Mintha azonban az előbb említett "ukránpárti", a globális pénzügyi elit által irányított politikai körök kissé megijedtek volna, kétségbeesett kapkodásba kezdtek, Biden, Macron elnök és Starmer miniszterelnök megbízóiknak a parancsára akár a nukleáris világháborút is megkockáztatva engedélyezték Ukrajna számára, hogy az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország és Nagy-Britannia által küldött nagy hatótávolságú rakétákat bevessék Oroszország ellen. Ha Donald Trump be akarja tartani az ígéretét, nehéz dolga lesz tehát, hiszen kijelenthetjük, talán minden korábbihoz képest a legveszélyesebb fázisába lépett a konfliktus. Mindannyiunk, az egész kontinens és a világ valamennyi népének az érdeke, hogy vége legyen a szomszédunkban zajló véres háborúnak, és így megszűnjön végre az atomháború kitörésének a lehetősége.

De mit is kellene tartalmaznia ennek a békerendezésnek? Természetesen ezt sajnos nem innen Magyarországról fogjuk eldönteni, ennek ellenére véleményem szerint erről a fontos kérdésről mindenképpen szót kell ejtenünk.

Minden háború, nemzetközi konfliktus lezárásának az igazság talaján kellene állnia, nem utolsó sorban azért is, mert ez a feltétele annak, hogy az utána előálló béke tartós legyen. Mi, magyarok sajnos Trianon óta nagyon jól tudjuk, mit jelent az igazságtalan békerendezés, az első világháborút lezáró versailles-i rendszer és a mögötte álló erők voltak azok, amelyek megágyaztak az újabb világégésnek. A rendezés alapjának ideális esetben az objektíven meghatározott igazságnak kell tehát lennie, vagy lehetőség szerint ezt kell megközelítenie.

Keresztény, nemzeti értékrendünkből, világnézetünkből, vagyis az egyetemes igazság képviseletéből adódóan meg kell állapítanunk, az igazság nyilvánvalóan az erkölcsből és a nemzeti eszméből eredeztethető. Az emberiség legnagyobb és legfontosabb létező közössége a nemzet (melynek ugyancsak nagyon fontos alapsejtje a család), így az igazság megvalósulásának fokmérője az, hogy az adott béke-, illetve határrendezés mennyire felel meg az érintett honképes és talajgyökeres népek, nemzetek erkölcsi-szellemi és anyagi fejődésének, jólétének. Mennyire tudják azok megélni keresztény vallási, népi-nemzeti identitásukat, megőrizni és gyarapítani kultúrájukat, biztosítani anyagi megélhetésüket, jólétüket.

Honképes az a nép, amely képes saját hazát létrehozni, vagy megszervezni saját autonóm igazgatását, talajgyökeres az a nép, amely képes hazáját vagy autonóm igazgatását megtartani, illetve múltjával, áldozatvállalásával, kultúrájával, lelki-szellemi szálaival kötődik szülőföldjéhez. Ez a két feltétel az orosz és az ukrán népekre (mint testvérnépekre) egyaránt jellemző. Az erkölcsi-szellemi-anyagi jólét és a fejlődés biztosítása azonban csakis úgy történhet meg, ha az adott nép, nemzet saját maga veszi a kezébe sorsát, jövőjét. Ha a nép önmaga dönti el, melyik ország területén kíván élni, melyik nemzettel vállal sorközösséget. Az igazság a nemzetközi politika viszonylatában tehát nem más, mint a népek önrendelkezésének joga. (Az első világháború után az antanthatalmak politikusai ugyan szlogenként gyakorta hangoztatták ezt a kifejezést, de valójában teljesen megcsúfolták azt.)

