Bevezetés
1490-ben - máig nem tisztázott körülmények között - meghalt Mátyás király. A halálát követő néhány évtized Magyarország történelmének leginkább kiélezett időszaka volt. Egyrészről a déli határon állt a Török Birodalom, ami éppen a XVI. században ért hatalma csúcspontjára, másfelől a nyugati határon, ügyes házassági politika eredményeként, kialakult a hatalmasra duzzasztott osztrák-spanyol Habsburg-birodalom, melyet a francia-török-angol-velencei-milánói-pápai koalíció kívánt ellensúlyozni.
Az közismert, hogy ezekben a vészterhes évtizedekben a magyarországi előkelők korruptsága és hataloméhsége mennyire csökkentette az ország gazdasági és védelmi képességét. Az viszont mindig kimaradt a történelemkönyvekből, hogy egy bizonyos Szerencsés Imre (Slomó ben Efrájim) milyen szerepet játszott Magyarország lefelé taszításában.
Ki is volt ő, és mit tett 1492 és 1526 között?
Származása
 |
Az ibériai keresztény királyságoknak 1492-re sikerült spanyolhont felszabadítani a több évszázadnyi mór uralom alól. A felszabadítás után számos zsidót és muszlimot száműztek, mert a tapasztalat azt mutatta, hogy még ha ki is keresztelkednek, akkor is megbízhatatlanok maradnak. Az elűzött zsidók között volt Slomó ben Efrájim is, aki családjával meg sem állt Magyarországig. Budán, a Zsidó utcában telepedett le, ott élt zsidó feleségével és két fiával. Időközben felvette a magyar Etil (Attila) nevet.
Kényszerű kikeresztelkedése
A nős és két gyermekes Slomó ben Efrajim viszonyt kezdett egy keresztény nővel, márpedig ezt az akkori törvények mint főbenjáró bűnt büntették. Amikor elfogták, és máglyahalál fenyegette, közeli ismerőséhez, üzletfeléhez és pártfogójához, az akkoriban nádorrá választott Perényi Imréhez fordult azzal, hogy ki akar térni. Perényi elvállalta a keresztapaságot, Slomó ben Efrajim pedig megmenekülése okán felvette a Szerencsés (latinul: Fortunatus), valamint a nádor kérésére az Imre nevet. Megkeresztelését Szalkai László püspök és későbbi esztergomi érsek végezte.
Zsidó feleségét és fiait a budai gettóban hagyta, de ellátásukról gondoskodott. Azután a Szent György-téren vásárolt magának szép házat, ahová keresztény feleségével beköltözött. Ebből a házasságból született egy félzsidó fia.
Akárcsak más, kényszerből kikeresztelkedett zsidók, Szerencsés Imre sem szakította meg a kapcsolatot a zsidósággal: bizalmas feljegyzéseit továbbra is héberül vezette, és a szombatot is megtartotta. Befolyására jellemző, hogy amikor a budai zsidókat azzal vádolták - más források szerint rágalmazták -, hogy megöltek egy keresztény gyermeket, Szerencsés - a feljegyzésben Snéor néven szerepel - kijárta a királyi udvarnál, hogy a vádlót - vagy rágalmazót - adják át neki. Ő azután továbbadta a zsidóknak, akik megfojtották. Más esetekben előfordult, hogy kegyelmet szerzett halálra ítélt zsidók számára. Éppen ezért a rabbik kihirdették, hogy senki se merje Szerencsést hitehagyottnak nevezni.
Politikai kapcsolatai és alkincstartói tisztsége
A keresztapa nádoron keresztül a gazdag Szerencsés Imre közelebbi kapcsolatba jutott a magyarországi zsidóság kiváló pártfogójával, Bakócz Tamás bíboros érsekkel, aki számos egyházi javadalom hozamát, valamint a velencei köztársaság tekintélyes éves pénzügyi támogatását élvezte. Ő hozta össze zsidó pártfogoltját a későbbi esztergomi érsekkel, Szalkai Lászlóval. Szalkai püspök mint királyi kancellár és kincstárnok 1520 körül beajánlotta zsidó barátját II. Lajos királynak és Mária királynénak alkincstárnoki tisztségre.
Szerencsés legelőször a királyt és királynét kötelezte le részben uzsorakölcsönnel, részben más szívességekkel. A főleg a világi élvezeteknek élő király annyira a befolyása alá került, hogy Szerencsés kinevezése után azonnal felszabadította a zsidókat a zsidó kalap, a vörös köpeny és a sárga folt viselése alól. Mindeközben Szerencsés a királyi kincstár jövedelmének rendszeres és módszeres elsikkasztására rendezkedett be.
A baljós 1521. év
Ez az év két szempontból is jelentős fordulatot hozott Magyarország életében. Egyrészről Szerencsés tanácsára a király hamis pénzt veretett, melynek értéke csak a fele volt névleges értékének. A pénzrontás következtében az adók mérhetetlenül megemelkedtek, az emberek pedig elszegényedtek.
Másfelől a törökök ostrom alá vették Nándorfehérvárt. A főurak ennek ellenére Budán vigadoztak Szerencsés Imre palotájában, és egy korabeli feljegyzés szerint nem akadt közöttük, aki a nándorfehérvári védők lőszervásárlásához szükséges pénzt kifizette volna. A törökök végül elfoglalták a déli végvárat, és állandó nyílt sebet vágtak Magyarország testébe.
