Miközben a zsidók háborús bűncselekményeket követnek el palesztin területeken és háborút provokáltak ki Iránnal, Dél-Libanont is a földdel akarják egyenlővé tenni.
Libanon különösen szúrja a zsidók szemét, hiszen Izraellel szemben nem egy angolszászok által kreált terrorista műállamról beszélünk, hanem egy gyönyörű (történelmi) örökséggel és rengeteg potenciállal rendelkező országról.
Nem is olyan régen írtam Libanonról egy szomorú eset kapcsán, Pierre al-Raï atya halála után pedig ismét egy tragikus eset miatt kerül szóba a zsidó agresszivitásnak kiszolgáltatott ország.
Április 22-én izraeli légicsapásban meghalt Dél-Libanonban egy háborúról tudósító, veterán újságírónő, az Al-Akhbar napilap munkatársa, Amal Khalil.
 Amal Khalil, a libanoni Al-Akhbar napilap munkatársa egy lerombolt híd mellől tudósít a libanoni Qasmiyeh-ben, 2026. március 22-én (fotó: Mohammed Zaatari/AP) |
Khalil 2006 óta (!) tudósított Dél-Libanonról, nemrég például olyan libanoni otthonokról, melyeket a zsidók semmisítettek meg. Kollégái és egyéb médiajelentések szerint az újságíróról utoljára helyi idő szerint április 22-én délután 16:10 körül lehetett hallani, amikor felhívta családtagjait és a libanoni hadsereget. Egy korábbi légicsapás elől (melyben két ember meg is halt) kollégájával Al-Tiri településen keresett menedéket, majd találat érte azt a házat is, melyben kollégája, Zeinab Faraj társaságában meghúzódott. Khalil holttestét hét órával később, éjfél körül találták meg.
Az Al Jazeera értesülései szerint a mentőalakulatoknak sikerült kihozniuk a súlyosan megsebesült Farajt a helyszínről, és kiemelniük az első csapásban elesett két ember holttestét. Az egészségügyi minisztérium rámutatott, hogy Khalil megtalálását késleltették az izraeli erők, mivel tüzet nyitottak a mentőalakulatokra is, így minden lehetőség szertefoszlott, hogy kórházba szállítsák és megmentsék. Khalil órákig a romok alatt maradt, mire a libanoni hadsereg, a polgári védelem és a Libanoni Vöröskereszt órákkal később a helyszínre ért.
 Khalil holttestének kiemelése (fotó: Libanoni Polgári Védelem/AP) |
A zsidó narratíva persze a szokásos, ősi, évezredes hazugsággyár: azt állítják, a faluban megsértették a tűzszünetet, azt pedig tagadták, hogy újságírókat vettek volna célba.
„Meglepő”, de Khalil halála az izraeli és libanoni tisztviselők közötti, a múlt pénteken életbe lépett tűzszünet meghosszabbításáról szóló washingtoni tárgyalások második fordulójának előestéjén történt. No nem mintha a zsidók annyira betartanák az ígéreteiket, legyen szó tűzszünetről, vagy bármi másról.
Miért az újságírók? Az IDF rendszeresen vesz célba újságírókat, akiknek biztonságát elvileg nemzetközi egyezmények szavatolják, a gyakorlatban viszont a szánalmas szóbeli tiltakozás mellett semmi más retorzió nem történik, így a zsidók halomra gyilkolhatják őket, később azt állítva, hogy „nem ők voltak a célpontok és kivizsgálják az ügyet”. Egy jó, pártatlan újságíró ugyanis az egyik legpotenciálisabb leleplező erő, aki segítségével fény derülhet Izrael mocskos ügyeire, háborús gépezetére, így váltak potenciális célpontokká is a terroristák szemében.