Természetesen a honképes és talajgyökeres népek, nemzetek erkölcsi-szellemi-anyagi jóléte az elérendő cél, ehhez kellene közelítenie nem csupán a népi önrendelkezési jog szellemében megkötött békéknek, világpolitikai folyamatoknak, nemzetközi egyezményeknek, hanem valamennyi nép, nemzet politikai-társadalmi rendszereinek is. E rendszerek pedig akkor valósulnának meg, ha a keresztény erkölcs, a nemzeti eszme és a társadalmi igazságosság világnézete alkotná eszmei alapjukat. Ezek az eszmei fundamentumok azonban sajnos egyáltalán nem jellemzik az amerikai gyökerű globalista, tőkés körök által rángatott Zelenszkij-féle rendszert és általában az európai civilizáció kormányait, de több szempontból távol állnak – persze nem olyan mértékben, mint Zelenszkij rezsimjétől – a Putyin elnök által megtestesített hatalomtól is.

De vizsgáljuk csak meg, mely tényezők játszottak szerepet a háború kialakulásában! 2014-ben az Oroszországgal viszonylag jó viszonyt ápoló Janukovics elnök hatalmát megdöntötték a globalista, tőkés csoportok által finanszírozott tüntetők, nem sokkal később pedig Donyeck és Luhanszk megye orosz anyanyelvű lakossága felkelést bontakoztatott ki annak érdekében, hogy éljen önrendelkezési jogával, és ennek megfelelően a szóban forgó megyék kikiáltották függetlenségüket. Nem elhanyagolható tény, hogy a mai Ukrajna keleti és déli területein több mint 8 millió orosz, és számos oroszajkú lakos él, akik természetesen tudatában vannak, hogy szülőföldjük, és a mai Ukrajna területének legnagyobb része évszázadokon át (az első világháború után előállt zűrzavaros helyzetben néhány évig fennálló Nyugat-Ukrán Népköztársaság, az Ukrán Népköztársaság, illetve a későbbi szovjet időket nem számítva) Oroszország része volt, emiatt is azonosságot, sorsközösséget vállalnak az orosz nemzettel. Oroszország aztán támogatásáról biztosította az említett szakadár népköztársaságokat, és bevonult a többségében ugyancsak oroszok által lakott, stratégiai fontosságú Krím félszigetre. Az orosz hatóságok által nem sokkal később megtartott népszavazáson a helyi népesség elsöprő többsége nem meglepő módon jóváhagyta a félsziget Oroszországhoz történő csatlakozását, Krím orosz többségű lakossága is élt tehát önrendelkezési jogával. Donyeck és Luhanszk lakossága ugyancsak népszavazás keretében mondta ki függetlenségét. 2014 és 2015 folyamán több európai ország bevonásával megkötötték a minszki megállapodásokat, amelyek többek között lefektették, hogy Ukrajna nem csatlakozik a NATO-hoz, területére a NATO nem szállíthat fegyvereket, Donyeck és Luhanszk megyék ugyan továbbra is Ukrajna részei maradnak, azonban ezeket különleges autonóm státuszban kell részesíteni, és területükön választást kell tartani. Az akkori és a mostani ukrán politikai hatalom ebből semmit nem valósított meg, sőt a globális tőkés körök által bábfiguraként kezelt európai államok kormányai fegyvereket küldtek Ukrajnának, jelentősen veszélyeztetve Oroszország biztonságát. Ugyanakkor a végtelenségig korrupt ukrán politikumot, hadsereget ismerve azon sem lepődhetünk meg, hogy ezek közül a fegyverek közül több a feketepiacon át a világ különböző pontjaira, nem egy esetben terrorszervezetekhez vándorolt. Az ukrán kormányzat aljasságát, korruptságát az is mutatja, hogy a védelmi minisztérium súlyos csalásokat, sikkasztásokat követett el fegyvergyártó és hadfelszerelést gyártó cégekkel együttműködésben. A saját zsebük megtömése érdekében óriási anyagi károkat okoztak az ukrán államnak ezek a gazember politikusok, tisztviselők, vállalati vezetők, oligarchák.

