"Irodalomról, színházról, oktatásról, besúgókról, magyarságról, a centrumról és perifériáról, kilátástalanságról, apokalipszisről, ideológiákról, irodalmi klikkekről beszélt kíméletlen őszinteséggel szerda este Spiró György Sepsiszentgyörgyön" - olvasható a kolozsvári Krónika beszámolójában.
 |
Cikke végén a lap megemlíti: a közönség soraiból feltett kérdésre kellett magyarázatot adnia a korábban nagy port kavart Jönnek című versére. Azt állította, 1984-ben egy Újpest-focimeccsen megjelent antiszemita jelszavak hatására írta a költeményt. "A belügyminisztérium csapatának mérkőzésén felülről irányított volt a hangulatkeltés, ennek hatására írtam meg a verset, amely nem a magyarságról, hanem csupán egy csoportról szól" – hazudta a zsidó.
Annak számára, aki el- vagy újraolvassa a "verset", teljesen nyilvánvalóvá válik, hogy ez a zsidó sem mond igazat, hiszen vajon hány "fűzfapoétát" (értsd: hazáját, nemzetét szerető költő, pl. Petőfi) láthatott a szurkolók között ez a metszettfarkú magyargyűlölő? De természetesen nem csak ez árulkodó, teljesen nyilvánvaló, hogy az egész magyarság nemzeti érzelmű részéről szól ez a talmudi gyűlölethimnusz:
JönnekJönnek a dúlt-keblü mélymagyarok megint,füzfapoéták, füzfarajongók, jönnek a szarból,csönd van. Senki se pisszen. Alantrólkevéske hűlt költő csontujja int.Ó, ha gyilkolni szabadna újra,csámcsogva, hersegve szívnák a vért -miért is? ki tudja. Trianonért? -mered pár utcanév pici csontujja.Ez olyan klima: itt folyton beborul,ez rendben van, de szégyen, szégyen, szégyen,hogy mindenki kussol, hogy mindenki fél,és nekünk kell jönnünk, pár csenevésznek,hogy bebizonyitsuk:nemcsak a szemetek tudnak magyarul.
Frissítés: Olvasónk lesújtó sorai a Spiró-előadás kapcsán
Adjon az Isten!
Annyit jegyeznék meg az udvarhelyi Spiró-előadás kapcsán, hogy megint győztek a zsidók.
Székelyudvarhelyen volt kb. 40-50, az előadót áhítattal hallgató – természetesen „igazi” székely - értelmiségi, és összesen három ember, aki nem hódolni járult a próféta elé.
Három fő, a székely anyavárosban harmincezer székely közül! Itt tartunk.
Márciusi zászlólobogtatásra még összejön néhány száz „bátor” atyafi, mert azt szabad. Egy-egy történelmi témájú előadáson is vannak harminc-negyvenen, de ha valamit tenni is kell, akkor semmivel nem jobb a helyzet, sőt rosszabb, mint Kis-Magyarországon.
Nem Spiró, Mesterházy, vagy a hozzájuk hasonlók érdeme, bátorsága, eredménye, hogy Erdélyben is oszthatják az észt. Ez a mi gyengeségünk, szégyenünk, hogy megtehetik. Az összes erőnkből pedig arra futja, hogy felteszünk valami önmegnyugtató, tápos kérdést annak, akinek szólnia sem volna szabad.
Itt tartunk, ilyenek vagyunk, Testvérek! Nagypofájú hőzöngés, okos bölcselkedés helyett szembe kellene néznünk a valósággal, és vagy elkezdeni elölről építkezni, vagy csöndes szégyenkezéssel elviselni kevéske, megmaradt hátralévő időnket – nekünk "volt magyaroknak", székelyeknek.
V.
