A történet közismert. A Markus Söder vezette keresztényszocialista bajor kormány arról döntött, hogy a tartományban működő állami hivatalokban kötelező kifüggeszteni a keresztet. Várható volt, hogy a liberális állam hívei tiltakozni fognak, az azonban talán meglepetést okozott, hogy éppen München bíboros-érseke, Reinhard Marx bírálta a kormány döntését. Ennek kapcsán nem árt emlékeztetni egy másik keresztügyre. Néhány hónappal ezelőtt egy muszlim hitű bevándorlót állítottak bíróság elé Bajorországban, s a bíró első intézkedése az volt, hogy a hosszú évek óta a tárgyalóterem falán lógó keresztet levetette. Marx bíboros-érsek tudomásom szerint akkor csöndben maradt.
 |
Kezdjük egy újszövetségi idézettel. Szent Pál írja a korintusi híveknek címzett első levelében:
Mert a zsidók csodajeleket kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, mi azonban a keresztre feszített Krisztust hirdetjük, ami ugyan a zsidóknak botrány, a pogányoknak pedig oktalanság; maguknak a meghívottaknak azonban, zsidóknak és görögöknek egyaránt, Isten ereje és Isten bölcsessége. Isten oktalansága ugyanis bölcsebb az embereknél, és Isten gyöngesége erősebb az embereknél.
(1 Kor 1,22-25)
Szent Pál világosan fogalmaz a keresztről, amely minden „meghívottnak” (függetlenül attól, milyen népnek a tagja) ugyanazt hirdeti. A kereszt üzenete tehát egyetemes, és senkit sem rekeszt ki.
Mindezt azért fontos elöljáróban tisztázni, mert München-Freising bíboros-érseke azt nyilatkozta, hogy a bajor kormánynak a bírált döntés meghozatala előtt vitát kellett volna folytatnia az egyházakkal, különböző társadalmi csoportokkal, így a nem keresztény emberekkel is. Marx bíboros-érsek szerint beszélni kellett volna arról, hogy „mit jelent nekünk annak az embernek az üzenete, akit a kereszten látunk”, s ebbe a vitába mindenkit be kellett volna vonni, keresztényeket, muzulmánokat, zsidókat és vallástalanokat egyaránt. A főpap azt is hangsúlyozta, hogy aki csak kulturális jelképnek tekinti a keresztet, az nem értette meg a lényeget.
Érdemes elgondolkodni Marx bíboros-érsek valós érveket nélkülöző szavain. A bajor kormány a döntést azzal indokolta, hogy a cél „Bajorország történelmi és kulturális jellegének” erősítése, hiszen „a kereszt a keresztény-nyugati kulturális önazonosság alapvető jelképe”. Úgy gondolom, a döntés indoklása pontos és félreérthetetlen. A kormány éppen a nem keresztények számára üzente azt, hogy akiknek a kereszt nem vallási jelkép, azok is azonosulni tudnak vele, mint a keresztény kulturális önazonosság jelképével. Európát ugyanis a görög-római örökség mellett alapvetően a kereszténység formálta, s ha elveszti ezt a kulturális identitást (ami a mai liberalizmus alapvető célkitűzése), akkor létezhet ugyan ideig-óráig Európai Uniónak nevezett politikai-gazdasági közösség, de a fundamentum romlásával, az alapvető értékek pusztulásával ez az Európa már csak szellemtelen, sivár földrész lesz, s az újkori népvándorlás áldozatává válik.
Érdekes, hogy Reinhard Marx bíboros egyik elődje az érseki székben az a Joseph Ratzinger volt, aki később XVI. Benedek pápa néven az Egyház feje lett. Az emeritus pápa több nyilatkozatában is kritizálta a németországi katolicizmust, nem árt, ha ezeket a szövegeket most felidézzük.
XVI. Benedeket pápává választása után sokszor és sokan bírálták, a legtöbb támadás érdekes módon éppen szülőhazájából érte. Ezzel kapcsolatban ezt mondta:
Ténykérdés, hogy a németországi katolikusok körében van egy igen tekintélyes réteg, amely úgymond csak arra vár, hogy belerúghasson a pápába. Ez hozzátartozik korunk katolicizmusának képéhez.
(XVI. Benedek: A világ világossága. Peter Seewald beszélgetései a pápával. Bp., 2010, 142. o.)
2016-ban Peter Seewald német újságíró a már lemondott pápával újabb beszélgetéssorozatot készített, amely magyarul is megjelent. Az emeritus pápának Seewald feltette az alábbi kérdést:
Az újkorban talán egyetlen pápa sincs, akivel épp a szülőföldjén bántak volna olyan rosszul, mint Önnel. Mennyire érintette meg?
(XVI. Benedek: Utolsó beszélgetések Peter Seewalddal. Bp., 2016, 247. o.)
