majd átmeneti szünet után december utolsó két napján újra könnyezett a Madonna. A máriapócsi csodás könnyezés tényét ezúttal egy egyházi és világi vegyes bizottság vizsgálta ki, és megállapította a könnyhullás valódiságát. A könnyeket felfogó selyemkendőt a templom falára függesztették, s az ma is ott található az Istenszülő-kép alatt.

Máriapócson már az eső csodatétel után felvetődött egy új templom felépítésének gondolata. 1701-ben - az eredeti kegykép elvitele után, de még a mai könnyezése előtt - Mészáros Mátyás helybéli polgár engedélyt kapott I. Lipót királytól, hogy a Habsburg Birodalom egész területén kegyes adományokat gyűjthessen a templom felépítésére, sőt, maga az uralkodó ajánlotta az illetékes hatóságok és alattvalók figyelmébe, hogy támogassák Mészáros és a pócsi egyházközség nemes törekvését. Ugyanakkor a munkácsi püspöki helynök, Hodermárszky János József Károly hercegtől (a későbbi III. Károlytól) kérte a templom építésének engedélyeztetését és bazilita szerzetesek Máriapócson történő letelepítését, hogy a mind nagyobb lélekszámú zarándoksereget lelkileg elláthassák. Végül a ma is álló barokk stílusú templomot, amely 1731 és 1756 között készült el, Bizánczy Gennadius György munkácsi püspöki vikárius kezdte építtetni, majd Olsavszky Mihály Mánuel folytatta azt, s ő vetette meg a bazilita szerzetesek kolostorépületének alapjait is. A templom két tornyát azonban csak száz esztendővel később, 1856-ban emelték.

Magához a szakrális építményhez is kapcsolódik egy csodás jelenség. A bazilika északi oldalában talált otthonra egy méhcsalád már több mint egy évszázada. A helybéli hagyomány szerint hajdan egy nagykállói polgár, bizonyos Bangó András sokat szenvedett a lábát sújtó köszvény miatt. Mankó nélkül már járni sem tudott. Szomszédjának biztatására aztán egy napon szekérre ült, s elment az ekkor már hírneves búcsújáró helyre, hátha gyógyulást talál ott, mint már oly sokan előtte. Útközben azon töprengett, hogy ha meggyógyulna, mit is adhatna hálából a templomnak. Pócsra érve imádkozni kezdett Szűz Máriához, s érezte, hogy már nem fáj a lába. Megpróbált ráállni, s miután ez sikerült, örömében gyalog indult hazafelé. Ekkor azonban - az emberi gyarlóságra oly jellemző módon - eszébe jutott, hogy ugyan, mit is kezdenének egy zarándokhelyen egy kas méhhel, s addig győzködte magát, míg úgy döntött: jobb lesz, ha a méhek otthon maradnak. Hazaérve mégis első dolga volt megnézni a méheket. Fölöttébb meglepődött, amikor meglátta, hogy azok bizony kirepültek a kasból, s egyenesen Máriapócsnak vették az irányt. Korábban földrengés volt a környéken, s ekkor a templom északi és déli oldalhajójának falán nagy repedés támadt. A méhek - szokatlan módon - az északi oldalon (vagyis amelynek belső felén a csodás Mária-kép található ) lévő repedésbe szálltak be, s azóta is ott élnek anélkül, hogy bármilyen gondozásban részesülnének. Bárki meggyőződhet róla, aki ellátogat Máriapócsra.

1948-ban a máriapócsi kegytemplomot - a nemzetközi cionista körök által a második világháború befejeződése óta permanensen és teljes mértékben igaztalanul vádolt – XII. Piusz (1939-1958) pápa a "Basilica Minor" rangra emelte. A híres zarándokhely kiemelkedő napja volt 1991. augusztus 18., amikor a Magyarországot meglátogató, lengyel származású II. János Pál (1978-2005) pápa - akinek hazájában különösen fontos szerepet kap a katolikus hitéletben a Mária-kultusz - bizánci szertartású szent liturgiát pontifikált magyar nyelven a nevezetes kegykép előtt. A történelmi eseményről a kolostor vendégházában egy hatalmas festmény is tanúskodik.

Minthogy a bazilika épülete az ezredfordulóra meglehetősen rossz állapotba került, szükségessé vált a teljes rekonstrukciója. Végül 2008 augusztusában sikerült egy európai uniós forrásból támogatott pályázatot nyerni a felújítására. A munkálatok idejére a Mária-kegyképet átmenetileg az 1912-ben X. Piusz pápa Cristifideles Graeci kezdetű bullájával alapított hajdúdorogi püspökség székvárosában helyezték el 2009 februárja és augusztusa között. (Miként az ismert, a dorogi püspökség alapítása ellen a románok oly módon tiltakoztak, hogy 1914. február 23-án pokolgépes merényletet hajtottak végre az egyházmegye ideiglenesen Debrecenben működő székháza ellen). A bazilika ez év szeptember 11-ei újraavatása óta a könnyező Mária-kép újra méltó környezetben fogadhatja a hívő zarándokok-seregletet. Máriapócs a történelmi Magyarország egyik legfontosabb kegyhelye. (A csonka országon belül pedig a legismertebb, s első számú búcsújáró helynek számít.) S méltán vált azzá. Ateista nézőpontból persze kétségbe lehet vonni a Mária-kép könnyezésének hitelességét - miként teszik is ezt mindenféle, teljesen valószerűtlen, s még csak nem is racionális érvekkel Krisztus torinói leple estében -, ám Máriapócsot illetően hangsúlyoznunk kell, hogy történelmi léptékkel mérve az itteni csodatételek korántsem a régmúltban történtek, mely korokból a fennmaradt forrásanyag sok esetben hiányos és az adatok olykor egymásnak ellentmondóak, hanem a Mária-könnyezések mind az egyházi, mind a világi hatóságok által igen alaposan dokumentáltak, és - miként arról fentebb szó esett - ezen intézmények igen alapos, minden körülményre kiterjedő vizsgálatot folytattak, mielőtt engedélyezték a Mária-kép tiszteletét. Az igazán fontos, lényegi kérdés amúgy is az, hogy miért éppen ebben a piciny szabolcsi falucskában történt a csoda, s nem másutt. A válaszadás azonban ebben az esetben már csak transzcendentális módon közelíthető meg, racionális válasz nincs, nem is lehet e kérdésre...

Lipusz Zsolt - Kuruc.info

Ui. A szerző ez úton is szeretne köszönetet mondani - szülőként és közéleti szereplőként egyaránt - a nyíregyházi görög katolikus általános iskola tanárainak és dolgozóinak, mert az utóbbi húsz év gyalázatos, destruktív és sátáni neoliberális "oktatáspolitikájának" ellenére olyan szellemi-lelki közeget biztosítanak intézményükben gyermekeink neveléséhez, egészséges testi-lelki személyiségfejlődéséhez, amely párját ritkítóan elenyésző a mai magyarországi közoktatási rendszerben. A néhai SZDSZ-nek az iskolai kirándulások megszüntetésére, likvidálására irányuló kártékony, antipedagógiai törekvései ellenére ebben az egyházi iskolában ezeket a rendkívül fontos programokat rendszeresen megtartják, s a tanulókat olyan kiemelt fontosságú, szent helyeinkkel ismertetik meg, mint például Máriapócs. Mindezekért a legnagyobb elismerés illeti a görög katolikus iskola pedagógusait. Fogadják hálás köszönetünket. (L. ZS.)