Jászberény, 1933. február 19., 19:10 (MTI)

Imrédy Béla pénzügyminiszter, aki a kora reggeli órákban autón érkezett a fővárosból, ünnepélyes fogadtatásban részesült. Imrédy Béla pénzügyminiszter részt vett az ünnepi nagymisén, majd a városházára ment, amely előtt ekkor már nagy tömeg gyűlt egybe a miniszterelnök és kísérete fogadására. Gömbös Gyula miniszterelnököt, aki 10 óra tájban érkezett autón, nagy lelkesedéssel és szeretettel fogadta a város közönsége. A miniszterelnök rövid időt töltött a városházán Fridvalszky Ferenc polgármesternél, majd a Lehel Szállóba ment, ahol 1/2 11 órakor kezdődött a népgyűlés. A szálló nagytermét zsúfolásig megtöltötte a hallgatóság. Az érdeklődők nagy része kiszorult. Ezért megafonokat szereltek fel, amelyek a szálló előtti téren összegyűlt több ezer főnyi hallgatóságnak közvetítették a teremben elhangzó beszédeket.

Viharos lelkesedés fogadta Gömbös Gyula miniszterelnököt és Imrédy Béla pénzügyminisztert, amikor a terembe léptek, s a kíséretükben levő politikusokkal elfoglalták helyüket az emelvényen. A gyűlést dr. Koncsik Béla közjegyző, helybeli pártelnök nyitotta meg. Kegyeletes szavakkal emlékezett meg a város volt nagynevű elődjéről, gróf Apponyi Albertről, majd hangsúlyozta, hogy a város komoly és higgadt polgársága egyhangú lelkesedéssel Imrédy Béla pénzügyminiszter mögé sorakozott, s őt kérte fel a kerület jelöltjéül.

Nagy éljenzés közben állt fel helyéről Imrédy Béla pénzügyminiszter, s megtartotta programbeszámolóját, amelynek során többek között ezeket mondotta:

– Amikor az a megtiszteltetés ért, hogy erről a helyről szólhatok Jászberény magyar népéhez, úgy érzem, méltóbb bevezetést nem adhatok szavaimnak, mintha a kegyelet, csodálat s a fejet hajtó tisztelet hangján emlékezem meg arról a férfiúról, aki e város népének bizalmából hosszú évtizedeken át fejtette ki államférfiúi alkotómunkáját a magyar országgyűlésben. Apponyi Albert gróf távozása pótolhatatlan, sokáig ki nem tölthető űrt hagy a magyar közéletben. Nagy volt ő, nemcsak mint szónok, mint törvényhozó, mint államférfiú, aki nemzetközi téren képviselte a magyar ügyet, tiszteletet szerezve megtépázott nemzetének, de nagy volt, mint ember is, mert a legszebb emberi tulajdonságok ékesítették. Legyen áldott az ő szelleme, s legyen az ő szelleme a magyar éjszakának az a legszebb, legtündöklőbb csillaga, amely vezérfáklyaként világít a jobb jövő felé.

Imrédy Béla pénzügyminiszternek gróf Apponyi Albertről szóló szavait megilletődve, állva hallgatta végig a nagygyűlés közönsége. A pénzügyminiszter ezután a következőképp folytatta beszédét:

– Ha valaki végig akarna tekinteni a magyar közélet feladatainak során, s ki akarná fejteni mindazokat a teendőket, amelyek a kormányzat elé tárulnak, órákig beszélhetne, s alig tehetne egyebet puszta felsorolásnál. Éppen ezért én programbeszédem során, mely meggyőződésem szerint politikai hitvallásszámba megy, csak a legfontosabb és a legidőszerűbb feladatokat emelem ki, hogy átfogó képet adjak az ország helyzetéről, a megoldásra váró kérdésekről, s azokról az eszközökről, amelyek segítségével a feladatot megoldani kívánjuk.

– A politika történelmi, erkölcsi, szociális és gazdasági adottságokon épül fel, történelmi, erkölcsi, szociális és gazdasági célkitűzésekkel dolgozik. Ezek a célkitűzések oly szétágazók, egymással szemben néha szinte ellentétesek, hogy a logika erejével egységes világszemléletbe kell összefoglalnia annak, aki igazi kormányzati politikát kíván követni.

– Ez azonban nem lehet rideg munka, hanem át kell itatva lennie a nép iránti igazi szeretettől, s helyes politikai érzéknek kell vezetnie, ami leginkább az egyensúly érzékéhez hasonlítható. Ez az érzék segít hozzá ahhoz, hogy helyesen válogassunk a feladatok és célok között, hogy felismerjük azokat a feladatokat, amelyeknek megoldása időszerűbb és sürgetőbb. Gyakori hiba nálunk, hogy sokszor másodlagos célokat állítanak előtérbe, amelyeknek megvalósítása sokkal több hátránnyal jár, mintha egyelőre félretesszük őket.