 |
10:40 körül indultam pesterzsébeti otthonomból, a 23-as buszjárattal mentem (volna) a Boráros térig, de a Soroksári úton, a Közvágóhíd előtt leszálltam a buszról, mert gyalog gyorsabban tudtam haladni, akkora volt a forgalom. Gyalogoltam tovább a 2-es villamos felé a Soroksárin. A Közvágóhídnál épülő Tesco áruháznál egy járőrautó állt, benne két kényelmesen üldögélő rendőr. Megkérdeztem tőlük, észrevették-e, hogy a busz a buszsávban nem tud közlekedni, mert azt az autósok használják. A válasz kemény volt és határozott.
"Húzz el innen a gecibe!" Ez volt a válasz az egyik rendőr részéről. Ezután kérdeztem, hogy miért beszélnek így velem, amire a válasz az volt, hogy adjam át a papírjaimat, igazoljam magam. Elővettem a papírjaimat, és át akartam adni a rendőrnek, erre ő: "Megtagadja az igazoltatást? Szálljon be a kocsiba!" Beszálltam a kocsiba, be is zárták rögtön az ajtót. Hátulra beült mellém az egyik rendőr, és köszönésképpen a gumibottal a térdemre ütött. Erre én megkérdeztem, hogy "így kezdődik egy igazoltatás?" (Hozzáteszem, a papírjaim még mindig nálam voltak, nem is kérték azokat többet, csak verni akartak.) Ezt válaszolta a rendőr: "Ez csak a kezdet. a többit majd a fogdán kapod." Gondoltam, ha a papírjaim ellenőrzése helyett ütnek egy kocsiban, akkor az nem jó. Húztam kettőt a nyitókaron, az ajtó kinyílt, én meg futottam. A rendőr (a fiatalabbik) futott utánam, és olyanokat kiabált, hogy "fogják meg, gyilkos, fogják meg rabló!" Nem fogott meg senki, csak szaladtam. Elértem a 2-es villamosig, amikor egy fiatal srác mindenképpen azt szerette volna elérni, hogy álljak meg, én meg nagyon nem akartam megállni, de futni sem bírtam tovább, kidöglöttem. A lábam nem engedelmeskedett, már csak sétáltam, a rendőr lemaradt valahol, már nem követett senki. Elértem a Lágymányosi híd lábához. Hirtelen sok rendőrautó jelent meg, körbevettek, és mint egy gyilkost, bevágtak a kocsiba és irány a IX. kerületi kapitányság. A kocsit vezető rendőr többször megfenyegetett az úton, amit csak nyomatékosított, hogy amikor megérkeztünk a kapitányságra, egy Suzuki rendőrautóból egy símaszkos rendőr szállt ki. Elindultunk le a pincébe, ott a fogda. Ez a maszkos kétszer rúgott hátba a negyven lépcsőfok megtétele közben.
Még be sem léptünk a fogdára, ami ugye egy zárt ajtó mögött van, már eltörték az orrcsontomat. A többi, amit ezután bent kaptam, már csak a ráadás volt. 12 óra után pár perccel fogtak el, és 17:50-kor engedtek szabadon. Természetesen alá akarták íratni velem, hogy nem bántott senki, sérülésem nem történt, de én megkérdeztem tőlük, hogy ez szerintük így igaz-e? Válasz nem volt. Természetesen érdeklődtem afelől is, hogy mivel vádolnak, miért voltam bezárva egy húgyszagú, koszos lyukba. A válaszukban tudatták velem, hogy nem vádolnak semmivel, nem követtem el semmit, és hogy szabadon távozhatok. Ezután az ügyeletes tiszt még fontosnak tartotta, hogy behívjon az irodájába és beszélgessünk kicsit, de ez nem tartott tovább 3 percnél, és sem butább, sem okosabb nem lettem attól, amit mondott.
Első utam az Országos Baleseti Intézet ügyeletére vezetett, onnan a Péterfy Sándor utcai korházba küldtek ultrahangra, röntgenre. Az ambuláns esetszám: 2111467, de holnap reggel bescannelem a lapot és publikálom. A következő sérüléseket szenvedtem:
"Diagnózis magyarul" (nem is tudtam, hogy ezt már így külön ráírják):
Orrcsont törése, a jobb mellkasfal zúzódása, hasfali zúzódás.
"Ez az ambulánslap a beteg kérésére, látlelet céljából készült.
Sérüléseinek jogi gyógytartama 8-napon túlinak minősül."
Ők meg szolgálnak és védenek!
Pécsi Zoltán