Látszatfogsága
A Szapolyai-párti köznemesek azzal vádolták Szerencsést, hogy hanyagságból és rosszakaratból a felmentéshez szükséges pénzt és fegyvereket későn indította útnak. Szerencsés egyik legfőbb ellensége, Werbőczy István királyi személynök az 1524. szeptemberi pesti országgyűlésen heves szavakkal rontott rá. Az 1525. május 7-én tartott budai országgyűlésen a pénzromlásért a nemesség Szerencsést tette felelőssé, és a királyi jövedelmek hűtlen kezelésével vádolta meg. A nemesi küldöttség azt kérte II. Lajos királytól, hogy öt nap alatt távolítsa el udvarából a Fuggereket, a németeket, a lutheránusokat, és hogy a császár és a velencei köztársaság követei szintén mielőbb hagyják el az országot. További követelés volt, hogy Szerencsés Imre máglyán bűnhődjék, valamint hogy a köznemesség által választott ülnökök ismét kerüljenek a királyi tanácsba.
A király vonakodott, de végül engedett, és Szerencsés Imrét a budai Csonkatoronyba záratta. Mivel Szerencsésnek befolyásos főúri támogatói és lekötelezettjei voltak, az országgyűlés szétoszlása után, alig néhány hétnyi raboskodás után, királynéi parancsra szabadon bocsátották.
Fittyet hányva a robbanásveszélyes helyzetre, szabadulásának örömére, a budai várban lévő házában Szerencsés nagy lakomát rendezett az egész udvari párt tagjaival együtt. Az országgyűlésről még haza nem indult, felháborodott nemesek kíséretükkel, valamint a budai néppel karöltve, megrohanták és elfoglalták a házát, ahonnan Szerencsés csak úgy tudott megmenekülni, hogy hátul egy kötélen leereszkedett. Az ostromlók az elsikkasztott aranykészlet egy részét széthordták, és három napig a többi budai zsidót is megsarcolták. Csak Szapolyai György csapatai mentették meg a zsidók életét.
Újra a csúcson
 II. Lajos |
Valódi énjének visszatérése
A gazdasági anarchia tovább fokozódott, a nép sorsa még nyomorúságosabbra fordult, miközben a zsidó aIkincstárnok összeharácsolt tőkéje sokszorozódott. A gazdaságpolitikai csődben az 1526. évi rákosi országgyűlés már Szerencsést kéri fel a pénzügyi helyzet tisztázására. Szerencsés a saját sikkasztásairól, csalásairól akként tereli el a figyelmet, hogy támadásba megy át, és az országgyűlés előtt leleplezi a többi országnagy sikkasztásait, garázdálkodásait.
A katasztrofális mohácsi vereséget azonban már nem érte meg, mert még az előtt néhány nappal meghalt. Haldoklása előtt visszatért a zsidó hitre, mint ahogy addig is csak látszatkeresztény volt: letette a Szerencsés Imre, és újra felvette a Snéor Zálmón nevet. A zsidók annyira méltányolták Szerencsés ragaszkodását hittestvéreihez, hogy a fiait az ő nevén hívták a tóra elé.
Szerencsés-Snéor tevékenysége hozzájárult ahhoz, hogy a mohácsi csata után tíz héttel az országgyűlés Székesfehérváron törvényt alkosson a zsidóknak az országból való kiűzéséről. Azonban kollaboráns most is akadt, ezúttal Szapolyai János király személyében, aki a törvényt nem erősítette meg.
Az Ön teendője
Annak behozatala a köztudatba, hogy ez az alak hogyan járult hozzá Magyarország lejtmenetéhez és pusztulásához, egyedül az Ön feladata. A családtagok, barátok, ismerősök tájékoztatását senki más nem fogja Ön helyett elvégezni.
Különös figyelmet kell fordítania gyermekeire. Abban ugyanis biztos lehet, hogy a kormányzati indoktrinációs központokban – melyeket megtévesztő módon, állami vagy önkormányzati iskoláknak neveznek – egy percet sem fognak szentelni Szerencsés Imre (Slomó ben Efrájim; Snéor Zálmon) tevékenységének. Vagy talán mégis, mondjuk az éjjel-nappal folyó holokauszt-megemlékezések mellett? Na persze… Esetleg irodalomórán majd felelevenítik, hogy 1843-ban Jókai Mór A zsidó fiú címmel drámát, 1918-ban Móricz Zsigmond Fortunatus címmel színművet írt róla? Hát hogyne… Ez utóbbi mű volt az oka, hogy Móricz Zsigmond kiesett az 1918-19-es megmondóemberek kegyéből, akik felháborodva tiltakoztak az „antiszemita fércmű” ellen.
Éppen ezért szülőként el kellene gondolkodnia azon, hogy a kormányzati befolyásolás és átnevelés megakadályozása érdekében, ideje lenne gyermekeit az ún. otthontanulásra (homeschooling) átállítania. Ha nem tudja, hogy ez mit jelent, elérkezett az ideje, hogy utánanézzen.
Elvégre kié is a gyermek: a kormányzaté vagy az Öné?
(Hidra)
Források:
