Egy SZ-SZ-B megyei kisvárosban élek szüleimmel és bátyámmal. Édesapám tanár, édesanyám a papírüzletünket vezeti. 10 éve nyitottuk meg nagy reményekkel a boltot és mindeddig nagyon „jól ment”. De nemrégiben megnyitotta kapuit itt is a Tesco.

Közeleg a tanévkezdés. A papírüzletben ez a legnagyobb és legnyereségesebb szezon (…eddig legalábbis így volt). Már előre féltünk az augusztustól, mert tudtuk, a Tesco miatt nem fog úgy menni az üzlet, mint eddig. Ma a postaládából kivettem a leveleket és a szórólapokat. Ezek között volt egy Tesco-s is. A tanévkezdési akciókat mutatja be. A kertben végignézegettem és felmerült bennem a gondolat, hogy azonnal kidobom, még mielőtt a szüleim megláthatnák és felidegesítenék magukat rajta. Végül mégsem tettem meg. Kis idő múlva édesapám ezeket mondta: „Megnéztem a Tesco-s újságot…ezzel mi nem tudjuk felvenni a versenyt”. Ritkán látom őt ilyen szomorúnak.

A tény az tény. Az árak valóban alacsonyak. Ám „papírboltos-palánta” lévén tudom mi a különbség a 10 és a 30 forintos füzet között. Az én szüleim tisztességes emberek, tisztességes úton szerzett, minőségi árut próbálnak eladni. De sajnos a silány, olcsó árukkal nem tudják felvenni a versenyt…és azt is tudom, hogy az országban nem mi vagyunk az egyetlen ilyen problémákkal küzdő papírbolt.

Kérem, hogy akik olvassák e sorokat, gondolkozzanak el ezen, és ne sodorják a csőd szélére a tisztességes magyar üzleteket azzal, hogy olcsó, silány, felszereléseket vesznek gyermekeiknek a multiktól!

(N.É.)