Anna Mauth /Felicitas Wolf/ ápolónőként dolgozik, eljegyzésre készül. Vőlegénye Alexander Wenninger
/Benjamin Sadler/ a kórház orvosa, három éves kapcsolatuk. Anna apja a kórház főigazgatója, aki folyamatosan elcseni a morfiumot, hogy Svájcban kezdjen a família saját klinikáján az új életet.
A RAF bombázó Lancesterei 1945. január 16-án elindulnak Magdeburg második bombázására, miután a jenkik már támadták a várost. Az egyik bombázó pilótája, Robert Newman /John Light/, aki anyai ágon német, lelkiismereti problémák nélkül szórja a bombát.
 |
Miután ledobják terhüket, visszafordulnak. Váratlanul Messerschmittek támadják meg a behatolókat. Roberték gépét találat éri, katapultál a megmaradt legénység. A földet ért személyzetet a feldühödött falusiak megtámadják, Robertet is pisztolylövéséri. Arthur Harris főparancsnok vezetésével a RAF High Wycombe-ban levő bombázó parancsnokság kiértékeli a pusztítások mértékét. Körvonalazódik egy ördögi támadás terve.
Egy professzionális tűzvihar megtervezése a legapróbb részletekig. A vörös hadsereg vezetésének szánják erőfitogtatásnak. Az Elbától keletre levő városok között keresik egy kettős csapás célpontját. "Sűrű beépítésű, gyúlékony építőanyagok, szűk utcák." Az angol törzstisztek között értetlenséget okoz a láthatóan polgári lakosság megsemmisítését célzó terv.
Robert szerencsésen bejut Drezdába, a Martin Luther kórház pincéjében elbújik. Itt talál rá Anna, aki dezertőrnek hiszi, gyógyítja, élelmezi, bújtatja. Az eljegyzés ellenére szerelem alakul ki közöttük.
Egy alkalommal Anna megpróbál egy fejsérüléses, dezertőrt bújtató asszony segítségére kelni. Kis híján őt is kivégzik, vőlegénye, Alexander menti meg. A néző számára felfoghatatlanul Roberthez megy a kórterembe. A betegekkel teli helyiségben hagyja, hogy a bombázópilóta "mély benyomást tegyen rá". A vaságy nem nyikorog, a morfium nélkül műtött betegek is mélyen alszanak.
1945. február 12. Érkeznek a vendégek az ifjú pár eljegyzésére. Meghívó és köszönés nélkül megjelenik Robert.
Drezda lakossága nem tudja, hogy kiadták a parancsot a város elpusztítására.
 |
Érdekesnek ítélhető a filmben a zsidó lakosság jelenléte. 1945. februárjában az utcán a legnagyobb atrocitás a német gyerekek gúnyos mondókája jelenti. Anna barátnőjének, Máriának pedig egy zsidó órásmester a férje, aki február 12.-én kézbesítette ki a munkaszolgálatra mozgósító behívókat!
Néhány alkotói gondolat:
A múlt felelevenítése volt a készítők legnehezebb probl émája. A téma politikai bonyolultsága, a német és angol szempon tokat is figyelembe akartuk venni.
Kezdettől fogva fontos volt számunkra, hogy a megbékélés gondolata megjelenjen és innen egyértelmű volt a brit és német szerelmi szál.
Drezdának nem Auschwitz a háttere, de ettől még ott van!
Óriási felelősség egy ilyen munka, mert vannak túlélők, mi viszont nem voltunk jelen.
A határokat feszegettük, hogy a tüzet és a támadás erőszakosságát ábrázolhassuk. Nem akartuk azt mondani, hogy a németek az áldozatok, az angolok tettesek. Drezda nem volt ártatlan város.
Kevés olyan dolog történt a háborúban ami őrült voltát annyira mutatná mint Drezda bombázása.
Az, hogy Drezda bombázását szükségtelennek nevezzük, még nem teszi jóvá. Nem lett volna szabad megtenni!
S végül egy idézet Gerhard Hauptmanntól /1945/:
"Aki elfelejtett sírni, az újra megtanult, amikor elpusztult Drezda."
Johan
 |