Az emeritus pápa érdekes választ adott. Sérelmeit nem tárta a világ elé, inkább arról beszélt, mennyire félreértették annak idején két jeles elődjét, IX. Piuszt és XV. Benedeket. Újabb kérdésre, amely a németországi katolikus vezetőség evangelizációs elkötelezettségének hiányáról faggatta, az emeritus pápa ezt válaszolta:
Németországban üzleties és jól megfizetett katolicizmusunk van, sok alkalmazott katolikussal, akik azután vállalkozói szemlélettel állnak szemben az Egyházzal. Számukra az Egyház csak munkaadó, akikhez kritikusan viszonyulnak. Nem a hit dinamikájából jönnek, hanem ilyen pozícióból. A németországi egyház nagy veszedelme, hogy annyi fizetett munkatársa van, és ezáltal lelketlen bürokrácia hatalmasodik el benne. /…/ Ez a helyzet, a pénztől való függés, a pénz mindig kevés, és az ebből fakadó elkeseredés, és a német értelmiségben tapasztalható káröröm elszomorít.
(I. m. 248-249. o.)
Köztudott, hogy Németországban egyre többen hagyják el a katolikus egyházat. Ennek egyik oka, hogy az egyházi adót úgy tették kötelezővé, hogy aki nem fizeti, automatikusan kiközösítés alá esik. Természetesen az üzleties német egyház fenntartásához kell az állam által behajtott egyházi adó, ez azonban azt a reakciót váltja ki, hogy a hívek száma folyamatosan csökken. Az emeritus pápa ezen a téren is kritizálta a Reinhard Marx bíboros által vezetett németországi katolikus egyházat:
Nem az kérdéses, hogy egyáltalán legyen egyházi adó. Hanem azok automatikus kiközösítése, akik nem fizetik, véleményem szerint nem tartható.
(I. m. 247.)
Amikor 2011 őszén XVI. Benedek pápa Németországba látogatott, a program zárásaként nagy beszédet mondott Freiburgban. A pápa föltette a kérdést: nem erősebb-e a német egyház struktúráiban és szervezeteiben, mint hitében? A pápa a világtól való elszakadást sürgette, egészen pontosan a hatalomtól, a mammontól való elszakadást, ami nem jelenti az emberektől, a társadalmi és politikai elkötelezettségtől való visszavonulást. A német püspöki kar találva érezte magát, a pápai figyelmeztetés heves reakciókat szült. A beszéd visszhangjára így emlékezett az emeritus pápa 2016-ban:
Természetesen tudtam, hogy az üzleties katolicizmus erői nem értenek egyet azzal, amit mondtam, de szavaim elindították a gondolkodást, az Egyház csendes erőit megmozgatták és bátorították. Az egészen természetes, hogy az ilyen meggondolások különféle visszhangokat váltanak ki. Lényeges a gondolkodás és a készség az igazi megújulásra.
(I. m. 249. o.)
Nem véletlen, hogy amikor XVI. Benedek bejelentette lemondását, Reinhard Marx müncheni bíboros-érsek finoman törlesztett. Az üzleties egyház németországi főképviselője azt nyilatkozta, hogy a vatikáni udvartartás túl pompás. Évekkel később az emeritus pápa így reagált a vádra:
Egyáltalán nem. Nem. Mindig egyszerűen éltünk, már származásomnál fogva is. Ahogy mondani szokták, hufschlagi vagyok, már csak ezért sem élhetek udvari stílusban. Hogy a bíborost mi indította erre a megjegyzésre, nem tudom.
(I. m. 218. o.)
Reinhard Marx bíboros köztudottan Ferenc pápa tanácsadó testületének tagja, tehát befolyásos bíboros. Éppen ezért idézte a média oly nagy súllyal Marx szavait a bajor kormány döntésével kapcsolatban. Pedig a német püspökök közül sem ért mindenki egyet Marx bíborossal. Regensburg püspöke például megvédte a bajor kormányfőt, egyetértett a tartományi kormány döntésével.
Kereszt-ügyben korábban XVI. Benedek pápa is kifejtette a véleményét. Európa számos országában tiltották már ki közterületről a keresztet az állam világnézeti semlegességére való bárgyú hivatkozással. Ez a következménye annak, amikor a liberalizmus nevű eszmerendszer agresszív valláspótlékká válik, s mindent fanatikusan üldözőbe vesz, ami céljait akadályozza. A kereszténység a fő célpont, elsősorban a katolikus egyház. Miért? Mert például az Egyház védi a család intézményét, tévelygésnek és a természeti törvényt sértőnek minősíti a homoszexuálisok ún. „házasságát”, objektív rendetlenségnek magát a homoszexualitást, elítéli a gender-elméletet, és még folytathatnánk a sort. A kereszt pedig éppen annak a tradíciónak, annak a kulturális identitásnak a szimbóluma, amelyet korunk liberalizmusa tűzzel-vassal el akar pusztítani. Ennyiben a kereszt nemcsak a hívő embernek fontos üzenet, hanem mindazoknak is, akik az abnormalitás tobzódása idején ragaszkodnak Európa és szűkebb hazájuk tradícióihoz, keresztény gyökerekből táplálkozó értékrendjéhez.