Donbasz orosz népének egyértelmű akaratnyilvánításán nem lepődhetünk meg. Az ukrán politikai vezetés az ukrán állam fennállásának 33 esztendeje alatt, és még inkább Janukovics megbuktatása után, lábbal tiporta a nemzetiségi jogokat. Gondolhatunk a közelmúltban a Moszkvai Patriarchátushoz köthető ortodox egyház betiltására, az orosz nyelv betiltására a médiában, az orosz kultúra felszámolására tett kísérletekre, a nemzetiségi nyelvek használatának korlátozására az oktatásban, ellehetetlenítésére a közigazgatásban és a szórványban élők körében, a nemzeti szimbólumok használatának tiltására, a munkácsi várban lévő turulszobor eltávolítására, nem utolsó sorban pedig a nemzetiségi autonómiatörekvések elfojtására. Fel kell idéznünk, hogy 1991-ben népszavazás döntött arról, hogy a Szovjetuniótól szakadjon el és jöjjön létre a független Ukrajna – ez ugyebár megvalósult –, viszont ezzel párhuzamosan Kárpátalja lakosságának túlnyomó többsége ugyanezen népszavazás keretében igent mondott arra a kérdésre is, hogy Kárpátalja autonóm státusszal rendelkezzen, és Kárpátalján belül Beregszász központtal jöjjön létre egy autonóm magyar nemzetiségi körzet. Kárpátalja és a magyarság autonómiájáról mind a mai napig szó sem lehet, és nem mellesleg a tájegységen eredetileg a többségi lakosságot képező ruszin nép a hivatalos ukrán statisztikák szerint még csak nem is létezik, őket nemes egyszerűséggel ukránokként tartják nyilván. Tetézi továbbá az Ukrajna területén élő nemzetiségek gyötrelmes helyzetét a kontinens szerte egyedülálló megélhetési válság, a rendkívül alacsony fizetések. A korrupció által áthatott, a globális nagytőkét kiszolgáló politikai elit nem tud anyagi biztonságot nyújtani sem az ukrán, sem pedig a többi nép számára. Ukrajna népei részére tehát egyáltalán nincs biztosítva sem erkölcsi, sem szellemi, sem anyagi megélhetésük, fejlődésük lehetősége.

A zsidó származású Zelenszkij globalista és soviniszta kormánya tehát ugyanezt a népeket elnyomó politikát viszi tovább, még határozottabb mértékben, mint az elődei. S bár az ukrán hadsereg kötelékében harcolnak olyan alakulatok, amelyek önmagukat nacionalistaként határozzák meg, valójában Zelenszkij rendszerének semmi köze a nemzeti gondolathoz. A háború kitörése után nem sokkal, 2022 decemberében megállapodott az amerikai központú vagyonkezelő mamutvállalattal, a BlackRockkal, amely, illetve az érdekeltségi körébe tartozó vállalatok (pl. a Dupont, Cargill, Monsanto) hiteleket biztosítanak Ukrajnának, és ezen pénzek ellentételezéséül akadálytalanul vásárolják fel potom áron a kiváló minőségű ukrán termőföldet, ásványkincseket, ipart. De más pénzügyi óriások, pl. a francia székhelyű Amundi vagyonkezelő is várja már az általa folyósított hitelek Ukrajna részéről kamatostul történő visszafizetését. Ugyanakkor a globális nagytőke a különböző országokban működő számtalan fegyvergyártó ipari kapacitásai révén (pl. Raytheon, Lockheed Martin, Northrop Grumman, Boeing, Airbus, Rolls-Royce, Atomic Weapons Establishment, Rheinmetall, Thales, Leonardo, és a sor még hosszasan folytatható) szintén óriási profithoz jut hozzá, miközben ukránok és oroszok százezrei esnek el a harcmezőn, a Kárpátaljáról ezerszámra besorozott ruszinok, magyarok halnak meg, véreznek el elnyomóik oldalán a frontokon. Közben Kelet-Ukrajnából menekültek, valamint magukat menekültnek nevező maffiózók, bűnözők érkeznek százezer számra Kárpátaljára, ránk nézve negatívan módosítva a tájegység etnikai, közbiztonsági viszonyait. Érthető módon a kárpátaljai ruszin és magyar férfiak közül sokan külföldre, többen a mai, megcsonkított Magyarországra menekülnek, így kérdésessé vált, néhány év elteltével maradnak-e még magyarok a történelmi Magyarországnak ezen a sokat szenvedett vidékén.

