Tisza sok port kavart politikájával kormányfőként, többször is életére törtek. Történészek szerint halálával vezér, szellemi és politikai vezető nélkül maradt a magyar nemzeti politikai erő. Az egykori kormányfő halálának körülményei a mai napig tisztázatlanok.
„Tisza István halott! Milyen rettenetes üresség támadt ettől a három szótól. Nincs többé! És nincs többé, aki Magyarországon minden súlyt visel, kit mindenért okolnak, aki mindenért felelős. Milyen nagyon kihűlhetett tegnap óta, milyen merev és tehetetlen lehet. A súly és a felelősség pedig, melyet egymaga viselt, szétoszlik az ég alatt. Eddig egy ember bírta, vájjon elbírja-e ezután egy egész ország népe? Mialatt szorongva kérdeztem ezt magamtól, egyszerre úgy rémlett, valami rám nehezedik, amit addig nem ismertem és én is hordozója leszek óriási, láthatatlan terheknek. Nagy örökhagyó, kicsiny örökösei. Én is, mások is, mindenki, aki magyar. Szegény Tisza! Megölték!”
– idézték a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában Tormay Cécile Bujdosó könyvének egy részét.
A műsorban Máthé Áron történész elmondta: arra a kérdésre, hogy ki ölte meg Tisza Istvánt, a mai napig nem lehet száz százalékosan biztos választ adni.
 Benczúr Gyula Gróf Tisza Istvánról készített festménye. A műalkotásról a reprodukció 1968. június 6-án készült (Fotó: MTI/Reprodukció) |
Parlamenti vihart provokáló politikus
Tisza Istvánt egyetemi tanulmányai után képviselővé választották, majd 1903-ban, Széll Kálmán lemondásakor I. Ferenc József bízta őt meg a kormányalakítással. Tisza ragaszkodott dualista elveihez, majd több incidens után feloszlatta pártját és visszavonult a politikától.
1910 volt számára a diadalmas visszatérés éve, amikor újonnan szervezett Nemzeti Munkapártja fölényesen győzött a választásokon. A kormány megalakítását azonban nem vállalta. Erőszakossága miatt robbant ki 1912. május 23-án a pesti vérvörös csütörtök, majd június 7-én rálőttek a parlamentben.
1913-ban lett ismét kormányfő, tevékenysége folyamatosan parlamenti viharokat provokált, majd ’17-ben, a Ferenc József halála után trónra lépő IV. Károly felmentette a kormányfői posztjáról.
Tisza 1917 szeptemberében ezredesként kiment a frontra. A háború végére a vereség és a régi rend jelképének számított, s két ízben is rálőttek az utcán. 1918. október 17-én ő jelentette be a parlamentben, hogy a háborút elvesztettük. Bizonytalan információk vannak halálának körülményeiről, az egyik legismertebb mégis az, hogy október 31-én villájában lőtte agyon négy katona.
"Antimilitarista kör"
Máthé Áron történész szerint sejthető, hogy kiknek állt érdekében Tisza István eltüntetése, méghozzá a szabadon tevékenykedő, magukat antimilitaristának nevező kör tagjainak (a fajzsidó szabadkőműves Galilei Körről van szó természetesen, bővebben itt - a szerk.). Hozzátette: a csoport mainstream politikai kifejeződését Károlyi Mihály jelentette. Ő és társai már 1918. október 16-án megpróbálták eltüntetni Tiszát – fogalmazott a történész.
Hozzátette: az első világháború vége felé kiábrándultság és vereség jellemezte az országot. A legtöbb ország már a központi hatalmak megszállása alatt volt, káosz alakult ki a világban – mondta a történész. Véleménye szerint akkoriban a fő bűnbaknak a korabeli baloldali propaganda Tisza Istvánt tette meg.
Többször életére törtek
Az akkori sajtóban több helyen is azt lehetett olvasni, hogy a gyilkosságot elrendelték. A palotából visszarendelték az őröket, akik a volt miniszterelnök biztonságára vigyáztak. A történész szerint ez valóban így történhetett, azonban nem szabad elfelejteni azt, hogy Tisza István életére már korábban is rátörtek.
Máthé Áron kifejtette: a történelemkönyvekben azt olvashatjuk, hogy hazatérő katonák lőtték le Tisza Istvánt, az ügyet azonban sok éven át tárgyalták és vizsgálták, mégsem született semmilyen konkrét ítélet és megállapítás.
Hozzátette a történész, nem lehet felbecsülni azt, hogy mit jelenthetett volna Tisza István további politikai tevékenykedése, hogy kikristályosodhatott volna-e körülötte egy olyan ellenpólus, ami megakadályozta volna a Károlyi Mihály nevével fémjelzett vezetés öngyilkos politikáját. Máthé szerint egy biztos: Tisza István kiesése a politikából gyakorlatilag vezér, szellemi és politikai vezető nélkül hagyta a magyar nemzeti oldal politikai erejét.
(Kossuth Rádió)
Kapcsolódó:
