Jórészt ők tüntettek, írtak a magyar népet és Magyarországot lejárató petíciót a francia elnöknek a Csete Ferenc csákvári fiatalembert halálra lincselő zámolyi cigányok „kálváriája” ellen. Jórészt ők demonstráltak a székesfehérvári Rádió utcai romasoron a környezetüket kirívó cselekedeteikkel zaklató cigányok védelmében is.

Kiemelt helyen kell még említenünk a tragikomédiába torkolló Mortimer-ügyet, amikor is közismert személyek a budapesti Moszkva téren szónokoltak az „újjáéledt magyar fasizmus” egyre veszedelmesebb megnyilvánulásai ellen. Mint emlékezetes, egy Mortimer becenevű fiatalember az autóbuszon karddal súlyosan megsebesített egy nálánál két esztendővel fiatalabb cigánygyereket. Néhány nap múlva a pestiesen Kalefnek mondott Moszkva térre, a „magyar bűntett” színhelyére közel félezer „antifasiszta jogvédő” verődött egybe és gyújtó hangú szónoklatokat hallgatva tiltakozott a rasszista magyarok újabb gaztette ellen.

Ám, akárcsak a „kálváriás” zámolyi cigányok esetének, a Mortimer-ügynek is pikáns, az életvitelszerű magyargyűlöletet szítók pónemjére (arcára) visszacsapó végkifejlete lett, mert kiderült, hogy a karddal hadakozó ifjú vitéz is cigány. Hab a tortán, hogy a „magyar fasizmus” áldozatává nemesült, karddal megvágott cigánygyerek kicsit később, 2007 karácsonya táján bűnbanda tagjaként viperával támadt rá egy budapesti férfira, majd a rendőrség súlyos testi sértés és csoportos garázdaság gyanújával előállította.

A különös cigányvédelem egyik legfrissebb példája Groó Dianának a legutóbbi, a 41. Magyar Filmszemlén vetített és díjakkal jutalmazott Vespa című alkotása, a 2009-ben készült, 85 perces „magyar filmdráma”. A színész-filmrendező Córesz, Ősfény-Urlicht, Csoda Krakkóban és számos más, zsidó témájú film után legutóbb, a szegény, üldözött cigányok védelmének szándékával, ám véleményünk szerint Magyarország- és a magyarság lejáratására alkalmas filmet forgatott. Groó Diána Vespa című filmjére, pontosabban annak magyarellenes hangulatkeltésre alkalmas kitételeire érdekes módon a magyarországi zsidó médiumoknak a hazai zsidóság bizonyos köreiben dívó nyílt keresztényellenesség miatt nemrégiben látványosan hátat fordított Szilágyi Iván Péter újságíró hívta föl világhálós naplójában a figyelmünket:

„A film művészi eszközökkel kíván küzdeni a cigánygyűlölet ellen, miközben tele van a többségi társadalommal szembeni sértettséggel és durva, hangulatkeltő általánosítással. Magyarellenes - mondhatnánk leegyszerűsítve” - állapítja meg elöljáróban Szilágyi Iván Péter, majd a recenziót így folytatja: „Orsós Lalika (Groó Diana Vespa című filmjének főszereplője – H. J.) Beregháton, egy cigánytelepen éldegél, kártyázik és néha tanul. Anyja egyedül neveli, a pótapa-jelöltet pedig képtelen befogadni. A kettejük közötti feszültséget leszámítva a rendező idilli képet rajzol a nyomorban vigadó cigány közösségről. Beregháton mindenki cigány és mindenki boldog. Egyfajta roma Eldorádót láthatunk a falu végén. Lalinak egyedül nem cigány tanárával van baja, aki rendszeresen szívatja az iskolában és még az óráról is kiküldi. Ok nélkül, persze. Annyi különbséggel, hogy a cigány szülők itt nem jönnek be megverni, megalázni a gaz pedagógust. Véletlenül ez a stáció kimaradt...” - összegezi Groó Diana legújabb filmjének emelkedett cselekményét.

„A Vespa sértő és általánosító a többségi társadalommal szemben. Magyarán, mindenkit lefasisztáz és ellenségnek tekint, aki nem cigány. A helyzet pedig korántsem ilyen egyszerű. A Vespa még toleranciafilmnek is kevés, Magyarországot viszont kifejezetten negatív színben tünteti fel. Itt jegyezném meg, hogy külföldön is vetítik, egyfajta anti-országimázsként. A párbeszéd és a megértés helyett a két közösség szembeállítására épül. Árokmélyítő és néhol émelyítő anti-eposz. Jófej cigányok vs. gonosz, aljas és bűnöző magyarok küzdenek egymással. Hamis kép, kirekesztő liberalizmus. Magyar filmben járatják le Magyarországot. Nonszensz, de sajnos megtörténhet. Már nem is csodálkozunk.” - írja blogjában Szilágyi Iván Péter.

A francia-hebraisztika szakon végzett, filmjeiben szinte kizárólag zsidó témákhoz nyúló, s ezért számtalan belterjes díjjal és kitüntetéssel elkényeztetett Groó Diana figyelmét készséggel ráirányítanánk a valódi, az igazi kirekesztésre, fajvédelemre és idegengyűlöletre: Az izraeli és a zsidó állam által a nemzetközi joggal és törvénykezéssel ellentétben 1967 óta megszállt területeken élő palesztinai arabok sorsára.

Groó Diana művésznő gyakori és szívesen látott vendég az izraeli városokban rendezendő filmfesztiválokon, ezért egy-egy ilyen szentföldi kiruccanása idején, akár félórás utazással könnyűszerrel átrándulhat, például a Jeruzsálemhez csatolt Su'áfát, vagy a Betlehem melletti Dehejse nevű palesztinai menekülttáborokba, ahol megkérdezheti az öregebb lakókat, hogy miért, hogyan, honnan és kiknek „jóvoltából” kerültek oda, ahol élnek. Groó művésznő és alkotótársai az általunk ajánlott helyeken nem egy, hanem nagyon sok olyan Orsós Lalikát találna, akiket történetesen Mahmúdnak, Nászifnak, Jászinnak vagy Muhámmádnak hívnak. Igazi, életszagú, a valódi rasszizmus és idegengyűlölet kipellengérezésére alkalmas filmtémákra lelne.

„A zsidóság – életem része; a származásom miatt, és mert izgat ez a kultúra”, nyilatkozta nemrégiben Groó Diana. Nagyon helyes, csak így tovább. A magyarokat pedig, ha egyáltalán kérhetünk ilyesmit, hagyja békén.

Hering József – Kuruc.info

Kapcsolódó cikk, amelyben – többek között – igazoljuk, hogy 170 millióval(!) támogattuk ezt a fércművet, idézünk egyéb, szintén igen negatív kritikákból és nemzetközi összehasonlítással igazoljuk, hogy Groó mindig is csapnivaló, a kutyát nem érdeklő filmeket csinált: Pocsék zsidó filmes: "a magyarok halomra lövik a cigánygyerekeket"