Schmidt Mária az Először szabadon című időszaki kiállítás hétfői megnyitóján azt mondta, negyedszázada a cél "egy békés, vértelenül lezajlott, de alapvető antikommunista forradalmi változás és nemzeti függetlenségi harc volt". (Csak éppen azt nem tette hozzá, hogy az antikommunista fordulat nem következett be, a nemzeti függetlenségi harcot pedig csírájában fojtotta el a hatalmát átmentő zsidó és/vagy kommunista "elit" - a szerk.)

Az 1980-as évek végére a diktatúra, "bár szerkezetét és eszközrendszerét megőrizte, elaggott, elgyávult és mindenekelőtt elbizonytalanodott, de azért szabadságot nem adott" - jegyezte meg a főigazgató, hozzátéve, a régi rend 1989-ben "már nem mutatott többé életjeleket". Megjegyezte: a politikai döntés szabadságát így még ki kellett vívni a térség győztes forradalmi hullámának részeként; 1990-re tétje lett annak, kire bízzuk a választásokon magunk és az ország életét, és ezzel a lehetőséggel "máig méltó módon élünk", ugyanakkor az is tudatosulhatott bennünk, hogy a szabad választás milyen felelősséggel jár.

A tárlat az ellenzéki mozgalmak 1980-as évek végi megerősödésétől az 1990-es választásokig ívelő folyamatot mutatja be. Fotók illusztrálják az egykori tüntetéseket, az ellenzékiek üldözését, megelevenedik az első szabad választás kampányának plakáterdeje, egy wurlitzer segítségével pedig bele lehet hallgatni a negyedszázaddal ezelőtti fősodorbeli és alternatív könnyűzenébe is.

(MTI nyomán)