Valójában tehát ezt a háborút a főleg (de nem kizárólag) amerikai gyökerű transznacionális tőkés hálózat, a mélyállam vívja Oroszországgal. Ukrajna népei pedig az ágyútöltelék szerepét töltik be annak érdekében, hogy ezek a disznófejű nagyurak még gazdagabbak, még hatalmasabbak legyenek, és hogy Ukrajna a mezőgazdaságától kezdve az iparán, ásványkincsein és "humán erőforrásán" át teljes egészében az ő gyarmatuk legyen. Ezek a hatalom- és profithajhászatba beleőrült plutokraták és az általuk pénzelt, kitartott politikusok, legyen az Biden, von der Leyen, Weber, Macron, Scholz vagy Starmer (sajnos ezt a sort is a végtelenségig lehetne folytatni), valamint a médiahálózatuk semmitől sem riadnak vissza annak érdekében, hogy aljas céljaikat elérjék. Nem számít emberek százezreinek halála, de az sem, ha az egész világ valamennyi népe belepusztul egy a glóbuszunkat elpusztító világméretű atomháborúba. A transznacionális tőkés hálózat imperialista törekvései érdekében kiprovokálta a háborút, Zelenszkij az útmutatásuknak megfelelően már a kezdetektől fogva elzárkózott a szembenállás békés megoldásának lehetőségétől.

Ennek a bizonyos aspektusában tehát geopolitikai konfliktusnak a másik oldalán pedig az orosz politikai vezetés és az orosz tőkés körök állnak. Oroszország mint nagyhatalom egyáltalán nem nézte jó szemmel az ukrajnai orosz lakosság elnyomását, és azt sem, hogy 2014 óta a Nyugat rengeteg fegyverrel látta el Ukrajnát, ezzel egyértelműen veszélyeztetve Oroszország biztonságát. Az orosz politikai és gazdasági elit pedig eredetileg harmonikus gazdasági viszony kialakítására törekedne Ukrajnával, főképpen azért, hogy az ország által exportált kőolaj- és földgázvagyon, illetve egyéb ásványkincsek, energiahordozók akadálytalanul megérkezzenek a célországokba.

Természetesen az orosz politikum részéről nem elhanyagolható jelentőségű negatívumként említhetjük meg azt a kommunizmus időszakából örökölt, valótlanságot sem nélkülöző kommunikációt, miszerint Oroszország az "ukrán náci rezsim" ellen harcol ukrajnai nemzettársai és saját biztonsága megvédéséért. Ugyanakkor a Donyecki és Luhanszki Népköztársaság által használt kommunista jelképek, illetve maga a népköztársaság megnevezés is egyértelműen a szovjet nosztalgia képét festi le előttünk. Sajnos a Putyin-féle rezsim propagandája is azon munkálkodik, hogy az orosz nemzeti öntudatot átitassa ezzel a teljesen torz, negatív identitási elemmel, az egykori szovjet birodalmi gondolattal, annak ellenére, hogy politikája nyilvánvalóan nem feleltethető meg a kommunista elveknek. Ez annak fényében is problematikus, hogy a sztálini kommunista rendszer, valamint az általa mesterségesen előidézett éhínség több millió ember halálát okozta, mérhetetlen szenvedést eredményezett ukránoknak, oroszoknak egyaránt. Zelenszkij és köre persze Putyint igyekszik a 21. századi Hitlerként beállítani. Természetesen ez a két narratíva nem fedi a valóságot, Putyin nem Hitler, és Zelenszkij rezsimje sem nemzetiszocialista, hanem ez utóbbi egyértelműen globalista és soviniszta, és semmilyen köze nincs a valódi, pozitív töltetű, építő jellegű nemzeti eszméhez.

