A hvg.hu portálon tegnap késő délután jelent meg Dobszay János rövid írása, amelynek utolsó mondatából faragtam a fenti címet. Úgy vélem, Dobszay szövegére mindenképpen reagálni kell, mert érvelése hamis, félrevezeti a témában nem járatos olvasót, s példátlan módon feljelentésre buzdítja a híveket.
 |
Dobszay a szombatra tervezett „Horthy-emlékmise” kapcsán leplezetlenül arra kéri a katolikus hívőket, tegyenek panaszt az illetékes megyéspüspöknél a mise miatt, mert a belvárosi templom plébánosa „kifejezett pápai tilalmat sért”.
Gondolom, szorgos „katolikusok” azóta már meg is keresték az illetékes megyéspüspököt, Erdő Péter bíborost, mert a plébánia honlapján, az „eseménynaptár” cím alatti táblázatból törölték a szombati, 10 órára tervezett misét. Ettől függetlenül érdemes foglalkozni Dobszay szövegével, mert jó illusztrálja, milyen aljasságra képes a zsidó sajtó.
Dobszay első állítása az, hogy a katolikus liturgia „emlékmisét” nem ismer. Nézzük meg cáfolatul a hivatalos katolikus hírportál, a Magyar Kurír adatbázisát. Véletlenszerűen kimásoltam néhány hír fejlécét – mind-mind emlékmise. „Emlékmise” kérdésében mégiscsak a katolikus hírportál a mérvadó, nem Dobszay gettólapja.
 |
 |
 |
 |
 |
Időzzünk el egy kicsit a legutolsó képen olvasható emlékmisénél, amelyet Ferenc József megkoronázásának 150. évfordulója alkalmából mutatott be Márfy Gyula veszprémi érsek. Idézek a Magyar Kurír 2017. június 11-én megjelent tudósításából:
A szentmise záró áldása előtt Habsburg György és Soltész Miklós mondtak ünnepi beszédet. Habsburg György kiemelte, hogy a százötven évvel ezelőtti koronázási ünnepség megpecsételte a kiegyezést az osztrákok és a magyarok közt. Hozzátette: korábban a Habsburgok és a magyarok közt nem volt mindig felhőtlen a viszony, ám a kiegyezés sikeres volt, melyről példát vehetne a mai Európa: jó volna ma is egy európai kiegyezés.
Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár ünnepi beszédében Ferenc József szerepéről szólva arra emlékeztette a megjelenteket, hogy 1903-ban, a XIII. Leó halála után összehívott pápaválasztó konklávén a formálisan az uralkodó nevében eljáró krakkói érsek, Jan Puzyna bíboros vétót jelentett be, így lett pápa X. Piusz, akit aztán szentté avattak.
Ferenc Józsefben számtalan uralkodói erény volt. Ezek közül az államtitkár kiemelte a bátorságot a hibák beismerésére és a képességet az önmérsékletre. Hozzátette: sok mai politikus példát vehetne róla, hogy hibáikat, tévedéseiket felismerve, azokat be tudják ismerni.
Érdekes, ez ellen az emlékmise ellen senki sem tiltakozott, sem az aradi vértanúk utódai, sem a börtönre ítéltek és egyéb meghurcoltak leszármazottai. Ráadásul nemcsak egy Habsburg beszélt a mise végén, hanem a kormány egyik tagja is. Ezzel tavaly nem volt baj, most azonban riadalom tört ki a pesti gettóban, mert a házelnök egyik helyettese és egy volt kormányfő is beszédet mondott volna a szombati mise végén.
Dobszay Jánosnak azonban nemcsak a gettóban ismeretlen „emlékmise” szóval van baja, hanem azt is állítja, hogy kifejezett pápai tilalmat sért a belvárosi plébános, Osztie Zoltán, ezért a megyéspüspöknél panaszt lehet tenni. Írásának utolsó mondata feljelentésre buzdít: „Akinek füle van a hallásra, hallja meg!”
Nézzük meg Dobszay János érvelését. Dobszay ezt írja:
A templomban tartott politikai demonstráció engedélyezésével a Nagyboldogasszony-templom plébánosa egy kifejezett pápai tilalmat sért: „Nem szabad összekapcsolni a szentmise végzését politikai vagy világi eseményekkel” (Szent II. János Pál pápa Redemptionis Sacramentum című enciklikájának 78. paragrafusa). Ugyanezen dokumentum szerint „Minden katolikus hívőnek, legyen pap, diákonus vagy laikus, megvan a joga panaszt emelni liturgikus visszaélés miatt a megyéspüspöknél...”
