Ennek fényében jött ki az ausztrál központú Institute for Economics & Peace és a hozzá tartozó Vision of Humanity Global Peace Index (Globális Békeindex) elnevezésű összesítése, mely minden évben rangsorolja az államokat – meglepő módon – béke és biztonság szempontjából. Mindezt különböző, összesen 23 mutató alapján teszik, így például mérvadó a militarizáltság foka (fegyveres szolgálatok létszáma, katonai kiadások stb.), a politikai instabilitás mértéke, külső és belső konfliktusok száma és időtartama, bűnözés, terrorizmus mértéke különböző mutatók alapján, 100 000 főre jutó emberölések száma stb.

A 2008-ban alapított globális agytröszt(ök) felmérése Nyugat-Szaharán és Surinamen kívül a világ összes országára kiterjed, különböző színekkel jelölték az egyes eredményeket. A rangsor fordított abban az értelemben, hogy minél kevesebb pontot ér el egy ország, annál jobb a helyezése. Az idei első három helyezett félreeső(bb) helyeken található európai országok lettek, nevezetesen Izland, Dánia és Írország, őket követi Új-Zéland, majd Ausztria. Magyarország Bhután mögött a 18. helyet kapta meg, amely egyáltalán nem rossz, de azért vannak olyan "érdekességek", amelyek alapján joggal vagyunk távolságtartók a hasonló kutatások alapján készült ranglistáktól.

Beszédes például, hogy a faji ellentétektől sújtott Egyesült Államok a 131. helyet kapta, amely egyértelműen a harmadik világ országait tömörítő liga középmezőnye, de fájó látni az egy hellyel előtte tanyázó, a négerek által tönkrevert, egykor szebb napokat látott Dél-Afrikát is. Ugyanakkor a mutatók közül több is erősen kapcsolódik az egyes államok lélekszámához, feltételezem, így lehet például az, hogy Ecuador például a 97., pedig több politikai gyilkosság is történt ott a közelmúltban.

Természetesen a globális lista azért is csalóka, mert az időzített bombaként funkcionáló sajátosságokat sem veszi figyelembe. Ez Magyarország esetében különösen fontos, hiszen a látszólagos „béke szigetén” viharfelhők gyülekeznek gazdasági, társadalmi és etnikai téren egyaránt. Persze nem várjuk el egy globális szervezettől, hogy ilyen mértékben legyenek tisztában a kőkemény magyar valósággal, meg ez a számítási módszer ezt nem is teszi lehetővé (cserébe akkor egyik globális szervezet se szóljon bele a belügyeinkbe, de ez már más megint másik lapra tartozik), az viszont már egyenesen röhejes, hogy a NER ezt a rangsort is a saját önigazolására volt képes felhasználni.

Sok szót nem érdemel a Mandineren erről megjelent cikk, pár ellentmondásra viszont érdemes azért felhívni a figyelmet.

Egyrészt amit már fentebb – meg egy csomó másik alkalommal is – megfogalmaztam, a Békeindex nem dolgozza – nem dolgozhatja fel a háttérben húzódó problémákat, amely tipikusan egybevág a NER azon propagandájával, miszerint a szőnyeg alá söpörve a problémákat azok nem is léteznek, nem láthatók. Habár, ha a Globális Békeindex teljes képet nem is adhat, a bűnözés kategóriába azért sok minden belefér, akár még az egyre szaporodó, cigányok által elkövetett bűncselekmények is – persze az etnikai hovatartozás feltüntetése nélkül. Ha ezt vesszük alapul, akkor érthető, miért estünk vissza a 14. helyről, megjegyzem, ebben sincs következetesség, hiszen 2021-ben a 15., 2020-ban viszont már a 24. helyen álltunk.

Egyébként a NER-cikk írója a wikipédiás adatokat vette alapul, én pedig az eredeti (mármint a Vision of Humanity) honlapon találhatókat, de az enciklopédia forrásanyagából kiderül, hogy valójában ők is az Institute for Economics & Peace tanulmányaiból dolgoztak, szóval van kavarodás rendesen, sőt, még azzal kapcsolatban is ellentmondásosak a szövegek, hogy egyáltalán mikor indult a méricskélés.

A Mandiner szerint 2009-ben a 27. helyen álltunk (a honlap szerint meg a 18. helyen), mert „a megbukó Gyurcsány-kormány alatt kicsúszott a közrend, cigánygyilkosságok és randalírozó szélsőjobb jellemezték az országot". Furcsa, hogy csak ezeket említi, mintha a szélsőjobb csak úgy unalmában „randalírozott” volna, a kiváltó okokról egyáltalán nem értekezik – persze, hogy nem, hiszen akkor bele kellene menni abba is, hogy 14 év után ugyanezen a fronton miért messze rosszabb a helyzet, mint akkor.

Magyarul a „narancsköd” szerint a balosok alatt „randalírozott a szélsőjobb”, de azóta „hála a nemzeti-keresztény-konzervatív Fidesznek”, már „minden rendben van” és remek úton haladunk a földi Paradicsom felé, ahol se baloldal, se szélsőjobb, csak a végeláthatatlan polgári boldogság. A mindenkori centrum pimasz képzelgései.

Amúgy a szerző felhozza a negatív példákat is, így például Svédországot, amely nyilván a korlátlan bevándorlás okozta káosz miatt esett vissza egy amúgy még így sem rossz helyre, ebben nincs is vita, csakhogy a szintén „nyugati áfiumként” emlegetett Ausztria például ott van az 5. helyen, szóval sehogy sem akar összeállni ez az erőltetett narratíva.

"Álomország" hazugsága helyett azonban vannak aggasztó adatok is szerte a glóbuszról. Nyilván senki számára nem újdonság, hogy a sorozatosan kiújuló háborúk nem tesznek jót a békének, és ebben még friss kutatás lévén a palesztin-zsidó háború benne sincs rendesen. A globális konfliktusokban elhunytak száma 96%-kal nőtt, 79 országban pedig nőtt a konfliktusok szintje (köztük például Dél-Afrikában, ezért bizony megérte elvenni a fehérektől az országot).

A tanulmány megállapítja azt is, hogy a konfliktusok egyre inkább nemzetközivé válnak, ami sajnos azokat a hangokat erősíti, miszerint egy újabb világháború áll az emberiség küszöbén. Ukrajnában pedig a 20 és 24 év közötti fiatal férfiak 65%-a elhagyta a hazáját vagy meghalt a háborúban. Ez katasztrofális számadat, szemléljük akárhonnan a dolgot.

Globális szinten tehát nem sok jóra számíthatunk a jövőben – legalábbis a tanulmány szerint, de a Fidesz hazai propagandájának sem szabad bedőlni hazánk állapotát illetően. Főleg annak tükrében, hogy mi lettünk Izrael első számú csatlósa...

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info