A háború kitörésének okait, céljait, a háttérben lévő, a háború eszkalálódásában érdekelt erőket megnézve kijelenthetjük, hogy az igazságos békerendezés bizony egyértelmű közelséget mutat az orosz béketervvel. Egyértelműen Oroszország az, amely ebben a konfliktusban a népi önrendelkezés, az etnikai elv talaján áll (bármennyire vannak negatívumai, bűnei a putyini rezsimnek is). Nem elhanyagolható módon az igazság magyar vonatkozással is rendelkezik, elég az elnyomatásban sínylődő kárpátaljai testvéreinkre gondolnunk. A népi önrendelkezés elvét támasztja alá a történelmi jog is, a mai Ukrajna területének legnagyobb része évszázadokon át Oroszország része volt. Az ukrán nép többsége egységet alkotott az orosz nemzettel. A jelenleg Oroszország által ellenőrzött, orosz többségű kelet- és dél-ukrajnai területeket tehát az igazságnak megfelelő békerendezés keretében Oroszországnak kell ítélni, természetesen a Krím félszigetnek is Oroszországnál kell maradnia. A háború lezárását követően, az elmenekült lakosok visszatelepülése után mindezt nemzetközi megfigyelők által tartott népszavazással is meg lehetne erősíteni. Oroszországnak ugyanakkor kötelezettséget kellene vállalnia arra, hogy autonómiát biztosít az átcsatolt ukrán nemzetiségű kisebbségnek. Ukrajnát ugyancsak kötelezni kell arra, hogy biztosítson széleskörű autonómiát a területén élő őshonos, honképes és talajgyökeres népek számára. Ez természetesen magába foglalja az 1991. évi népszavazás érvényesítését, kötelező jelleggel autonómiát kell adnia Kárpátalja és kárpátaljai magyar testvéreink számára is. (Ennek pontos mibenlétével kapcsolatban tárgyalásra kell kötelezni a kárpátaljai ruszin és magyar lakosság politikai képviselőivel.) Ha pedig Ukrajna valamely egy tömbben élő nemzetisége, legyen az éppen a kárpátaljai ruszin, vagy magyar, kinyilvánítja azon akaratát, hogy semmilyen formában nem kíván tovább Ukrajnához tartozni, úgy az önrendelkezés szellemében ezt a jogot is biztosítani kell számukra. A megmaradt, európai viszonylatban még így is hatalmas területű "független" ukrán államnak szavatolnia kell semlegességét, nem lesz egyik katonai szövetségnek, így a NATO-nak sem a tagja, területére senki nem szállíthat nagy mennyiségben fegyvereket, nem lesz tehát tovább felvonulási területe egy esetleges újabb, a globális elit zsoldjában vívott háborúnak.

Ez az igazságos béketerv megegyezik nem csak az oroszok, hanem az ukránok, sőt végső soron a világ többi nemzete érdekeivel is. Megszűnne végre a vérontás, és jó eséllyel garantálva lenne a hosszú távú, tartós béke is a térségben. Természetesen a szuverén Ukrajnának ideális esetben jogában áll olyan kormányt választania amilyet akar, mint Európa minden országának, azt azonban egy nyomatékos tanácsként fogalmazhatjuk meg nem csupán az ukrán nép, hanem az öreg kontinens valamennyi népe, nemzete számára, hogy az a kormányzat, amit választ, végre valóban a saját népe, a nemzete javát szolgálja, és ne legyen kiszolgálója semmilyen elnyomó érdekeltségeknek.

(A szerző olvasónk.)