Nézzük meg, pontosan mi olvasható az említett enciklikában, amely az interneten is bárki számára elérhető. Idézem a 78. pontot:
Nem szabad összekapcsolni a szentmise végzését politikai vagy világi eseményekkel, vagy olyan körülményekkel, melyek nincsenek teljes összhangban a katolikus egyház Tanítóhivatalával. Továbbá, hogy az Eucharisztia el ne veszítse eredeti jelentését, egészen kerülni kell a csupán pompa kedvéért, illetve más, esetleg teljesen profán szertartások stílusában végzett misézést.
Kérdés, mi köze van ennek a pápai „tilalomnak” a szombatra tervezett emlékmiséhez. Senki sem állíthatja, hogy szombaton politikai eseményt terveznek a belvárosi templomba, hiszen a mise keretében „szeretettel és tisztelettel” emlékeznek Horthy Miklósra és menyére (ahogy mondani szokás, az ő „lelki üdvükért” mutatják be a misét), majd szokás szerint a mise végén emlékező beszédek hangzanak el. Akárhogyan is vélekedjünk Horthyról és menyéről, ez nem politikai rendezvény, ezért a Dobszay által idézett pápai „tilalom” erre nem érvényes. Ha ugyanis érvényes lenne, nem lehetne Ferenc Józsefre és feleségére, az aradi vértanúkra, az ’56-os áldozatokra sem emlékezni a templomokban.
Dobszay végül idézi az enciklikából a katolikus hívek panaszhoz való jogát, ami egészen meghökkentő, mert a szövegkörnyezetből kiemeli és átértelmezi az idézett, csonka mondatot. Nézzük meg tehát, milyen szövegkörnyezetben szerepel a Dobszay által gondosan körülmetélt mondat.
Az enciklika nyolcadik fejezete foglalkozik azzal a kérdéssel, mi a teendő a liturgikus visszaélésékkel. A 172. pont foglalkozik az oltáriszentséggel történő legsúlyosabb visszaélésekkel. A további pontok sem tartalmaznak olyasmit, ami témánkba vág, kizárólag az oltáriszentséggel kapcsolatos visszaélések, bűncselekmények kerülnek szóba. Amiről Dobszay beszél, arról egy árva szó sincs. Idézem csonkítatlanul azt a részt, amelyben a Dobszay idézte „panaszjog” is szerepel:
6. Jelentések a liturgia területén elkövetett visszaélésekről
183. A maga lehetőségeihez mérten mindenki egész különlegesen figyeljen arra, hogy az Eucharisztia legszentebb szentségét megőrizze a tiszteletlenség és eltévelyedés minden formájától, és minden visszaélést hiánytalanul javítsanak. Ez a legfontosabb feladata mindenkinek és minden egyes hívőnek, és mindenki köteles bármi kivételezés nélkül ezt megtenni.
184. Minden katolikus hívőnek, legyen pap, diákonus vagy laikus, megvan a joga panaszt emelni liturgikus visszaélés miatt a megyéspüspöknél vagy a vele egyenrangú illetékes ordináriusnál, vagy a római Pápa primátusa alapján az Apostoli Szentszéknél. Mindazonáltal jó, ha a jelentést vagy a panaszt, amennyiben lehetséges, először a megyéspüspökhöz nyújtják be. Mindez mindig az igazság és a szeretet szellemében történjék.
Világos, hogy itt az oltáriszentséggel (más néven: az eucharisztiával) kapcsolatos visszaélésekről van szó (például az oltáriszentség eldobása, áldozat tiltott, tehát nem fölszentelt pap által való bemutatása stb.). Dobszay János tehát hiába buzdítja feljelentésre a katolikus híveket, mert tisztességes katolikus ember tudja, hogy a gettó nem jó tanácsadó. Egyrészt azért, mert katolikus ügyekben nem tűrünk tőlük kioktatást, másrészt pedig azért, mert köztudottan más a gettóbeli fül és a gettóbeli hallás.
Függetlenül attól, ki hogyan vélekedik Horthy Miklósról (én nem vagyok rajongója, de ez magánügy), megengedhetetlen, hogy ilyen-olyan politikai erők, valamint zsidó érdek- és fajvédők aljas eszközökkel, a hazudozástól sem visszariadva, nyomást gyakoroljanak bármelyik egyház papjaira és híveire.
B. - Kuruc.info