 Amal Khalil munka közben (fotó: X) |
Khalil a kilencedik újságíró, akit idén megöltek Libanonban. Március végén zsidó légicsapásban halt meg három tudósító Dél-Libanonban, egyik közülük Ali Shoeib volt, aki a Hezbollah-hoz köthető Al-Manar televíziónál dolgozott. Itt az izraeli hadsereg bevallotta, hogy eredetileg is őt vették célba, azzal vádaskodva, hogy a Hezbollah hírszerző ügynöke, de erre sosem szolgáltattak konkrét bizonyítékokat, csak egy fotót, melyről utóbb kiderült, hogy hamis. Ugyanebben a támadásban vesztette életét Fatima Ftouni riporter is, aki a bejrúti Al-Mayadeen TV-nél dolgozott, valamint testvére, Mohammed Ftouni, aki videóriporter volt. A mentőalakulatokat ebben az esetben is tűz alá vették a zsidók.
Néhány nappal korábban egy izraeli légicsapás Bejrút belvárosában megölte Mohammed Sherrit, a Hezbollah politikai műsorainak vezetőjét az Al-Manar TV-nél, felesége is elhunyt az aljas támadásban.
 Gyászolók Khalil koporsója körül a temetési menet előtt a dél-libanoni Baysariyeh faluban (fotó: AP) |
Az 1984-ben született Amal Khalil különösen nagy szálka volt a zsidó terroristák szemében. Korábban kiemelte, hogy a dél-libanoni falvak lakói ellenállóak és szívósak, de munkahelyi mottója is az igazság keresése volt.
Azzal cáfolom meg az ellenség azon narratíváját, hogy kizárólag katonai helyszíneket vesznek célba, hogy bizonyítékokat mutatok be arra, hogy házakat, farmokat bombáztak és gyerekeket öltek. Munkám során igyekeztem szolidaritást vállalni ezekkel az emberekkel – az ország népével.
Joseph Aoun libanoni elnök (aki ezzel párhuzamosan a Hezbollah lefegyverzésén ügyködik, és a nem létező békét keresi Izraellel) részvétét fejezte ki Khalil halála miatt, és mielőbbi felépülést kívánt Farajnak.
Az X-en megjelent bejegyzésében Aoun azzal vádolta Izraelt, hogy „szándékosan és következetesen célba veszi az újságírókat”, azzal a céllal, hogy „eltitkolja a Libanon elleni agresszív cselekedeteinek igazságát”.
 A nyugati média rendre szemet huny az izraeli háborús bűnök felett |
Az Al Jazeera egyik, szintén Dél-Libanonban szolgálatot teljesítő újságírója, Heidi Pett szerint Khalil „egy jól ismert és elismert újságíró itt, Libanonban”.
2024-ben a riporternő fenyegetéseket kapott WhatsAppon egy izraeli telefonszámról, hogy hagyja abba a tudósítást és hagyja el Dél-Libanont, különben lerombolják az otthonát és lefejezik, illetve később is kapott hasonló hangvételű üzeneteket. Sajnos csak a bátor újságírónő halála után derült ki, hogy a szám Gideon Gal Ben Avraham izraeli kommentátorhoz köthető.
A Times felvette a kapcsolatot az illetővel a telefonszámon keresztül, aki a szokásos zsidó arcátlansággal nyilatkozott:
Az, hogy hogyan szereztem meg Khalil számát, titok, és ezeket az információkat nem osztjuk meg. Elmondhatom, hogy néha segítettem az izraeli hírszerző közösségnek, különösen a síita terrorcsoportok ellen, és elmondhatom, hogy nem minden újságíró ártatlan. Higgyék el, a következő napokban el fognak felejteni. Történnek dolgok, és továbblépnek a következő történetre.
Nos, nem fogjuk elfelejteni. Mint azt a sok ezer éve tartó zsidó pofátlanságot sem, amely rengeteg alkalommal borította már lángba a világot. A világ pedig rendszeresen információkat kap minderről olyan bátor harcosoknak köszönhetően, mint amilyen Amal Khalil is volt.
 |
Nyugodjék békében!
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