XVI. Benedek pápának 2010-ben feltették a kérdést: meg lehet-e érteni azt, aki ki akarja tiltani közterületről a keresztet? A pápa válasza a mostani bajor helyzetre is érvényes:
Ennek kapcsán először azt kell megkérdeznünk: Miért kell kitiltania? Ha a kereszt olyan kijelentést hordozna magában, amely a többiek számára nem érthető és elfogadhatatlan, akkor már el lehetne gondolkodni erről. Azonban a kereszt azt a jelentést hordozza, hogy maga az Isten is szenvedő, hogy szenvedés által szeret minket. Ez olyan kijelentés, amely nem támad senki ellen. Ez az egyik szempont.
Másrészt természetesen létezik a kulturális identitás is, amelyre országaink épülnek. Egy olyan identitás, amely pozitívan alakítja országainkat, és belülről tartja meg őket – és amely még mindig a társadalom pozitív értékeit és alapformáját hozza létre, az önzés korlátok közé lesz szorítva általa, és lehetővé válik az emberiesség kultúrája. Azt mondanám, hogy a társadalom ilyen kulturális önkifejeződése, amelyből az adott társadalom pozitívan él, senkit sem sérthet, aki nem osztja ezt a meggyőződést, és éppen ezért nem is lehet kitiltani.
(XVI. Benedek: A világ világossága. Peter Seewald beszélgetései a pápával. Bp., 2010, 69-70. o.)
Reinhard Marx müncheni bíboros-érsek másként vélekedik, mint az emeritus pápa. Szerinte a bajor kormány döntése „megosztottságot és nyugtalanságot okozott”, de hogy miért, azt nem fejtette ki. Pedig az ok eléggé világos: a németországi felmérések azt mutatják, hogy a megkérdezettek többsége nem ért egyet azzal, hogy keresztet függesszenek ki a közhivatalokban. Az üzleties német egyháznak pedig elsősorban arra kell figyelnie, mit gondolnak hívei, különben még jobban összezsugorodik a német katolikus egyház, s csökken a bevétel. Az egyik oldalon tehát Reinhard Marx bíboros-érsek áll, a másik oldalon az emeritus pápa. Mindketten németek, s az utóbbi képviseli a normalitást. Érdemes megnézni a két arcot, mert az arc is sok mindent elárul.
 |
Végezetül még egy idézet az emeritus pápától, aki már sok-sok évvel ezelőtt fölhívta a figyelmet az „új vallás”-ként emlegetett liberális diktatúra veszélyére:
Új türelmetlenség van terjedőben, ez teljesen nyilvánvaló. Megvannak a gondolkodás bevett mércéi, amelyeket mindenkire alkalmazni kell. Ezeket az úgynevezett negatív toleranciában hirdetik meg. Például amikor azt mondják, hogy a negatív tolerancia okán nem lehet kihelyezni a keresztet a falra a középületekben. Alapjaiban véve a tolerancia felszámolását éljük meg, hiszen arról van szó, hogy a vallás, a keresztény hit többé nem nyerhet látható kifejezést.
Megszakítom az idézetet, mert egy fontos szempontot kell közbevetnem, megelőlegezve XVI. Benedek gondolatmenetének folytatását is. A mostani keresztvitában Reinhard Marx bíboros-érsek ravaszul viselkedett. Nem azt mondta, hogy a keresztet el kell távolítani a középületekből. Ő csupán azt hangsúlyozta, hogy társadalmi vitát kellett volna folytatni a döntés előtt, vagyis engedni kellett volna a liberális elvárásnak. Marx tehát a negatív tolerancia híveihez áll közel, akikkel szerinte párbeszédet kell folytatni. S most olvassuk tovább XVI. Benedek gondolatmenetét:
Valós fenyegetés, hogy a tolerancia nevében felszámolják a toleranciát. Az a veszély, hogy az értelem – az úgynevezett nyugati értelem – azt állítja, hogy már tényleg megismerte a helyeset, s azáltal igényt formál a totalitásra, ami azonban szabadságellenes. Azt hiszem, ezt a veszélyt nyomatékosan nevén kell neveznünk. Senkit sem kényszeríthetünk arra, hogy keresztény legyen. De ugyanígy senkit sem lehet arra kényszeríteni, hogy az „új vallást” úgy élje meg, mint ami egyedül meghatározó és az egész emberiséget kötelezi.
(XVI. Benedek: A világ világossága. Peter Seewald beszélgetései a pápával. Bp., 2010, 67-68. o.)
Az emeritus pápa által említett „új vallás” korunk liberalizmusa. Ez előtt az „új vallás” előtt hajolt meg a német katolikus püspöki konferencia elnöke, Reinhard Marx bíboros-érsek. Mint láttuk, XVI. Benedek világos gondolatmenetben fejtette ki álláspontját. A müncheni bíboros-érsektől egyetlen valós érvet sem olvastunk, csak kenetteljes hablatyolást. Az „új vallás” hívei ugyanis nem szoktak érvelni, mert egyrészt lenézik az „új vallás” ellenfeleit, másrészt pedig nincsenek komoly érveik. Úgy gondolom, Marxnak lenne mit tanulnia a nemrég 91. születésnapját ünneplő emeritus pápától.
B.
