A nagy és boldog ünnep a felszabadult Felvidék birtokbavétele pénteken érkezik el legszebb pillanatához. Pénteken, amikor a legfőbb Hadúr, a Kormányzó fehér lován bevonul daliás honvédőink élén Rákóczi városába. Zúgnak majd az ősi város harangjai s a kassai dóm kriptájából bizonnyal felérez a Nagyságos Fejedelem. Pihenése húsz keserves esztendő szenvedései után újra nyugodt lehet, hiszen csak szörnyű rossz álom volt, hogy Szent Koronánknak, ez a büszke, drága gyöngye. Felvidékünknek kulturális központja az ősi Kassa valaha is – Kosice volt.

A pénteki nagy magyar ünnepen, ott, Kassán, egybe dobban minden magyar szíve. A megnagyobbodott keresztény Magyarország büszke, boldog örömmel öleli magához ezt a sokat szenvedett várost, az egész felszabadult Felvidéket, amely a rabság keservesen hosszú két évtizede alatt nemcsak, hogy megőrizte magyarságát, hanem még fejlesztette is, erősítette nemzeti öntudatát. A megpróbáltatások magyarjai a felvidékiek, akik valóban megmérettek és súlyosnak találtattak.

Hosszú az út Trianontól a fellobogózott Kassáig, az ujjongó Felvidékig. Tegnap még remegő reménység s ma, íme, már boldog valóság, amiért húsz éven át imádkoztunk, amiben mindig hittünk: elérkezett a revízió nagy napja, mienk újra a Felvidék egy része, egymillió testvérünket öleli keblére az örök Hungária. Kassán és Ungvárott, Munkácson Komáromban, Beregszászon és minden kis felszabadult községben büszkén, szabadon leng a magyar trikolór s a túláradó öröm e drága és boldog napjaiban a „középhatalommá” nőtt ország tíz és félmillió magyarja énekli a Himnuszt és imádkozza hívő bittel a Magyar Hiszekegyet. Mert nincs egyetlen igaz magyar sem, aki ne tudná, ne érezné, hogy még csak az első lépénél tartunk. Álmodjuk, akarjuk a „még szebb álom” megvalósulását. Akarjuk és dolgozunk érte.

És a kassai ünnep külön ünnepe, hogy azon részt vesz a magyarság nagy magyar barátja, a revízió első külföldi harcosa, lord Rothermere. Ott lesz és látni fogja azt a mámoros örömet, amellyel kezet fog egymással a csonkaország népe és a felszabadult Felvidék. Látni fogja, mennyire egy ez a nemzet a hazaszeretetben, a közös célokban s látni fogja, milyen hódoló tisztelettel és szívbéli szeretettel csüng ez a nemzet Magyarország kormányzóján, aki két évtizeddel ezelőtt a szörnyű romlás idején elindult Szegedről s visszarántotta a sír szélére tántorgó nemzetet. Mert mindaz, amit elértünk, mindaz, amit ma ünnepelünk, nem következhetett volna be, ha nem Horthy Miklós veszi kezébe, erős kezébe az ország kormányzását. Az ő bölcsessége, ereje, hité hozta el Magyarországnak a mai boldog napokat.

A kassai nagy ünnep után a munka nagy napjai jönnek. Mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy ez a nemzet megizmosodott erejével, lelkes öntudattal, fegyelmezett akarattal és határozott célkitűzésekkel menetel az elhivatott egyetlen vezér, a kormányzó után.

Rothermere lord ünneplése

Budapest, nov. 10. MTI. A képviselőház csütörtökön délelőtt csak pár perces ülést tartott. Az emeleti diplomata páholyban megjelent lord Rothermere kíséretével. Tasnádi Nagy András meleg üdvözlő szavai nyomán a képviselők felállva hosszasan és lelkesen ünnepelték a lordot.

Budapest, nov. 10. MTI. A Magyar Revíziós Liga és a Magyar Frontharcos Szövetség csütörtökön déli 1 órakor az ereklyés országzászló előtt nagy ünnepséget rendezett lord Rothermere itt tartózkodása alkalmából. Ott volt a Revíziós Liga vezetősége, élén Herczeg Ferenccel, a Frontharcos Szövetség vezetősége Takách-Tolvay gróffal és az ereklyés országzászló bizottság elnöksége élén Urmánczy Nándorral. Kivonultak a hatalmas térre a frontharcosok díszszázadai, a leventék, az iskolai ifjúság és a gyárak, vállalatok munkásai, amelyeknek 20 ezres tömegével együtt a tömeg százezer főre emelkedett. Amikor lord Rothermere megjelent kísérőivel, a tömeg óriási éljenzésbe és ünneplésbe kezdett, lobogtatva tábláikat, amelyeken ez állt: „Lord Rothermere”, majd „Mindent vissza, mindent vissza!”

Herczeg Ferenc nyitotta meg az ünnepséget lord Rothermere-t üdvözlő beszédével. Soha el nem múló hálával köszöntötte a nemes, nagy és bátor lordot, aki elsőnek emelte fel szavát a magyar elnyomatás ellen. A magyar nemzet mint egy ember áll most itt, – mondotta – hogy általam tolmácsolja soha el nem múló háláját és üdvözletét a nemes lordnak, Magyarország nagy barátjának.

A beszédet sokszor szakította meg a lelkes éljenzés, majd a frontharcosok elnöke, Takách-Tolvay gróf lépett az emelvényre. Hangoztatta beszédében, hogy 18 évvel ezelőtt nem annyira a döntés fájt nekünk, mint az, hogy mindenki elfordult tőlünk. Amikor egyedül maradtunk, akkor jött egy bátor és nemes férfiú, aki egész életét a nemes célok és a szegények szolgálatában élte le, lord Rothermere és 1927-ben lapjában nyíltan kiállott a világ elé és önzetlenül foglalt állást a magyar igazág mellett.

A tömeg lelkesen éltette lord Rothermere-t, aki beszédet intézett a tömeghez angol nyelven. A magyar nép – úgymond – éveken át várt erre a napra. Húsz év óta tűrt és szenvedett. Ez a húsz év valóban a szenvedések ideje volt. A kormányzó úr Őfőméltósága, miniszterelnök és társai bölcs politikájának köszönhető, hogy az északi területeket visszakapták és a magyar nép ismét bizalommal tekinthet a jövő elé. A magyar ég soká borús volt, de most kiderül és Magyarország ismét visszanyeri helyét a napon.